Megnyilvánulások a terhesekkel szemben (beszélgetős fórum)

Na igen, csak lássuk be, manapság 2X3 évet, netalántán 1X5 évet (két gyerekkel számolva) otthon maradni és ennyi időt kiesni a munkaerőpiacról.... hát, luxus. Sajnos vagy sem, de az.

Persze, megértem, hogy valaki otthon akar maradni a kisgyerekkel, hogyne értenén, ahogy mondom, szerintem a külföldi pár hetes szabadság a másik véglet, az durva. Viszont tény, ami tény, sok 3 évig otthon maradó anyuka leszólja az, aki visszamegy dolgozni, merthogy szegény gyerek lelkisérült lesz, pedig ez butaság. Itt sincs több lelkisérült gyerek, mint otthon, sőőőőőőt, mint tudjuk, Magyaro. vezet az öngyilkossági statisztikákban, pedig itt divat 3 évig otthon maradni..... jó, ez nyilván nem vezethető vissza erre, csak arra célzom, hogy azért nem olyan nagy dolog a gyerek életében, hogy otthon van-e 3 évig, mint ahogy ma sokan beállítják. Nem ez a boldogság, a lelki egyensúly és a szülőkhöz való kötődés feltétele.

Hogy ez mekkora bunkóság! És tényleg sokszor így van, mintha az anyukának kellene bocsánatot kérni!

Szerencsére nekem nem volt ilyen soha, mert a férjeméknél dolgozom (ő meg tudja, úgyhogy nem szólnának) és az én szerződésem eleve nem órára, hanem projectre van mindig szóval nem kell magyarázkodnom, hogy mikor vagyok ott, a melót elhozom, stb. De nagyon durva, amit leírtál, persze, az anyukának akkor is magyarázkodnia kell, ha ő valójában kevesebbet hiányzott.

A gyakorlatban azt látom, hogy az oviba a dolgozó anyukák mindig viszik a gyerekeiket, hogy ne hiányozzanak a melóból, szóval ez tényleg sztereotípia, viszont a másik oldalon meg ugye az is baj, mert a nem dolgozó anyukák azt gondolják, hogy az ő gyerekük a másik beteg gyerekétől betegszik meg, holott ezek a dolgok elkerülhetetlenek, ha minden anyuka otthon lenne, akkor is lennének beteg ovisok. Szóval nehéz, de az emberek képesek minden logika ellen megmagyarázni az előítéleteiket, csakhogy eltereljék a figyelmet a saját kényelmességükről.

Egyébként meg kétféle nő van.

Az egyik típus örül, hogy végre gyesre mehet, húzza, ameddig tudja, mert utálja a munkáját, netán dolgozni utál..

A másik meg szereti a szakmáját, munkáját, netalántán hivatását, és bár imádja a gyerekét, attól még ő sem akar megszűnni teljesen, és keresi az utat ahhoz, hogy a szakmáját is űzhesse. Aki egész ember tud maradni, önmaga tud maradni, az ritkán rossz anya, még akkor is ha időben kevesebbet tölt a gyerekkel.

Igazából szerintem nagyjából ezeken múlik a dolog, és a "muszáj volt" azért ritkán elsődleges (bár nyilván van olyan is)..

Nincs ezzel semmi gond, csak az a baj, ha ezt magának se vallja be az ember.

Persze, a gyereknek meg neked lehet kevés az az otthon töltött idő, a munka világában viszont marha sok...

A gond az, hogy nem csak abban a 3, vagy 2x3 évben esik ki az ember, és kap kevesebbet, hanem a következő 10-ben is, amíg megpróbálja behozni a kiesett 6 évet...

Pont a nagy gyermekvédő északi országokban jöttek rá, hogy kisebb trauma, ha korán elkezdenek dolgozni a nők - persze kevesebbet, mint ha sokat vannak otthon, és kiesnek a normál kerékvágásból. Meg ugye nem mellesleg nem csak a nőn van ott a gyerek gondja, nem csak az ő munkája sínyli meg, hanem osztozik a férj is.. Nem mindegy..

