A láb nélküli bácsi és a többiek (beszélgetős fórum)

Uszodában voltam. Mivel protézist használok és csak a fürdőnadrág volt rajtam szinte kivétel nélkül mindenki megbámult. Amikor a medencébe készültem menni levettem a protézist és a medence szélére ültem. Hátulról egy gyerek belökött a medencébe. Hallottam amikor a szülei rászóltak, hogy mit csináltál, hiszen a bácsinak hiányzik a lába. A gyerek válaszolt: biztosan tud úszni ha ideült.

És én nem haragudtam rá, mert nem azt nézte ami nincs.

Szia!

Duplán érintettként teljesen igazat adok.

Nekem is van történetem. Kisfiú /4-5 éves/ apával sétál. Először csak néz, majd odajön, és kérdez.A világ legtermészetesedd módján teszi azokat fel. Én válaszolok. A kiváncsisága választ kapott. Többé nem foglakozott velem. Az apuka ezután elnézést kért. De miért is?? A kicsik sok mindent megértenek, felfognak, ha megfelelő a válasz. Ha látja a szülőn, hogy szinte elborzadva néz az ilyen emberre, ő is így fog!!

Nekem vannak unokáim, és nekik ez már természetes. Nem furcsa a csonk látványa, stb..

Sőt. A 2 éves nyújtja a kezét, hogy "mama sedítet neted" Természetes nekik, hogy a játékok nem heverhetnek szanaszét, mert a mama elesik bennük.

Nekem is az a véleményem, hogy még a felnőtt társadalom sem nőtt fel ehhez igazán.

Mint az előttem szólok írták, ősszintének kell lenni.

A húgom óvodás kobrában rettegte a hajléktalanoktól, ( amerre laktunk tényleg sok van/volt. Egyszer megszámolta hogy 3 csomagja van, és egy ideig minden ember akinek ennyi volt az mind "csőbácsi" Anya annyit magyarázta neki hogy nem kell félni tőlük, hogy mire nagyobb lett ( 14 éves körül)már nem félt. Mise után ( templomnál mindig ugyan azok az emberek voltak) beszélgetett velük, kenyeret vitt otthonról, vagy télen forró teát és nem fél tőlük...

Igen én is erre akarnám a gyerekeket rávezetni, hogy ne érezzék magukat rosszul, mert szerintem az emberek idegenkednek minden féle testi fogytékoságtól.

Sajnos én is zavarban vagyok ilyen helyzetben és szeretném, ha a fiúk nem így éreznének.

A szülők reakciójától függ minden, sajnos a felnőttek azok akik nem kezelik jól sok esetbe ezeket a dolgokat. A gyerekek sokkal toleránsabbak sérültekkel. Az hogy rá kérdez mért kell ettől zavarba lenni, ha természetesen felel az ember, semmi gond nem lenne.

Nem az a megoldás, hogy félre vezetem a gyermeket, vagy elfordítom a fejét, ezek sokkal inkább megalázó a sérültek számára.

Ha talán elmondtad volna így tudták megmenteni az életét, a kicsi nem élte volna meg ennyire tragikusan.

Ezek az emberek is megérdemlenék, hogy végre sokan ne undorodva, vagy sajnálkozva nézzenek rájuk, hisz legtöbje teljesebb életet tud élni mint sok egészséges társaink.

Nekem nem volt gond, amikor láttam a falábú bácsit.

Elmagyarázták, hogy a gránát elvitte, és csak így tudták megmenteni az életét. És ő egy hős, aki a lábát adta a hazájáért. Egyébként nagy tiszteletnek örvendett a lakóhelyén. 4-5 éves lehettem akkor...

Szia!

Én érintett vagyok, a bal lábamat amputálták.

Persze, én is kerültem ilyen helyzetbe.

Én el szoktam magyarázni, mi lett a lábamal (vonatbaleset) mert még tanulnak is belőle, hogy bizony vigyázni kell.

De persze azért van jó izlés is, amennyire lehet, a csonkom én takarni szoktam. (vastag testszínű harisnya)

Persze, van olyan - strand, uszoda, zuhanyzó - ahol ez nem megoldható.

Nem lenne baj, ha kicsit természetesbben kezelnénk ezeket, mert talán jobban elfogadnák felnőtt korban.

Nem én vagyok a fórumindító, nem az én problémám.

