Úgy hiányoznak a barátok:( (beszélgetős fórum)
nekem is hianyoznak,de pasival elek es barataim mind pasik voltak.nou baratom csak otthon van/sokaig tavol eltem au-tol mas orszagokban/.
Hát sajnos ez a barát kérdés nekem is aktuális. :(
Mindketten azt mondjuk, csak más szemszögből :-)))
Erre mondom azt: PASIK!!! :):)
Túlzottan figyeltek a részletekre. Anyuval és húgommal egyszer mentem el vásárolni. Kb 20 percet voltam velük. Annyi idő alatt nem tudták eldönteni milyen fürdőruhát vegyenek. :-//
Mikor elfogyott a türelmem mondtam nekik, hogy akkor egy másfél óra múlva ott leszek az autónál addig vegyék meg amit akarnak. Ha nem elég annyi idő nekik úgy jönnek haza ahogy akarnak :-))))
Én kb 3 perc alatt kiválasztom, felpróbálom és megveszem azt a ruhát ami nekem tetszik :-)))))
Pedig a vásárlás a vérünkben van, figyelünk a részletekre :):)
Nekünk szerencsénk van, mert már most van kocsi, ágy, pelenkázó asztal, ruhák zsákszámra.. persze tudom, hogy ez a töredéke.. de részben már "benne vagyok a korban". Részben pedig mindig találtam eddig okot és indokot, hogy még miért ne szüljek. 100000%-os háttér soha sem lesz, mert mindig van valami. Anyagilag most vagyunk ott, hogy majdnem hogy zérón, tudunk is kicsit félretenni, szóval ha úgy alakul, akkor nem esnénk kétségbe. De ha munka lesz belőle, akkor pedig legalább egy évet le akarok húzni.. hát majd Isten eldönti mi lészen :)
Én pont fordítva szoktam mondani, csak nővel ne. :-)))))
Én is ebben a cipőben járok.22 éves vagyok,3 éve végeztem a középsulival.Addig rengeteg ismerősöm és jó pár barátom volt.(7-en,8-an voltunk akik minden nap összejártunk)
Ahogy leérettségiztem beteg lettem(pszichésen)...akkor mindenki elhagyott.Senki nem keresett...ideig-óráig igen...de egy időután mindenki elkopott.
Nagyon fájt és mai napig fáj is...:-(
Pár hónap múlva 3évesek leszünk barátommal,imádom,ő a legjobb barátom,de nem a barátnőm.
Van 4 barátnőm,de nincs legjobb.Szeretek velük lenni,de hiányzik egy igazi barátnő,akivel mindent lehet csinálni,aki ugyan olyan hóbortos mint én és betegen is elfogad,nem úgy mint a régiek.Bár ott....az is közrejátszott,h sokan elkerültek az egyetem,fősuli miatt a városunkból.
De jóó:) Én ezt nem merném megtenni. Tipikusan az vagyok, hogy addig ne jöjjön, amíg nem tudok neki mindent megadni... persze ez is butaság... :
Jajj annyira tudom miről beszélsz. Én munkahely váltást tervezek, heti legalább 50 önéletrajzot elküldök, és nagyon midnimális a visszajelzés.
Nekem is nagyon hiányoznak a barátok. Régen sok volt, de ahogy komoly kapcsolatom lett, szépen lemorzsolódtak. Meg persze a legtöbbnek szintén van párkapcsolata, vagy férjhez ment és szült. Azóta nem találom a helyem. Nekem is van kutyám, akivel nagyon jól el vagyok. De mégis hiányzik, hogy legalább egy ember legyen, akivel el tudok menni esetleg bulizni vagy strandra, vásárolni, vagy csak csajosan dumcsizni. Persze a párommal el tudok menni ide-oda, de az mégsem ugyanaz!
III. kerület.. hát.. adminisztrátori munka félét.. mert van szakmai gyakorlatom.. hát csak a múlt héten kb. 15 önéletrajzot adtam fel - megint - de nem hívtak még. Igazából ezen már nem keseredem, mert úgy vagyok vele, hogy valami lesz. Megbeszéltük, hogy akkor most már jöhet a baba, ha jön.. és azon vagyunk, hogy jöjjön :):) akkor főállású anyuka leszek.
de az még midnig nem ugyanaz:) De tényleg jobb mint a semmi. Mi kb 3 naponta beszélünk msnen. Az a baj, hogy haragtartó vagyok. Lennének "baarátnők" a városban, akikben már csalódtam, de arra meg nincs szükségem.