Nálunk azért ez még gyerekcipőben jár. Ugyanakkor kevés olyan ismerősöm van, akinek jó lenne az a 3 évig otthon levés. Vagy ha akkor jó is, utána meg nagy a sírás-rívás.

Igen, ez a baj.

Külön kérdéskör az, hogy akarok-e maradni, meg hogy mi a jó a gyereknek...

És külön kérdéskör az, ha megyek, akkor mi van, mi fogad, és mit gondolnak a kollégák..

Egy éve próbálom leépíteni a sztereotípiákat, mostmár némi sikerrel.. Múltkor itthon maradtam táppénzen egy pénteket és egy hétfőt.. Aztán azon a héten csütörtökön meg kórházba került a gyerek, bent voltam vele. Pénteken már mentem dolgozni, gyerek is oviba, mert kiderült, nincs baj.... Ehhez képest már jöttek a "gyerekesanya" szöveggel.. Pedig augusztus óta nem hiányoztam összesen talán 10 napot és azt is 1-2 napokban, és a munkám mindig maximálisan el volt látva.

Én bizony nagy szájjal még a műszaki igazgatónak is elővettem a számokat, hogy én hány napot hiányoztam, és mások, nem gyerekes kollégák mennyit. Volt, aki a lóról esett le, 4 hetet volt otthon, más meg tüdőgyulladással 3 hetet, stb..

Ebben az egészben a gáz az, hogy nekem már az 1-2 napom is megszólást ér, másnak meg nem szólnak.. Mert eleve benne van a fejekben a sztereotípia..

Ettől persze vannak olyan anyák, akik tényleg lesz.ják a munkahelyüket, mert csak a gyerekkel vannak odáig, és a kollégák meg csak szívnak körülöttük. De azt gondolom, hogy aki gyerekkel ilyen, az előtte sem volt valami mintamunkaerő...

Nem hiszem, hogy a gyereken múlik.

Pont ezert jo itthon,hgy a szulo eldontheti, meddig marad itthon (amennyiben megengedheti maganak)

Barinom Fr.orszagban eleg sz@r szituban van, mert pici es szopizik/szopizna, de az presszionalas sztem, mivel magaval meg nem viheti meloba.

Az itthoni 3 ev "hosszu" de inkabb ezt tamogatom,mint a korai elszakadast. Tobb anyukat ismerek,aki lepasszolja a gyerkocot(ket) nyilvan kenyelmesebb, de ez az idoszak olyan rovid ideig tart :)

Roviden: mindenki ugy oldja meg ahogy akarja/ tudja.

Én azt gondolom, hogy előítélet és sztereotípia az is, hogy több gyerekkel az anyukának otthon kell maradni..

Miért kellene inkább, mint annak, akinek "csak" kettő van?

Amikor a legkisebb eléri azt a kort, hogy közösségbe mehet, utána ugyanúgy menni kell, mint az egy-két gyerekes.

A gyerekek meg intézményben vannak, mint az 1-2 gyerekeseké...

A nagyobbak már akkor nagyobbak, ők már nem annyit betegek, tehát a mértékadó a két legkisebb lesz ebből a szempontból..

Persze nem árt azért egy kis nagyszülői segítség, legalább a hosszabb betegségek idejére, de az ne árt az 1-2 gyereknél sem..

Meg persze nem árt a 4-6 órás munkaviszony sem..

De nem, nem kell hagyni, hogy a több gyerek miatt kilátástalan helyzetbe kerüljön egy család az 1 kereset kiesése miatt. Arról nem is beszélve, hogy én mondjuk nagyon élvezem a "dolgozást", hogy ismét "hasznos felnőtt" lehetek... Jó, azt nem állítom, hogy könnyű, de nem rossz...

Ezt egyébként nem személyesen Neked írom, nehogy magadra vedd, csak ezzel a témával kapcsolatban...

