Kilépés a megszokásból (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kilépés a megszokásból
Kedves Barbara!
Az általad leírt diétát én abszolút nem ajánlanám, mert a napi 3 étkezés (sajnos) kevés. Optimális esetben 5-6 étkezés ajánlott, melynek során minden nap folyamatosan viszünk be minden olyan tápanyagot, amire a szervezetünknek szüksége van. Márpedig a szervezetünknek minden tápanyagra szüksége van a megfelelő és hosszú távon fenntartható működéshez, ami a Te esetedben egyértelműen jelentős fogyással is jár. Tudom, nem mindenki teheti meg a kb 2-2,5 óránkénti étkezést, szimplán azért, mert nincs rá lehetősége. Remélem lehet linket beírni, mert akkor nagyon nagy szeretettel ajánlom számodra (is) a www.testepitek.hu weboldalt, ahol rengeteg információt találsz a megfelelő étrendről és talán még annál is többet a diétás tévhitekről.
Ne ijedj meg a weboldal címétől, mert nem csupán testépítőknek szól.
Én először azt javasolnám Neked, hogy az étrended normalizálásával kezdj hozzá ehhez a nem könnyű és nem is rövid úthoz, a testmozgáshoz pedig szépen fokozatosan szoktasd hozzá a tested. Ez az elején lehet puszta séta is, ne akard egyből megváltani a világot, hiszen a tested nincs hozzászokva az aktív sporttal járó terheléshez, így ez pedig könnyedén sérüléshez vezethet. Az étrended (nem is nevezném diétának, mert azt sokan a koplalással azonosítják be, ami sajnos tökéletesen helytelen) változtatása kezdetnek tökéletes, meg fogsz lepődni, hogy csupán az étkezés optimalizálásával mennyit fogsz fogyni. Amikor úgy érzed, hogy a tested felkészült arra, hogy a megfelelő étkezést mozgással kombináld, akkor szépen el lehet kezdeni különböző gyakorlatokat. Először könnyebbeket, hogy az izmaid fokozatosan szokjanak hozzá a terheléshez, majd amikor úgy érzed, hogy a tested alakult annyit, hogy lépj egy lépcsőt felfelé, akkor ne habozz, lépj. A kulcsszó a fokozatosság, ne akard egyből megváltani a világot, mert felesleges olyan célokat kitűzni rövid távra, ami irreális, mert azzal maximum lelombozod magad, hogy nem úgy megy a dolog, ahogy szeretnéd. Fokozatosság és fenntarthatóság! Ez lebegjen a szemed előtt és meglátod, belátható időn belül már a sikersztori rovatba fogod küldeni beszámolódat. ;D
Barátnőm alapvetően vékony alkat volt, de az utóbbi években nagyon meghízott. Lemondott a gluténról - kiderült, hogy allergiás rá, de egyértelmű tüneteket nem produkált -, és 17 kilót fogyott. :)
A bő zsírban való sütést azért nem ajánlom, de a gluténról való lemondás jó ötletnek tűnik. :)
Sok sikert, kitartást kívánok!
Ahogy mondod, a különbség az étkezés során fogyasztott zsírok energiatartalma (9kcal/g) és a testzsír (7kcal/g) között abból adódik, hogy az utóbbiban van némi fehérje, kötőszövet és víz, míg az étkezési színtiszta zsír.
Ezt csak azért írtam le, mert nem mindenkinek ugrik be és nem egyszer vitához vezet, hogy a zsír nem is annyi kalóriát tartalmaz :)
Szorítok, hogy sikerüljön életmódot váltanod!
Egy apró észrevételem van: ha nem találod meg azt a mozgásformát, amit nagyon szeretsz, akkor nem fog menni hosszú távon, mert ha utálod a tornát, úszást, egyebet, akkor végig csak szenvedni fogsz, és ott fogsz kibújni, ahol csak tudsz. Pedig a sport lényege a mozgás öröme!! Kívánom, hogy találj rá a neked megfelelő sportra! Ne törődj a divathullámokkal, azt csináld, amihez kedved van, táncolj, bringázz, bármit, csak ÖRÖMMEL!!! Sok sikert!!
Ezt nevezik ételfüggöségnek. (Sajnos nem ismeretlen fogalom számomra sem.)
A heroinnál, az alkoholnál és a nikotinnál valamivel lassabban öl - de pusztít és öl!...
Picit átértékeltem ezt az agyban dől el dolgot, amióta elolvastam Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona - Ismerd meg függőségedet című könyvét.
Tényleg az agyban dől el, de sajnos nem úgy ahogy sokan mondják :(
Kicsit más téma, de annyira mégsem. Szerinted egy drogosnak vagy alkoholistának csak a belátása hiányzik ahhoz, hogy tiszta legyen? Ugye nem? Nyilván szinte mindegyik tudja, hogy nem jó az, amit csinál.
