Amiről nem tudsz, az nem fáj...? (beszélgetős fórum)

Az nem.

Ez így van jól!

Nekem van egy saját fejlesztésű módszerem ilyen fajta csalódásokra (most kicsit nagyzoltam:)) - de lényeg, hogy úgy próbálom felfogni, hogy ÉN voltam az, aki nem rendelkezett elég emberismerettel, és most egy komoly tapasztalattal gazdagabb lettem.

Tudom, sovány vigasz, de... nekem be szokott jönni, valahogy hamarabb túlteszem már magam az ilyen kellemetlen dolgokon.

Igazad van!

Sajnos nem tudok mit tenni a családdal, hiszen ott se vagyok/voltam. És nem akarom azt a személyt se bajba keverni, akitől tudom az egész történetet.

És igen, zsibbasztó egy "néni", nem is kicsit...

De köszönöm, hogy legalább itt kiadhattam magamból!:)

Zsibbasztó egy néni lehet:(

Az is lehet egyébként,hogy a saját rokonai is ismerik,és nemcsak veled kapcsolatban gerjeszti a rossz híreket,hanem iylen típus..akkor meg úgyis gyököt vonnak.De az tényleg pocsék,ha az embert a háta mögött hazug infók miatt nem szeretik.

A családban is szögezd le,hogy te és a tesód két külön ember,és bár tudtok egymás dolgairól, de mindenki külön dönt,hogy mibe hogyan megy bele.Úgyhogy neked nem kell táncolni azért,mert valaki nekik segített.

Igen, persze.

Tudom mire kell - egy vállalkozáshoz, amiről eddig is tudtunk.

Sajnos anyós családjának nagy részével nem szoktam találkozni, max évente 1-2 alkalommal, ő meg jóval többször. Úgyhogy azok az emberek, akik engem nem ismernek, anyóst viszont igen, nyilván neki hisznek.

Ismerem annyira már, hogy tudja úgy tálalni az egészet, hogy mindenben ő legyen az áldozat, még abban is, amiben ő volt a hunyó. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő.

Aztán amikor meg közel a "lebukás", jön az érzelmi zsarolás, hogy ő már öreg, és milyen egyedül van, stb....

Tudom, hogy az ő dolguk volt, de hogy jött ez le a családban? Anyós kölcsönadott az én testvéremnek, én meg hálátlan vagyok, mert nem táncolok úgy, ahogy ő fütyül, és nem mondom le az Angilából hazalátogató barátnőmmel a két hete megbeszélt "randinkat" azért, hogy elmenjünk hozzá, amiről még csak nem is szólt csak ELŐZŐ NAP!!!

Én tudom, hogy az ő sztorija hány helyen hibádzik, és én nem tettem semmi rosszat, de ő meg sírva adja elő, hogy eltiltom tőle az unokáját, és nem engedem, hogy lássa, pedig ő még a tesómnak is segít...

Sikítva tudnék kirohannin a világból ilyenkor...

Igen,a titkolózás nehéz ügy.Talán még latolgatták,hogy hogyan mondják el,mert tudják,h ez neked érzékeny dolog,az anyóssal való rossz viszony miatt.

Attól tartok,anyósod így is-úgy is lemezezik valamit rólad:(.A család viszont már feltehetően tudja,hogy ezekből a hírekből köbgyököt kell vonni..de valóban kellemetlen helyzet.

Tényleg én csak azt tenném,ha az anyós ezzel jön,hogy megmondanám:a tesóm,és én az 2 külön ember,két család,nem tartozik rám,hogy mit csinálnak,Az meg a t. anyós döntése volt,hogy adott nekik,ezt nyugodtan megmondhatod neki arcba.

Igen,perszehogy más,írtam is..csak arra írtam a saját példámat,.hogy nagyon szerencsétlen dolgok sülhetnek ki,ha mások ügyeibe-pláne pénzügyekbe-belefolyunk.

Természetesen érdemes jóban lenni a tesód párjával-feltehetőleg ő is ezt akarja,és neki is az a tapasztalata,hogy ha lehet,ne terheljük konfliktusokkal ezt a viszonyt,ami közted,és közte van-a kölcsön valószínű egy nagy teher lett volna,neki mindenképp.És valószínű a magyarázkodás is ,amit neked kellett volna mondania,hogy mért kell..

Fél éves határidőt írtak alá tudtommal...

És továbbra is azt gondolom, hogy valóban az ő dolga, nem kellett volna tudnom a részletekről se, elég lett volna annyit mondaniuk, hogy megbeszélték, szükségük van rá, és ezt találták megfelelő megoldásnak. És pont.

Nem titkolózni, stb. Annyira ismerhették már ők is anyósomat, hogy az ELSŐ adandó alkalommal jön majd a fejemre olvasni, hogy ő csakis miattam segített a testvéreméknek.

Tény, hogy én nem kértem, és nem az én dolgom, pláne, hogy titokban csinálták, de ezzel majd megint megy a család többi része előtt a "menyemegyhálátlandögbezzegénmégatestvérétiskisegítettem" című lemez.