Azért nagycsaládosként mindenhol nehéz, itthon és külföldön egyaránt. Pont emiatt azt mondom - és ne vedd magadra, nem ellened szól, hanem csak úgy általánosságban -, hogy hiába szeretne az ember sok gyereket, csak akkor vállaljon nagycsaládot, ha olyan a háttere, hogy várhatóan hosszútávon is meg tudja oldani az anyagiakat, pl. régóta jól menő vállalkozás, nagyon jól fizető és biztos munkahely, pénzes nagyszülők - mert sok gyerekkel bejátszani, hogy ha az egyik szülő nem dolgozik, jön az anyagi csőd... hát, azért nekem ilyen áron nem kellene nagy család. Pedig szerettem volna mindig legalább 4-5 gyereket, de pont ezért letettem róla, mert az életben nem tudjuk megteremteni a hátteret ahhoz, hogy 5 gyereket normálisan, stressz és rettegés nélkül felneveljünk... én szegény családból származom és sajna a gyerek is tudja, ha baj van. Érzi, észreveszi, nem jó dollog 10 évesen gyomorideggel elaludni, hogy mi lesz holnap.

Mondjuk, én az itthoni 3 éves rendszerrel sem értek egyet, de a külföldi pár hetes otthon maradással sem. Németo. ilyen szempontból egész jó, itt 1 évig fizetik a teljes gyed-et vagy 2 évig a felét, viszont utána van sok részmunkaidős állás, bölcsi... ami otthon szinte nem is létezik.

Hát nem könnyű, sajnálom:(

Ha ilyen ügyes vagy a gyerekekkel, nem gondoltál még arra, hogy te magad is elmész gyerekekre vigyázni? Mert ha vendéglátóba már nem tudsz, máshoz meg nem értesz, de a gyerekekhez nagyon, és szívesen vagy velük, még mindig jobb mint a semmi, illetve JÓ, hogy folytatnád a betegállomány után, amit szeretsz csinálni és pénzt is keresel vele.

:)))

Ez így pont jó, ahogy csinálod, nem változtatnék rajta semmit!

Tetszik nagyon a fórum :) Gyerek nélkül is érdekes végigolvasni.

Azt én is meg szoktam kérdezni, van-e tej, de nem tolakodóan. Eddig nem gondoltam rá, hogy zavaró lehet. Többen kérdezik, miért érdekli a másikat az ilyen, nem mindegy neki? Nálam ez úgy van, hogy ha kisbabás anyukával találkozom, akkor annyira örülök én is a gyereknek, meg az ő örömének, hogy azért érdekel sok minden, ami velük van, azért szoktam megkérdezni, van-e tej, alszik-e rendesen, nem sír-e sokat... Persze nem vadidegenekkel, hanem közeli vagy távolabbi ismerősökkel. Eddig nem vettem észre, hogy zavarta volna őket, de lehet, hogy csak udvariasak voltak. De ha azt mondjátok, ezt biztosan nem szívesen hallgatják a kismamák, akkor én is óvatosabb leszek. Viszont akkor írhatnátok tanácsokat, mit érdemes kérdezni egy kisbabás ismerőstől találkozáskor? Mert az embert azért érdekli, mi van velük, ezt ki is szeretné fejezni, és a kérdésekkel válik ő is részévé annak a szép dolognak, ami velük történt.

Az volt az elso sokkolo,mikor az elso fiamnal a csecsemos noverke ram rivallt, hgy NE puszilgassam a baba talpat,mert akkor sokara fog elindulni...

Sssssssiiiiiiiirooooook!....

"nem mesélem el senkinek" :DDDD

Egyébként amióta nincs dermatitiszük, mi is visszatértünk a napi zuhanyozásra, mert amikor nagyobbacskák lettek, igényelték is, normális. Szóval az, hogy te ritkábban fürdeted picinek, nem hat ki a gyerek későbbi tisztaságigényére negatívan, mert addig is, amíg nincs napi fürdetés, mindig van napi mosakodás csak "darabokban". De önállóságra is neveli őket, az enyémek nagyon hamar megtanulták a bidé használatát is, stb.

