Sikeresebb, okosabb, szebb testvér- elviselése (beszélgetős fórum)

Akkor tényleg írigylésre méltó a házasságod,de csak a szó jó értelmében! :)

Annó nekem mondta egy ismerősöm (nem a tesóm),hogy milyen jó nekem,meg,hogy mindenem megvan! Mondtam,jah,kár,hogy üres lakásba megyek haza! Ez nyilván nem most volt,de attól,hogy valakinek jó melója,szép pofija van,még tud ám kegyetlenül car élete lenni!

Hát, lehet, hogy ő a sikerességével lenéző, meg nagyképű, ez előfordulhat. De ezen változtatni nem tudsz, ha szereted, akkor elfogadod őt ilyennek és kész, senki sem hibátlan.

Az, hogy ez téged ennyire zavar, arra enged következtetni, hogy te elhiszed, hogy a felsoroltak miatt kevesebb vagy nála. Vagyis szerintem az igazi probléma a te kisebbrendűségi érzésed.

Sokszor nem értem, mikor hallom másoktól, mennyire nagyon rossz viszonyban vannak a testvéreikkel. Na és igen, felnőtt emberekről beszélve. Nem értem, de elfogadom, hogy van ilyen is. Ebből kiindulva, ha érezteti veled, hogy mennyivel kevesebbnek gondol, akkor nem muszáj neked állandó kapcsolatban lenni vele. Idővel szerintem az emberek észre is veszik magukat, ha már kevesebbet keresik.

A másik, hogy 42 évesen még mindig nem vagy elkésve semmiről sem. Keress magadnak valami olyan hobbit, amiben sikerélményeket érhetsz el. Van sok olyan dolog, amihez még pénz sem kell igazán. Legyen kitartásod végig vinni dolgokat, és az életszemléleted megváltozik.

Korábban én is másokhoz viszonyítottam magam, meg hogy már régen nem itt kellene tartanom. Aztán elkezdtem értékelni, amim van, amiért megdolgoztam, energiát fektettem bele. Legyél büszke magadra, a családodra, és ne a tesóddal mérd össze magad szerintem. :) Lehetsz te vele egyenlő attól függetlenül, kinek hány diplomája van, mert mindenki jó/jobb valamiben a másik embernél.

Egy darabig persze lehet az irigység/féltékenység okát a szülőkben keresni, de itt ha jól értem felnőtt emberekről van szó, felül kell ezeken az érzéseken emelkedni. Az irigység sosem abból fakad akit irigyelnek, hanem aki irigykedik. És nem is annak az életét mérgezi, hanem azét aki állandóan féltékenykedik a másikra.

Az életet nem patikamérlegen mérik, nem lesz soha senki senkivel egyenlő minden szempontból és teljesen fölösleges is bárkinek ezzel pusztítania saját magát, hogy állandóan hasonlítgat.

Ráadásul a sikeresség, szépség, okosság nagyon sokrétű lehet...

Mi is ketten vagyunk, nagyon más adottságokkal, nagyon más életmóddal, más célokkal, más tervekkel, de sosem irigykedtünk egymásra - pedig a fórumindítóhoz hasonló hozzáállással talán még lehetne is. De nem tesszük és ez nemcsak a neveltetésünknek hanem a saját felnőtt döntéseinknek is köszönhető. Értelmes emberek vagyunk akik szeretik egymást. Ettől kezdve örülök a sikereinek, támogatom a nehéz helyzetekben ahogyan ő is engem. Ennyi :)

Így van...

Meg aztán függ attól is sok dolog, a szülők hogy kezelik. Nálunk pl. a hugom alá mindig magasabb lovat tettek, most is büszkébb rá az anyu, ez tuti. Már nem izgat. De mikor apu él még, pl. ha "dicsekedett" velünk, a hugom volt "a mérnök", én "a könyvelő". Holott ugyanúgy főiskolnk van, szóval ő sem úgy mérnök, mert a mérnök nekem az 5 éves egyetemmel mérnök. Vagy, akkor én is közgazdász vagyok a számviteli főiskolámmal, ha ő mérnök, na de mindegy, adószakértő is vagyok, apu ezt sosem mondta ismiknek. Én itthon dolgozok ügyfeleknek, tesóm multinál csinált karriert.