Őszinte voltam, vagyok a gyerekeimmel, és tudják, remélem tudják mindig, és mindenben számíthatnak rám. :))

Beszéltetnék vele sokat, mert nyilván való, hogy félelmei vannak. Talán attól fél, hogy vele is megtörténik.

Soha ne hazudj egy gyereknek, semmilyen körülmények között. Egyszer veszíted el a bizalmát, dolgozhatsz rajta, mire visszaszerzed.

Szerintem el lehet mondani mindent a gyereknek a saját kis nyelvén (óvónő vagyok).:-)

De abban egyetértek,h a szülő tudja,ő dolga.

Én csak azért haragudtam meg azokra,akiknél dolgozok,mert szerintem elintézték ennyivel,h visszaszületik,de nem mondták el bővebben,aminek a lent leírtak lett a következménye.Folyton robbantott mindenkit,stb.Mégha csak játékból is...

Mondjuk én most is azt gondolom,h a felnőttek gondolnak emögé túl sokat.Tőlem megkérdezte,h hogyan születik az ember,vagyis azt mondta,h hogy" hogyhogy nem fáj,amikor leesünk az égből?".Ezt nem értettem,akkor mondta,h amikor megszületünk.Erre annyit mondtam,h nem úgy születünk,h leesünk az égből,hanem egy kicsike kis sejtből leszünk,az anyukánk pocakjában.Ott fejlődik ki a kezünk,a lábunk,az arcunk,stb és onnan születünk meg.Nem kérdezett többet.Csak annyit mondott,h jaaaaa?:-))) Nem kell többet mondani,csak annyit,amit kérdez,mert az ő kis agya tudja,h mi az,amit megért,az ő szintjén.:-)

Ezt én sem mondtam a gyerekeimnek sosem, hogy nem fog fájni, nem lesz következménye valaminek, felfog éledni valaha valaki. De mondom nem is volt problémám ilyenekkel.

Teljesen igazat adok ebben, hogy nem szabad hazudni a szülőnek a gyerekének, hiszen ő a példakép. De vannak esetek amiket apró hazugságokkal oldhatunk meg. Pl. a testvér születését, hogy került a pocakba, hogyan jött a világra, bizonyos kórban még nem tudod úgy elmagyarázni, hogy az ne hagyjon esetleg egy rossz nyomot a gyermekedben. Ezt minden szülő maga tudja eldönteni, mert két egyforma testvér sincs, hát még két egyforma gondolkodású gyerek. :)

A tanítónénim mesélte régn,h mikor a lányát vitte mandulaműtétre,a kislány folyton azt kérdezte,h fog-e fájni,ugye nem?Mit tegyen,Megnyugtatta,h nem.Pedig tudta,h fog.De akkor ezt érezte helyesnek.A kislányt megműtötték,persze fájt neki és miután kitolták,a kislány nem szólt hozzá csomó ideig (már nem emlékszem,h meddig).Az anyuka kérdezte,h mi a baj?Mire a kislány csak annyit mondott:"hazudtál"

Nekem ez örökre beleégett a tudatomba,pedig én is alsós voltam,mikor ezt elmesélte,nyilván valaki hazudozása kapcsán.Ezt nem tehetjük meg sem a gyerekkel,sem magunkkal,hiszen valamilyen szinten a bizalmát veszti a gyerek.Én ezért írtam,h a kinő a lába sztori tilos.Én sosem mondanék ilyet.Ráadásul ez tényleg olyan jellegű hazugság,aminek vonzatai vannak.Nyilván nem fogja levágni a saját lábát,de ezért hiszik azt a gyerekek,h a felnőtteknek nem fáj semmi.Pedig de.:-) Ja és még egy:a gyerekek nem hülyék,hanem gyerekek.:-)

Ha találkozunk ilyen emberrel és a fiúk kérdeznek, akkor elmondom, hogy nincs ebben semmi különleges, vannak ilyen emberek. Történnek balesetek vannak betegségek.

A legfontosabb pedig az hogy ha ilyen emberrel találkozanak, akkor segítsenek neki.

Nem szabad félelemmel vagy közömböséggel reagálni, meg kell tanulnijuk, együtt élni ezekkel a dolgokkal.

nem szánalomból gondolom a sajnálást, ne érts félre. csak mi játszódhat le pl a bácsiban, ha látja a sok busz után futó embert.

amúgy nem a szülő vagyok, csak közeli rokon. mennem kell, de jövök majd még és köszönöm továbbra is.