És te merre laksz Pesten? Milyen munkákat nézel?
Legjobb barátosnémmal kb. három havonta találkozom. Dolgozik is, vagy én nem érek rá.. nehéz. De van net, beszélünk telefonon, az is valami.
Nah igen, most velem is ez volt egész nap. Okééé le lehet foglalni magamat, eljárok futni, tornázok, főzök, takarítok... de hát nah. Mondjuk van egy kutyám, őt kell vinnem sétálni, foglalkozni vele.
Amúgy a barátnőmmel havonta egyszer tudunk találkozni, mert neki is sok a munkája, és hát elég messze is lakunk egymástól. De ez a havi egy alkalom megmaradt.
Hát.. az sem jobb, ha mondjuk fél nap egy magad vagy.... ://
ráadásul, ha nem tudok kikapcsolódni (ezt nem úgy értem, hogy buli, buli hátán, már évek óta nem voltam sehol bulizni) hanem egy kicsit egyedül lenni és csak magammal törődni, akkor ingerlékenyebb is vagyok.
igen ez igaz, de egy gyerekkel lenni teljesen más, mint egy felnőttel. nem lehet vele komoly dolgokról beszélgetni.
Ismerős.. :):) a múltkorában pl. elmentünk vásárolni, hogy vegyünk pár ruhát. Hát csak pasival ne menjen az ember üzletbe :):)
De legalább neked van egy kisfiad, aki azért kitölti az idődet.. Gratulálok is hozzá, tüneményke lehet!! :)
Velem is ez történt, kilenc éve költöztem össze a párommal. még mindig nincsenek itt barátaim. nemrég otthon voltam, de most már ott is idegennek érzem magam. igazából sehol sem találom a helyemet. ráadásul a párom külföldre ment három hete dolgozni, a munkámat is elvesztettem, úgyhogy most ketten vagyunk a hat és fél éves fiammal. :-(
Nagyon jól megvagyok a feleségemmel, de nem ugyanaz, ha vele megyek egy koncertre mint egykor a barátaimmal és ott kitomboltuk magunkat.
Mondjuk én lefoglalom magam.. de az persze nem ugyanaz. Akárhogy is.. nem bánom, hogy így történt, a nők meg alapjáraton érzékenyebbek. .:) néha ránk jön az öt perc ;D
Pestre.. munka egyelőre nincs. Babát is tervezünk, úgy vagyunk vele, hogy ami előbb összejön. Lehet, hogy jó is lenne egy kis szünet baba fronton, úgyis kezdek besokallni.
Értem miről beszélsz, nekem is ez hiányzik néha.. a héten pont ez a hiszti van rajtam.. :(
A páromra meg egy rossz szavam se lehet, nála jobbat kívánni sem tudnék. De igazad van: van, amit még egy férj/barát sem pótolhat.
Ez a világ rendje. 25 éves koromig sülve főve együtt voltam a barátaimmal. Csak WC-re jártunk külön. Most pedig van olyan közülük akit két éve láttam utoljára. Felnőttünk, mindenkit lefoglal a család és a munka.
Igen... annyira tudom. És te hova költöztél, és honnan? Suli, meló? :)
Tudod nem az zavar, hogy a felszínes barátok eltüntek, hanem az, hogy néha olyan jó lenne összeülni, és olyan igazi csajos estét, délutánt tartani, vásárlással, beszélgetéssel. Mert hiába tökéletes a kapcsolatom (vagy legalábbis őgy érzem) ez az amit a párom soha nem tud megadni:)érthető... :)
Hasonló cipőben járok. Én csak pár hónapja költöztem össze a párommal.. új város, új emberek.. barátok itthon, itt pedig a párom családján és szomszédain kívül senkit sem ismerek. Jó, hogy van internet, így tartom a kapcsolatot a barátaimmal, de az mégsem ugyanaz. Persze az élet az ilyen.. ha elhagyod a fészket, az áldozatokkal jár. Néha mégis nehéz egy picit..
Nem tudom, hogy ti hogyan is vagytok vele, de én néha annyira egyedül érzem magamat. 23 éves vagyok, 3 éve élek külön a szüleimtől. Ugye azóta vásárlás, háztartás, van egy szerelmem, és egy kutyám is. Igazából minden másra nagyon kevés időm van. A barátok szépen lassan eltüntek, tanulnak, buliznak stb. Van két barátnőm akikkel igaz hogy nem sűrűn találkozunk, de tudom hogy ők itt vannak nekem.... De most is olyan üresnek érzek mindent:(.
További ajánlott fórumok: