Szegény lány (beszélgetős fórum)
Az igaz ember örvend a mások boldogságának.
A gyerekeiének meg különösen.
Sajnos úgy látszik,a te életed még nehezebb.
Direkt írtam a C vitamint,mert az nem kerül 2 heti fizuba.Ezen meg lehet látni,hogy beveszik-e,hogy akarnak-e javítani magukon valamit,hogy érdemes-e segítséggel próbálkozni.
Egyébként én is dühös voltam,mikor a lelkemmel és a világgal volt bajom,és anyukám gyógyhatású készítményeket akart belém diktálni.nem vettem be.
Értem... Sajnálom. De akkor sem szeretem a dögöljön meg a szomszéd tehene is hozzáállást.
Én nem szoktam megjegyzést tenni olyan rokonra-barátra, akinek jobban megy a szekér, biztos ezért ezt elvárhatónak is tartom másoktól.
Nálunk is vannak hasonló gondok, anyagi különbségek, csak nem ennyire kiélezetten, mint a fórumindítónál. Anyukámék nem szegények, mi pedig nem vagyunk gazdagok, de valamennyivel jobban állunk, mivel még nincs gyerek se, akire jobban elmenne a pénz.
Így eljutunk nyaralni, kirándulni, külföldre, ha hiányzik egy-két cipő, ruha, megvesszük, ha úgy gondoljuk, néha elmegyünk étterembe, ilyesmi. Ami szerintem nem habzsidőzsi, hanem normális életszínvonal.
A baj ott kezdődik, hogy hazamegyünk a szüleimhez, akkor látja, hogy van új cipőm, kérdezi, hol voltunk hétvégén, akkor mesélem, mi volt, hogy volt. Minden történetnek az a vége, hogy bezzeg nekünk telik, bezzeg nekünk "milyen jól megy", bezzeg...Bármit mondok vagy csinálok, az a vége, hogy bezzeg. Nagyon tapintatosak vagyunk, nem kérkedünk, nem dicsekszünk. Mégis mindennek az a vége, hogy bezzeg, nem hogy örülnének, hogy nem kell a gyereküknek nyomorogni.
Ez számomra egyfajta irigység. Sokszor csak beszólogatás, utalgatás, csipkelődés formájában van jelen, nem szémonkérés, de rosszul esik, mert nem lehet semmit mondani, mert mindenért mi kell, hogy rosszul érezzük magunkat. Idén is akarunk menni nyaralni, nem tudjuk eltitkolni, de szívem szerint azt kellene, hogy ne sértsük meg őket, hogy nekünk erre is telik.
Szóval ez az egész olyan, hogy "bocsánat, hogy élünk". A húgomékat is próbáljuk istápolni, kaptak már ezt-azt tőlünk, akkor minden oké, barátkoznak is veünk, de ha kitudódik, hogy mi vettünk ezt-azt vagy nyaralni megyünk, megint mi vagyunk kinézve, kiutálva. Mint a hímes tojással, úgy kell velük bánni.
Van erre valami megoldás? Hogy megmaradjon a családi béke? Úgy érzem, mi jól kezeljük, és ettől tapintatosabbak már nem lehetünk.
Nem fognak leállni az italról,mert nincs miért.
Ha javítani akarsz az állapotukon,vegyél nekik C vitamint
Sőt,költse rájuk minden jövedelmét,hogy többet tudjanak INNI:-)
Nehogymár tartalékot képezzen magának inségesebb időkre!
Igazság szerint nem is értem miből gondolod, hogy hibás lennél!?
Inkább legyenek rád büszkék, hogy nem úgy élsz, mint ők!
Nem..sőt én örülök,hogy te egy értelmes,okos nő vagy és nem olyan sors vár rád mint rájuk.
Mindenki a maga élete kovácsa.
Kenyér és kolbász és ennyi ami meg jön bármi NEM A TE HIBÁD!
Sőt szerintem örülhet apád annak,hogy megtiszteled és rányitod az ajtót.
Ne legyen emiatt rossz érzésed egy percig sem! Ők bevállaltak Téged anno annak ellenére, hogy igen szerény (szegény) körülményeket tudtak csak biztosítani. Mégis mi jogon várná el Tőled bárki is, hogy felnőtt korodban, mikor amid van, Magadnak keresed meg (és még így sem dúskálsz), még őket is támogasd, miközben ők piálnak, züllenek? Ha több pénzed lenne, többet tudnál előteremteni, sem lenne elvárható, hogy a leírt tevékenységeben támogasd a szüleidet. Más dolog, hogy veszel apudnak alapvető élelmiszereket, hogy ne haljon éhen, de nehogy már Neked legyen lelkiismeret furdalásod, amiért veszel a saját pénzeden 1 új pár cipőt! Miközben ők napi 2 doboz cigit elszívnak, ami a leírt anyagi körülmények között számomra nagyon nagy luxusnak tűnik.
Számomra egy gyermeki hálátlanság nem itt kezdődik, hanem ott, ha valakinek a szülei a lehetőségeikhez képest mindent megadtak (és nem csak anyagiakra gondolok), aztán miután valamilyen módon megszedi magát felnőtt korában, nagyban tesz rájuk, akkor is, ha betegek, akkor is, ha nincs mit enniük. Ha nincs mit enniük, nem pedig akkor, ha nincs mit szívniuk, esetleg nincs pénz alkoholra...!
Ne hagyd, hogy lelkileg terrorizáljanak, apróbb módszerekkel zsaroljanak!
Csatlakozom az elottem szolokhoz! Mindenki a maga sorsa kovacsa! Ezt az eletet maguk valasztottak, Ok juttatak magukat ide, ahol most tartanak. Nagyon nehez, ha az ember a sajat szuleit lattja ilyen helyzetben, de ha Ok nem akarjak a valtozast, akkor meg Te is keves vagy ahoz, hogy megvaltozzanak. Ezek nagyon mely dolgok.
Te is lehetnel alkoholista az O peldajukat kovetve, de inkabb megprobalsz normalis eletet elni, ami helyes. Inkabb foglalkozz magaddal, meg a sajat eleteddel (persze ahol tudod segitsd a szuleis, de csak hatarokon belul), es torekedj arra, hogy majd a Te gyermeked ne ilyen peldat lasson maga elott. Sajnos, Oket mar nem lehet megvaltoztatni. :( Sok sikert az eletben!