Császárral szültem, de én is szültem! (beszélgetős fórum)

Szerintem amikor oka van, akkor irány a császár. Magát még a szülést sem tartom elengedhetetlen feltételnek az anyasághoz, hiszen annyi az örökbefogadó anya, számomra ők is azok. Mellesleg nem császár szüléseim voltak.

Viszont kiakasztott egy barátnőm hozzáállása, ő egyik csoportba sem tartozik bele, nem lesz ettől kevésbé anya, csak egyszerűen kiakasztott, mindegy, örülök én a babájához, van neki elég baja így is. Tegnap született meg a babája.

Első baba. A barátnőm 160cm és 85-90 kilóval kezdte a terhességet. Már az elejétől kezdve azt hajtogatta, hogy neki császár lesz, mert ő így szeretné, mert anyukája és a tesója nagy gyerekeket szültek és nagyon megszenvedték, szóval neki is tuti nagy gyereke lesz, hallani sem akar hüvelyi szülésről. Csípőbősége saccperkábé 130cm.

Oké, telik, múlik az idő, ő csak evett és evett, figyelmeztették többször is, hogy eleve ez nagy súly, és lett is egy jó kis terhességi cukorbetegsége, diétára is fogták, és szóltak neki, hogy a baba "nagyocska". Ettől fogva bejárt nemtom hány kórházat, hogy neki császár kell, mert ő beza ezt meg nem szüli. Több helyen visszautasították a programozott császár kérést, nem volt rá ok elvileg, anyagilag pedig nincs eleresztve, ezért a fizetős nála szóba sem jöhetett, végül utolsó pillanatban talált egy kórházat, ahol elvállalták. 2 hete már odament, hogy fájdogált a hasa, nehogy aztán mégis "naturál" legyen a vége, de megnyugtatták, hogy semmi, esetleg csak bentrekedt neki egy pukika és attól fájt:D. Vaklárma elmúlt, onnantól ő már csak pihengetett otthon. Na, ezek után vasárnap bevonult, mint ősanya, hogy ő a gyerek érdekében most megcsászároztatja magát, és ez így is lett. Most ez milyen már, nem?:)

De, attól függetlenül, hogy szerintem ez az egész egy karikatúrája a terhességnek, amit ők átéltek, én nem tudok rá mit mondani, mert eleve jóval 100-on is túl volt a súlya, szerintem nem is azért nem tudta volna megszülni hüvelyi úton, mert nem tágult volna vagy ilyesmi, hanem egyszerűen nem bírt már mozogni. Így valahol megértem a hisztijeit, a paráit, nem törődött magával végig, és ez egyenes út a komplikációkhoz, valahol előre látta, hogy úgysem bír megálljt parancsolni magának semmiben, a mozgáshoz meg nincs kedve. A baba egyébként 4100gramm. Hogy mit írtak a papírra, mint ok, az rejtély...

Nem szeretnél valami szélesebb körű népszerűségnek örvendő sajtóorgánumon hangot adni ennek, amit most leírtál? Fontos lenne, hogy a sok tapintatlan bunkó tudomást szerezzen erről és ne alacsonyítsa le azokat az anyákat, akik "a könnyebb utat választották" (!!!), mert "nem akartak szenvedni", így meg "csak kikapták belőlük a gyereket és kész".

Én személy szerint köszönöm Neked.

Elképedve olvasom azt a töménytelen butaságot, miszerint aki császárral szült, az nem szült. Nagy a jó isten állatkertje és kevés a kerítés.

Az egy óriási szerencse, hogy létezik a császár. Azok akik ezt a baromságot kiengedik a szájukon, tudatlanul, érzéketlenül azt szeretnék érzékeltetni, hogy aki így szült, az kevesebb, mint ő, vagy az ő feleségük, aki pedig nem császárral szült. Ezek az emberek olyan egyszerűek, hogy lehetőségük sincs megérteni a császármetszés lényegét, azt az egyszerű tényt, hogy az a baba ezen az úton maradhatott élő illetve egészséges ember, beleértve az anyukáját is, akinek ugye fel kéne nevelnie őt. Régen nem volt császár, régen sok anyuka meghalt a szülésben, sok babát temettek el több tízórás, több napos szenvedés és agonizációval járó fájdalmas halál után.

Ezeket a dumákat el kell engedni mindenkinek a füle mellett. Azt kell megérteni, hogy az ilyeneket beszélő emberek nem olyan okosak és nem is olyan kultúráltak, hogy legalább addig eljutnának, hogy nem okoznak fájdalmat ott, ahol éppen örülni kell.

Én is császárral szültem azon egyszerű oknál fogva, hogy az én koromban egy első terhesség + a babám farfekvése + a nyakon lévő köldökzsinór, ami már a uh is látszott + a babám mérete viszonyítva az én nádszál alakomhoz nem sok jót ígért. Ezt az egyik orvos úgy vázolta nekem, hogy az esélytelenek nyugalmával indultam neki ennek a feladatnak és a műtőben kiderült, milyen jó és szerencsés is volt az orvosom döntése. Enélkül tán nem lenne most egy gyönyörű, makkegészséges babám, talán küzdenénk a szülés alatt beszerzett hypoxiával vagy még rosszabb. Nem jó az a hasi műtét, a természetes út mindenhogy jobb, de ha nincs más, akkor már csak a baba és a mama egészsége számít. Aki pedig nem nőtt fel ennek a dolognak a megértéséhez igazán és van olyan illetlen, hogy még ilyeneket beszél egy kismamának, egy újsüttetű, feladatokkal terhelt és reménnyel, aggodalmakkal teli szülővel, annak a véleménye nem számít semmit, mert a hiányosságaiból eredően nem kompetens, hogy a dolgot megítélhesse. Ennyi.

Nekem is császár volt az első,a családban nekem is volt aki hasonló megjegyzést tett.A férjem válasza annyi volt,hogy nem az az anya aki szül hanem aki szeret és még ha 28 órát végigcsinálna valaki úgymint én akkor esetleg de csak esetleg mondhat ilyet.Megdicsért milyen ügyes vagyok és örült ,hogy királyi módon hoztam világra szerelmünk gyümölcsét.Második fiúk spontán jött világra .Nekem lelkileg nem volt különbség a két szülés között.És senkinek se legyen.Azt szoktuk mondani a nagyarcú. okoskodoknak Isten

az asszonyt Ádám bordájaból

Sziasztok!

Nekem a saját anyám mondta azt,hogy én nem szültem, engem műtöttek.

Az hogy utána hónapokig genny folyt a sebemből, és majd fél évig alig bírtam felkelni az ágyról, nem baj. Utána műtötték epére őt, 3 pici vágása volt, meg akart halni. Nagyon fáj a mai napig amit mondott

Az a fontos hogy baba mama is jól legyen, mindegy hogy császár vagy természetes szülés.

Ha egyébként a mama annyira tart a szülési fájdalomtól és helyette császárt akar szerintem az is rendben van, egyébként a császár is fáj csak utólag...

Gratulálok! :) És picit irigyellek is, mert velem még azelőtt rohantak a műtőbe, mielőtt lettek volna fájásaim, szóval én továbbra is úgy érzem, hogy "nem szültem".

Egy-két előző hozzászólóhoz (akinek ne inge, ne vegye magára! :) ) : Lehet, hogy valaki ezért lenéz, meg köpköd rám, hogy miért ilyennel foglalkozom, ahelyett, hogy azzal, hogy egészséges a babám. Csak ezek az emberek elfelejtik, hogy a szülés igenis két emberről szól. A gyerekről és az anyáról. És szerintem igenis érezhetek egyszerre felhőtlen boldogságot azért, mert van egy egészséges kisbabám, és nagy szomorúságot, amiért nem tapasztalhattam meg, milyen igazán szülni. Nekem ez része lett volna annak, hogy "nő" vagyok... Nem tervezek több babát, ebből az élményből már valószínűleg örökre kimaradok. Azt hiszem, nem mások tisztje eldönteni azt, hogy emiatt én lehetek szomorú vagy nem... És ettől még nem vagyok rosszabb, vagy kisebb önbecsülésű anya.

Szia!

Teljesen megértelek én is 24 órát vajúdtam 5 perces fájásokkal a császár előtt,minden fájást megéltem,csak a tolófájást nem,engem is csak az bántott ha már ennyit szenvedtem jó lett volna ha természetesen szülök.De a kislányom mindenért kárpótolt,most már nem érdekel hogy jött a világra,csak az hogy egészséges és már ötéves.

A fájdalom nem összemérhető, a regenerálódás egyéni. Nem lehet azt mondani, hogy aki császárral szül anna rosszabb vagy éppen könnyebb. Ez teljesen esetleges.

Az én műtétem este volt, 7 után toltak ki a műtőből, másnap reggel már a folyosón "szaladgáltam". Egy nap után fájdalomcsillapítóra se volt szükségem.

Léteznek még hasonló szerencsések, ezért nem kell előre félni a császártól sem. :)

Hozzád hasonlóan 18 órát vajúdtam,végül császároztak,s mint kiderült hamarabb kellett volna,a kisfiammal néhány hetet emiatt a kórházban töltöttünk.

Ezt valóban sosem felejted el.Nekem is azt mondta egy nővérke,anyuka,nyugodjaon meg,a kisfia nem fog erre emlékezni,de maga míg él,sosem felejti el.

Még soha nem szóltam hozzá egy cikkhez sem. Az Én első szülésem vasárnap reggel kezdődött kisebb fájásokkal. Este 10-kor bementünk a kórházba. Egész éjszaka fent voltunk. Igazából semmi nem történt, de a fájások miatt aludni nem tudtam semmit. Reggel 8 kor indították a szülést. 10-re kitágultam 4 újnyira. 12órától 1/2 3 ig ugráltak és alulról piszkáltak az orvosok, de semmi. Utána a fiamnak rossz lett a szívhangja Én pedig elájultam. Akkor már a nagy prof és még vagy 12 ember bent volt a szobámba és mindenki kapkodott valamit körülöttem és szó szerint rohanva toltak a műtőbe majd gázzal elaltattak és végre délután 15:40 perckor meglett az Én kis fiam Én pedig végre anya lettem! Kiderült, hogy túl hosszú volt a köldök zsinór és minden porcikájára rá volt tekeredve a babának ezért nem tudott kijönni.

Maga az a tény, hogy Én is császáros lettem és, hogy ki mit gondol erről az nem izgat,de igaszságtalannak tartom, hogy kb: 20 órát vajúdtam és átéltem mind azt amit a természetes utón szülő nők és a végén csak megcsászároztak. Ha rá gondolok a mai napig könnybe lábad Tőle a szemem pedig ennek már 8 éve.

Szerintem ez örökre belém égett és nem fogom kiheverni.

Azóta van egy 5 éves kislányom is. Ő tervezett császár volt, de az egy másik történet. Az viszont maga volt a csoda. :-)(Azt viszont szívesen átélném mégegyszer:-))

Az a lényeg, hogy a babák egészségesek legyenek!! Szerintem mindegy, hogy császár vagy nem császár.

További jó babázást Nektek!