Igen, gyerekfüggő. Vannak éhesebb babák, de lusták, nekik jobb a tápszer, ha nem száll le könnyen a tej. Vannak élénk babák, akik megszerzik, kitartóan kivárják amíg leszáll a tej és türelmesen szopiznak jóllakásig. Nekem ilyen is volt meg olyan is. A picúrnál sem az volt, hogy neki nem volt elég, ő szívesen kivárta, elég volt neki annyi, ami jött, és köztes időkben sem sírt, mindössze ő súlyban nem hízott annyira, ezért kellett volna a tápszer de nem fogadta el, nem itta meg. Ha valamelyikből egy minimális mennyiséget beleerőltettünk, attól is hasmenése lett és kipattogott. A dokinéni mondta, hogy nem probléma, adjak neki kaját. Mellette én is 8 hónapos koráig szoptattam.

Egyébként az immunrendszerrel kapcsolatban, végülis csak azokat az ellenanyagokat tudjuk nekik átadni, amelyekkel mi is rendelkezünk, vagyis egy betegesebb anyuka, ha sok és jó teje is van, az jó, csak az ő gyereke nem lesz egészségesebb mint ő mert nem tud átadni olyan ellenanyagokat, amelyek neki sincsenek. Ugyanígy egy erős immunrendszerű anyuka ha csak 1 hónapig szoptat, akkor is szépen "feltölti" a gyerek ellenanyag "batyuját", ezért van az, hogy vannak egészségesebb tápszeres babák is, akiket csak rövid ideig szoptattak. Az anyatej fontos de pont ez az, hogy az anyatej minősége az anya egészségi állapotától függ.

mondom, nekem azt mondták, h a nap végére koszos a baba :D Basszus! Egy újszülött :D

Ja, meg, h hogy lesz így napirendje. Hát, elhiheti mindenki, h nem ezen múlik :) Kicsit később, amikor már nagyobb volt és többet volt ébren, hozzá igazodva iktattuk be a fürdetéseket és így nem volt ordítás sem, meg nyűgösködés sem a fürdetésnél :)

Igen, külföldön tényleg az a szokás, hogy az első hetekben csak áttörlik a babábakat, nagyobb fürdetés heti 1-2 alkalommal van, mégsincs tele az utca koszos, büdös csecsemőkkel.

Szerintem én is így fogom, de tuti nem mesélem senkinek, mert ez Mo-on tabutéma, mintha igénytelen putris lenne az ember.

A gyerekkel kapcsolatban sokkal durvább "beszólások" vannak.

Nekem csak a bölcsisek estek rosszul, a többivel, mikor mennyit szopik enm szopik, hogy alszik stb. nem foglalkoztam.

Ezert nem ertem en se ezt a szoptatas-dolgot... A fiam is csaszarral szuletett, koraszulott volt, es bar nekem mar masodik napra annyi tejem volt, hogy dunat lehetett volna rekeszteni vele (ugyhogy cafolom, hogy a csaszar miatt lenne kesobbi belovelles, ez inkabb emberfuggo), o tul gyonge volt szopni. A fejes meg nem ugyanaz, nalam is elapadt a 3. honap kornyekere.

A ksicsaj meg igazi kis porszivo volt (szinten csaszaros, szinten masnapra volt tej). Nala nem volt gond a szoptatas. Ugyhogy tapasztalataim szerint nem annyira anyuka, mint inkabb gyerekfuggo, hogy szopik-e vagy sem.

Zarojeles megjegyzes: en utaltam szoptatni. Megvaltas volt, amikor attertek a tapszerre.

Furdes temaja: nalunk meg az a "trend" (vedono tanacsa), hogy az ujszulottet elso hetekben nem furdetjuk, csak letorolgetjuk meleg vizes kendovel. Egeszen amig a kolcsokcsonk magatol le nem esik es begyogyul. Elso furdetes egy honapos kora korul, aztan hetente egyszer boven eleg. Akkor is elsosorban a koszmo miatt, jot tesz neki, ha neha leaztatod.

Kutya bajuk, nem ette meg oket a szutyok :)

Egyebkent ez a belevau tenyleg magyar szokas lehet, mert itt sem kommental senki. Annyi kommentet csakptam csak, hogy a gyerekgyogyasz megdicsert, mert a kicsi 8 honapos koraig szopott. Aztan lassan, fokozatosan at kellett terni a tapszerre, mert mentem vissza dolgozni.