Megkeseríti a macska az életünk,mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

Ezt a két könyvet ajánlom elsőre, valamint A macska magazint, amit itt a neten is megtalálsz: [link] htm

(a közt vedd ki!)

Desmond Morris: Miért csinálja a macska?

Dr. Vera Weingärtner - Beteg a cicánk

Az összes gyerekcica ilyen,most fedezi fel a világot.Neki még minden játék,de az a kéz amelyi eteti soha nem ütheti meg.Nem nehéz egy pici cicát meg ütni.Mielőtt be fogadtad,át kellett volna gondolni,hogy képes vagy e gondozni,szeretni.

Talán egy menhelyre kellett vona be adni.Javaslom keresneki egy türelmes gazdát,aki tisztában van vele hogy még kell idő amíg nyugodtabb lesz.Nekem is van egy olyan örökbefogadott cicám,akit ütött a gazdája,a mai napig félős.

:)

[link]

:)ANIMAL PLANET - oder was?:)))

Külön nincs helye ott alszik a lakásban ahol akar oda bújik el sokszor ahol szeretne idáig az egyik fotelben aludt de váltott egy másikra.

Nyüzsgés az nincs 2 en élünk párommal vendégek nagyon ritkán jönnek.

Könyvem még nincs cicáról

Neked kell türelmesnek lenned, mert egy kis állatot befogadni ugyanolyan, mint egy kis gyermeket megnevelni. Sok-sok türelem, MEGÉRTÉS kell, hogy kedves, aranyos és nyugodt cicád legyen.

Milyen a cica környezete? Nem hallgatsz idétlen zenéket teljes hangerővel? Nincs túl nagy nyüzsgés a lakásban? Van egy csöndes, nyugodt helye a cicának, hogy oda el tudjon vonulni, és nem zaklatja ott őt senki sem?

Van könyved a cicáról, hogy jobban megismerd őt...stb., stb.

Öntörvényű az biztos meg nagyon tud pukkadni is.

Hát nálunk nem érdemes bármi féle ételt kint hagyni:(

Igen, tudom. Ezért is írtam a topiknyitónak, hogy macskaként kell kezelni, és nem szabad elvárni tőle, hogy emberként viselkedjen.

Akkor persze a haját tépi az ember, amikor a macska nagyon macskaként viselkedik, és rossz mint az eleven ördög, de évekkel később már csak mosolyogva emlékszünk vissza rá, hogy milyen volt, amikor...:)

De ezek elmúlnak. Tudni kell együtt élni a macskával. ;)

Nem gond, ha nem megy, nem vagyunk egyformák. Csak tudni kell ezt belátni, és olyan megoldást kell keresni, ami embernek állatnak egyaránt jó.

Én például alkalmatlan vagyok arra, hogy egy kint tartott kutyának jó gazdája legyek. El kell oda jutni, hogy az ember felismerje, belássa, vállalja a korlátait. Főleg, ha állatoktól van szó.

Születésétől 5 hónapos koráig kint volt, aztán egyik napról a másikra hermetikusan bezártátok, és még veritek büntetitek is. Háááááát, én egy percig sem csodálkozok, hogy olyan amilyen. Sőt, tök normális, hogy ilyen.

Hova végzi a "folyóügyeit"?

De egyáltalán soha ki sem engeded?

Az azért így elég durva szerintem.

Egyébként nem vagy egyedül, mi macskások a te utadat jártuk végig, nincs olyan macskatartó, aki ne lett volna arra utalva, hogy különféle praktikákat alkalmazzon a cica huncutságai ellen.

Én pl a virágok földjére nagyobb köveket, kavicsokat tettem, hogy a földet ne kaparja ki. Vázám elérhető helyen nincs, ilyen kár nem ért.

A falra felmászott, mert a tapéta rücskös annyira, hogy meg tudott kapaszkodni benne, de lejönni nem tudott, létrával szedtük le. Mesélhetném napestig a történeteket, de sosem vertük meg semmiért.

Ahogy felnőtt, nyugi lett, megkomolyodott.

Most ő az úr a házban. Lassan, kimérten közlekedik mint egy oroszlán, és mi érezzük megtiszteltetésnek, ha abban a egyben részesít minket, hogy dorombolva hozzánk bújik.