Ez jutott az eszembe hirtelen. :)

Nem tudom, mit mondanék nem voltam ilyen szituációban szerencsére, nem azért, mert nem láttunk ilyet, szerencsére ez nem okozott nálunk problémát.

Áááá!

Visszanő a lába???!!!Neeeeeeee!Ez durva!Ilyet nem szabad!!!

Ez azért is veszélyes,mert meg lesz győződve,h ha bármit tesz,az nem gond,mert nincs következménye,úgyis helyrejön.Nem szabad.

Ahol dolgozom,a kisfiú 4 éves.Azt mondták neki,h aki meghal,az visszaszületik.Ebben valahol én is hiszek,de ilyet nem szabad mondani,mert azt hiszi,ha megöli a kishúgát,az délutánra ugyanott lesz.Elcseszték...(Persze játékból mondja,meg lövi le,de ez oltári nagy barmság volt)Én magyaráztam el neki,h visszaszületik igen,de nem ugyanúgy.Ha meghal,már nem lesz ugyanaz a teste.És megértette.Azóta előttem nem mondott ilyet...

"hogy sajnálom őket, "

Szerintem itt a gond. Nem kell senkit sajnálni, láb nélkül is lehet kellő akarattal teljes életet élni, lásd a paraolimpikonolat, vagy a kerekes székben táncolókat.

Ez emberfüggő. Ismerek az arcát szinte takaró tűzfolttal élő édesanyát, nagyon rosszul esne neki, ha nem mint normál emberre néznének, hanem csodabogárra.

Nem szabad rácsodálkozni senkire, fogadjuk el őket, ahogy vannak.

Szia!

Én úgy érzem, teljesen természetesnek kellene lenni, hogy vannak az egészségestől, küllemükben eltérő emberek.

Úgy érzem bántás nélkül, hogy nálad van a gond, hogy Neked nem természetes ez a dolog. Talán a szülőnél indul el minden, hogy rácsodálkozik a gyerek valamire, vagy elmegy mellette, mint természetes a világba beleillő látványra.

Sajnos sokan vannak, akik megfeledkezve a körülöttük lévő világról párpercre, rácsodálkoznak egy más bőrszínű, mozgássérült, nagy anyajegyes, tűzfoltos, szellemi fogyatékos, és az általad említett csonkolt végtagú emberre.

Sajnálom, hogy a kisfiadban ekkora nyomot hagyott, pedig nagy városban élsz, és biztos naponta szembesültök ezzel a problémával.

Nálunk ez nem okozott problémát, a gyerekek a koruknak megfelelő választ kaptak mindenre. Úgy is lettek nevelve, az emberek nem egyformák. Mindenkit el kell fogadni olyannak, amilyen. Ebben nálunk az óvoda is partner volt.

Visszatérve a Te mostani problémádra, elgondolkodtam mit tennék, ha már így alakult. Elsősorban talán hazudnék a cél érdekében , hogy megszűnjenek a rémálmai. Azt mondanám, beteg a bácsi, galamb stb., de majd egy gyógyszerrel visszanő a lába. Ismétlem magam, ebben a mostani esetben mondanám, mert nem szeretem, ha nem mondunk igazat.

A gyerekeknek is meg kell tanulni, nem vagyunk egyformák, nem probléma, ha valakinek más színű a bőre, hatalmas anyajegye van, stb.

Mielőbbi jobbulást a kisfiadnak!!

szisztok. ebédidő. köszönöm, hogy írtatok.én, mint írtam, elfogadom az ilyen embereket, első hozzászólásban írtam is, hogy sajnálom őket, de teljes mértékben meg is értem őket, hogy próbálnak úgy élni, mint mi, mert semmivel sem kevesebbek tőlünk. és ez így helyes.

Nos Zsú,lehet igazad van, lehet a kicsi előtt lett rosszul lereagálva a szituáció, mert mint mondtam teljesen váratlan volt. még akkor is, ha nagyon meleg volt , szóval senki nem volt túlöltözve, így a bácsitól sem várhatta el senki.

ez egy nagyon jó módszer amúgy.A gyerekek játék során képesek feldolgozni az őket ért traumát és élményeket.Le is rajzolhatja,ez is egy módja a feldolgozás folyamatának.Vagy el is bábozhatod neki valahogy.:-)

esetleg egy mesét is kereshetsz erről.Mondjuk egy kedves kalóz mese,mivel még csak 3 éves.:)