De nem izgat, én meghalnék, ha villognom kellene, más típus vagyok.

És mondom, amikor bőgve a pofámba vágta, hogy az én házasságom egy "szövetség", és ahogy mi egymásra nézünk a férjemmel a hétköznapokon is, és hogy neki ez soha, soha nem jött össze, pedig szép és gazdag....

Na, azóta még szikrájában sincs bennem irigység...

(bocsánat, hogy bő lére eresztettem.)

Attól még lehet magányos,hogy van családja! Azt,hogy jól élnek,csak az tudja,aki benne él a kapcsolatban!

Amúgy valószínűleg más probléma is áll a háttérben,hiszen egy olyan kérdésre,hogy mit használ az arcára,egy testvér igazán válaszolhatna... Attól,hogy valaki sikeres,még segíthet (főleg,hogy semmibe nem kerül válaszolni) a saját testvérének!

Nem magányos , van férje és egy gyermeke.

És jól élnek.

"neki van pénze kozmetikusra stb, nekem nincs"

"mit csinál az arcával, mit használ nem monja el"

Nekem úgy tűnik, hogy épp eleget tanult ahhoz, hogy legyen pénze kozmetikusra (is). Látom, az arcbőre a központi probléma. Szerintem megmossa és bekrémezi, én így szoktam.

Nem biztos, hogy mindenben jobb neki.

Saját példám: a hugom bombázó, karriert csinált külföldön, felső középosztályhoz tartozik. Nem boldog. Mit irigyel tőlem, egészen megkeseredve? A házasságomat, a rendes, normális férjemet, ahogy cinkosan összenézünk, ahogy vagyunk 20 év után is. (Tudom, mert a pofámba vágta keserű szavakkal.)

A nővérem és köztem SEMMI hasonlóság nincs! Pedig közösek a szüleink,de ő teljesen mást örökölt tőlük,mint én. Sem külső,sem belső egyezést nem lehet találni.

Abba nem mennék bele,hogy ki a szebb,jobb,sikeresebb,de tény: teljesen máshogy élünk,gondolkozunk,más az értékrendünk.

És sajnos, hogy a nővérem lenézi azt aki nem vitte annyira mint ő.

És pl. mikor kérdezek valamit hogy mit csinál az arcával, mit használ nem monja el.

Testvérek vagyunk és oly nagy a különbség, ő több diplomás én csak középfokú végzettségű vagyok elég szar memóriával,ő jó nyelvérzékű én csapnivaló nyelvtudással vagyok.

Szorongok is, ez is sokmindenben visszavet.

Egyébként kinézetre valóban hasonlítunk, de ő idősebb majd 10 évvel én 42 vagyok , és mivel ő gazdag én szegény, neki van pénze kozmetikusra stb, nekem nincs.

Egyrészt motiváló lehet, hogy te is tegyél érte, hogy sikeresebb legyél, másrészt megnyugtató, hogy ha tesók vagytok, mindez nem lesz annyira lehetetlen, hiszen kinézetben is biztos van hasonlóság, és képességekben is. A képességek egy része öröklött tulajdonság, a kinézet öröklött. Vagy nem vagytok tesók, vagy hülyeségeken parázol:)

Ja, és legyél rá is büszke!

Elviselés?????Imádom az öcsémet az összes hibájával és sikerével együtt!És igen,nagyon büszke vagyok rá,hogy azt amit elért önerőből érte el és nem apuci,meg anyuci zsebéből.

Más mentalitással rendelkezünk,mások a céljaink.Sosem hasonlítanám össze a kettőnk életpályáját,mert teljesen mások vagyunk.

Ostoba,kicsinyes harc a testvérharc.Szégyellném magam,ha ilyen lennék.