A fenti kettő egyébként még egyszerűbb, mint a kiegyensúlyozott étkezés. Miért? Azért, mert nem kell naponta megküzdeni vele (értem ezalatt, ha valahogy sikerül kitisztulni, akkor tud élni anélkül, hogy újra kezdené. Persze, ez sem így működik, mert akkor nem lennének visszaesők. De a kaja esetében minden egyes nap kell ennünk, nem lehet elkerülni az ételeket. Szóval, akinek egyszer felborult az étkezése, annak sokkal nehezebb visszatalálni a jó vágányra és azon maradni hosszú távon.)
Valóban az agyban dől el, de nem elég neki a belátás és az elhatározás, sajnos :(((((
Ariettina, bocs a késői válaszért.
Nem nézett furcsán senki!! Sőt, mindig olyan támogató volt a hozzáállása az egész csapatnak. Ez egy tanuszoda egyébként, ahol a víz akkora, hogy leér a lábad, szóval nem kell félni. Volt olyan lány, aki tényleg nagy darab volt, szóval úgy igazán, és ő is eljárt, gyakran láttam. Ő semennyire sem tudott úszni, és a partról is segítették egy ilyen botszerű izével, aminek az egyik végét az úszó, a másik végét a medence szélén lévő tanár fogta.
Vannak mindenféle segédeszközök, polifoam szerű anyagból készült mindenfélék: övek, úszódeszkák stb. Ne félj, nem dobnak rögtön a mélyvízbe :)
Szerintem nagyon is értékelik és tisztelik azt, aki felnőtt fejjel, egy csomó félelmet legyőzve rászánja magát.
Persze, hogy általában sokat kell ahhoz enni, hogy valaki tetemes túlsúlyra tegyen szert. Viszont az nem véletlen, hogy kik kerülnek ebbe a csapdába.
Na, ezzel nem azt akarom mondani, hogy kell vagy nem lehet tenni ellene, hanem azt, hogy azért nem teljesen az ember akaratán, belátásán múlik. Van, akinek ez egyáltalán nem jelent gondot, vagyis csak nagyon ritkán eszik többet a kelleténél és nem lesz soha nála rendszeres. Így aztán gondot sem jelent. Másoknál meg komoly probléma, hogy eltalálják a megfelelő mennyiséget és/vagy, hogy hellyel-közzel csak egészséges ételekből álljon az étrendjük.
Az jó, ha az ember felismeri/beismeri, hogy nem jó úton jár és tesz érte, hogy megtalálja a helyes utat, ez persze túlmutat az étkezésen.
Jut eszembe: ha jól emléxem, azt írtad, hogy 185 cm magas vagy.
Normál testsúllyal te egy brutál bomba nö leszel/vagy! Ez egy fantasztikus adottság! :-)
Hát épp ilyesmire gondoltam... :-(
Tanúi voltak, hogy a gyerekük évente 10 kg-ot hízik, a hütöböl eltünö ételmennyiséggel is tisztában voltak, mégsem tettek egyetlen célrevezetö, következetes lépést sem. :-(
De ma már felnött vagy, a magad ura; lehetöséged van arra, hogy változtass a régi beidegzödéseken - s, úgy vélem, jó úton jár afelé.
Sok sikert ehhez! :-)
Nem lehet mindent a szülőkre kenni szerintem már nagyobb korban. Nyilván elém sem 4 nagy szelet rántott húst, meg 6 kocka süteményt rakott elém édesanyám ha ételt készített. Próbálhatta nekem mondani, hogy ne vegyél többet, nekem ilyet nem lehetett mondani. Amúgy is mikor nem látta azt vettem ki a hűtőből amit akartam, illetve a zsebpénzemet sem látta mire költöm (nyilván nem gyümölcsre). A szüleim mindig is "versengtek" a kegyeimért, ellentétesen neveltek, (azaz a hallgass anyára-apára mondatot én sose hallottam), amit nem volt szabad itt, azt szabad volt ott és persze ki is használtam a helyzetet.
Idősebb koromban persze már beszólogattak érte, meg próbáltak szabályozni az élet más területein is... De hát aki 14 évesen minden hétvégén hajnalig kimaradt, annak 18 évesen lehet mondani, hogy 1-re gyere haza...
Írtad:
"6 éves korom után kezdtem elhízni, fokozatosan, évente kb. 10 kilót. 14 évesen már 120 kg körül volt a súlyom."
A szüleid mindezt tétlenül szemlélték??
Szerintem meg mindenképp egy vizsgálatot megér,mert ha a család is ennyire terhelt..akkor tutira vehető a hormonális difi..főképp hogy a felmenőitek normálisak illetve kicsik:DDD
MOst már felnőtt vagy! Ha akarod tudni,és szeretnéd kezelni az okokat,nos akkor ki ki kéne vizsgáltatni...ha nem akkor hívjuk vastagcsontúnak a családod:DDD