Sajnos máskor is ment hasonló: amikor mi (férjem meg én) nem vagyunk ott, akkor TUTI előkerülök mint téma, és sárral-sz*rral vagyok dobálva. Aztán amikor meg találkozom a rokonokkal, értetlenül állok, miért viselkednek néhányan úgy, mint a korábbi hozzászóló "kedves" családja.

És esélyem sincs megvédeni magam...

Azért ez egy kicsit más.

Nekem itt a testvéremről van szó.

Ok, nem kell jóban lenni valakivel, akit nem szeretek. De ha az illető a testvérem párja?? Azért csak meg kéne eröltetni magunkat, mert számomra fontos a testvérem, az ő boldogsága, így legalább adok egy esélyt a dolognak, hogy jóban legyünk. (Többek között ezért kértük fel a testvérem mellett a gyerekünk keresztanyjának, hogy érezze, mi nyitottak vagyunk a vele való kapcsolatra...)

Nem akarok oda jutni, hogy nem vagyunk jóban a csajával, hiszen az egy idő után oda vezet, hogy a testvéremtől is eltávolodok...

Ezt én is értettem,de nem érdemes felnőttként így gondolkodni.El kell fogadni,hogy én én vagyok,más meg más.És más az értékrendje,másképp akar élni.Ha nem tetszik,nem kell vele jóban lenni.

Én is belekerültem egy hasonló helyzetbe régebben:távoli családi barátokkal találkoztunk egy nagy családi buliban,és mesélték,h tanyán élnak,a sok állat mellet még struccot is tartanak.És h szívesen látnak,ha érdekel.Én külsős voltam,a párom révén voltam a buliban,tehát ezek az emberek nekem senkijeim nem voltak.MAJDNEM elmentünk hozzájuk,mikor kiderült,hogy a nagycsaládból valakivel görényül bántak ők,száz éve.és még ezért a majdnem-elmenésért !! is kiközöístettek minket a páromal egy időre,szóval 1-2 esküvőre pl nem hívtak meg,mert szóbaálltunk ezekkel az emberekel(akiket ők hívtak mega buliba,mi meg nem ismertük az előzményeket róluk!).Úgyhogy:nagy baromságokat képes hozni az a helyzet,ha nem tarjuk be az énünk határait-mint ez a család,aki azt akarta,hogy még én is haragudjak valamiért valakire,akihez nincs is közöm.

Persze,ez jóval távolibb,mint az eredeti dolog,de idáig lehet jutni a szerencsétlenkedésben,értelmetlenül,ha az ember nem tart határokat,hogy mihez mennyi köze van.

Én mostmár megértettem, hogy miért esik neki rosszul.

Közösen utálnak valakit a tesójával, és a barinője mégis az anyóstól kér kölcsön, pedig szafaripók is adott volna.

Valószínű,veled is jóban akar lenni a csaj,de a kettő nem megy egyszerre,hogy veled is ,meg anyósoddal,is,ezért képmutat.

A tesódnak meg ez egy egészséges eltávolodása tőlad,ha nem számol be a pénzügyeiről.Két külön felnőtt ember vagytok,saját döntésekkel.

Na látod, EZ tényleg fura. Mert eddig úgy értelmeztem, hogy csak anyós tudott adni, azért kértek tőle, de amúgy utálják.

De ha te is tudtál volna adni, akkor innentől tényleg érdekes a dolog...

Most azt gondolom, hogy van egy kis képmutatás a dologban. Nem utálják ők annyira az anyóst, mint te, csak mondják, mert lehet, azt hiszik, hogy ezt akarod hallani tőlük.

Tudom, persze, mire kell neki.

És tudtam volna neki annyit adni, amennyit anyós, de nem kért.

Pontosabban nem is ő kérte, hanem a barátnője, mert neki kell a vállalkozásához.

Nem értelmezem a személyem elleni cselekedetnek, csak olyan szinten kerített hatalmába ez a rossz érzés, hogy ki kellett adnom magamból.

Remélem hamarosan meg tudjuk beszélni, de most nem megy, mert elég kötött munkája van, én meg itthon gyerkőccel. Telefonon meg nem épp ideális.

Ez nagy igazság!!

:)

Szerintem amikor ő kölcsönkért, nem az járt az eszében, hogy ne derüljön ki, hanem hogy pénzhez jusson.

Azt tudod, hogy mire kellett neki a pénz? Beszélt róla, hogy gondjai vannak? Gondolom, ha te tudtál volna segíteni, akkor hozzád fordult volna.

De a csóróságot az ember nem veri nagy dobra.

Én a helyedben nem venném ezt a szívemre, és pláne nem a személyem ellen szóló cselekedetként értelmezném. Ha tényleg jóban vagytok, nehogy e miatt vesszetek már össze.

Jó neked.

Az általánossággal ÁLTALÁBAN az a baj, hogy a konkrét helyzetről nem mond el semmit, és ÁLTALÁBAN nem is segít...:)

Köszönöm.

Igen, lehet.

De ez egy olyan dolog, ami nem marad titokban sokáig - és nem is maradt. És ez benne a fura is valahol: ha elmondja, hogy ez van, máris más lenne az egész, és nem is foglalkoztatna a dolog...