Női vetélkedés (beszélgetős fórum)
Tényleg nincs gond az önértékelésemmel:)
De legtöbbször, ha vetélkedni akaró nővel akadok össze, akkor én hajlamos vagyok félreállni, mert nekem erre nincs szükségem és, ahogy már az előzőben is írtam legtöbbször az kerül ki vesztesnek, aki a saját kis harcával nem sikert, hanem ellenszenvet vált ki a környezetéből.
Szia:)
Én is örülök neked!
Elhiszem, amit írsz, de annyira hihetetlen.
Ezzel a jelenséggel itt a hoxán ismerkedtem meg, a való világban ritkán akadok össze olyan nővel, akit ne tudnék hamar lekezelni, ha eszébejut féltékenykedni velem kapcsolatban vagy vetélkedni.
Persze ha kötelet kell mászni, akkor én akarok nyerni, de egyéb esetben az élet úgy is bebizonyítja vetélkedés nélkül is, hogy ki a jobb adott területen:)
Szia Írisz!:)
Örülök, hogy "látlak"!
Nem állítom, hogy nincsenek kivételek, de hidd el, ahol gyilkolják egymást a családban az idősebb, fiatalabb nőstények, ott - tudat alatt - ez a probléma.
Ez nem az én szellemi termékem, valahol, valami kompetens személytől olvastam.
De igazolva látom a saját életemben is ennek valószínűségét, mert én semmilyen formában nem ismerem/ismertem a féltékenységet és rendben is van a családi életünk minden generációval.
Azta!
Én ezt miért nem veszem észre?
Vagy csak én nem vagyok egy vetélkedő típus?
Munkahelyen, baráti társaságban már észrevettem, hogy a lányok nem bírnak (féltékenyek rám), de egy csöppet sem tud érdekelni, mert nem kell senkinek senkije és nem akarok senkire hasonlítani.
Én ezt nem tartom "normális" dolognak, mármint azt, hogy mindenhol bevett szokás a féltékenykedés.
Fórumindítónak csak annyit, hogy ne foglalkozzon a sógornővel vagy kivel. Ha akar játszon egyedül vetélkedőt:)
Hagyd rá, mosolyogj majd csak észreveszi, hogy nem vagy a játszópajtása.:)
Nagyon köszönöm a jó tanácsokat és köszönöm a többi építő jellegű hozzászólást!
Én azt hiszem maradok a jelenlegi felállásnál, mert akárhogy gondolkozom a dolgon, mindig odajutok, hogy tudom, hogy hülyeség, de a bőrömből nem tudok kibújni. Annyit megpróbálok, hogy ha legközelebb is érkezik beszólás és úgy érzem, hogy higgadt tudok maradni, akkor megkérdezem, hogy ezt most mire véljem. Erre jutottam.
A családon belüli konfliktusok zömét a féltékenység motiválja.
A meny féltékeny az anyósra, mert eltéphetetlen kötelék köti össze a fiával, aki az ő férje és felháborító módon, az anyját is szereti.
Az anyós féltékeny a menyre, mert az ő produktuma, a fiacskája már nem csak az övé.
A húg/nővér féltékeny a bátyja/öccse barátnőire és fordítva is igaz.
Nagyon nagy intelligencia kell egy meglévő családba bekerülő új jövevénynek, hogy konfliktusmentesen, tiszta szívvel, jó szándékkal tudja kezelni az "alapcsalád" megnyilvánulásait.
Mert azok bizony kóstolgatni fogják.
De ha nem ellenérzésekkel kezeljük a dolgaikat, akkor előbb-utóbb elfogadnak, megszoknak, megszeretnek, családtagnak fognak érezni.
Egyébként minden közösség így működik, a munkahelyek is, vagy ha valaki egy faluba költözik, miért pont a család - a legkisebb sejt -- lenne másképp?
Kitartás!
Ne szívd mellre a dolgokat és ereszd el a füled mellett a megjegyzéseit.
Ha látni fogja, hogy nem ráz meg a szövege, akkor nem lesz érdekes és abbahagyja.
Mindenhol vannak problémák, de ezek felett nem lehet csak úgy elsiklani....
A Te életed, a Te döntésed.
Ha így vagy ezzel: tűrj!
Mást nem tudok mondani.
Lehet, de szeretem és ragaszkodom hozzá, azt meg nem tudom megoldani, hogy csak a családját cseréljem le. :)
Mással más problémák lennének.
Jobban járnál, ha kímélnéd magad az egész családjától őt is beleértve!
Kell ez neked???
Igen, én megléptem, és észre is vette már magát, csak olyan agyas, hogy tovább szajkózza ezt a barátkozzunk problematikát ettől függetlenül.
Nem tudok elviselni ennyit se, mert azonkívül, hogy ilyen tulajdonságok jellemzik, amiket felvázoltam, még gyakran tesz megjegyzéseket, burkolt kritikát rám vonatkozólag, ami nincs ínyemre.
Ez nemcsak egy olyan dolog, hogy mi nagyon jóban voltunk, aztán én besértődtem, és most rosszban vagyunk, és vannak tüskék, amiket ki kell húzni, meg nagybeszélgetni...
Sosem voltunk jóban, mert nem vagyunk egyformák, nem egy az értékrendünk, nem egyformán látjuk a világot.
Mivel családtag, ezért én őt maximum elfogadom, tolerálom. Mivel még pluszban idegesítő, irigy, önző és kicsinyes is, elkerülöm. Vitába nem akarok vele szállni, mert nincs értelme. Mivel érveljek: azért nem barátkozok veled, mert irigy vagy, kicsinyes, önző, műveletlen, és mert j-vel írod a hülyét?
A férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy elkerüljük őket, ha pedig betámad, akkor végső esetben visszatámadjuk, és felvesszük az ő primitív fegyvereit. De ez sem megoldás.
Mit hallgatna???
Ha a Párod, Melléd áll.....
Ez nem óvoda!
Ez az Élet!
Miért lenne kényes téma???
Mert Te azt csinálsz belőle.
És már most a fejedre nőttek, és akkor sem mernél visszaszólni.
A nyakam rá!
Mert engeded!
Egyszer kell kifakadni, és utána már megy rutinból.:)
Pfff!
Légy áldozat!
Tudod hány családban nem beszélnek egymással, és nincs kapcsolat!???
Mert alapban ciki kommunikálni, inkább dugjuk a fejünket a homokba, és a probléma vagy megoldódik, vagy nem.
Általában nem.
Mi lesz, ha netán gyereketek lesz???
Nem mered úgy nevelni, ahogy Te gondolod, mert ők máshogy gondolják!????
Ez csak rosszabb lesz...