35év felett - meddőségi vizsgálatok - stressz - van remény? (beszélgetős fórum)

Megkérdezhetem, hogy te miért a százalékokkal foglalkozol? Nem attól leszel terhes, elhiszed?

Én 2,5 évig nem láttam pozi tesztet, és az első két inszem zsinórba sikerült, igaz, hogy nem maradt meg, de az más tészta. Szerinted? Tudod hány lánynak sikerült akár az első inszeminációja?

Én verem a fejem a falba, hogy egy éve miért voltam olyan konok, hogy nem mentem bele az inszembe.

Százalékok...hát, ha erre vársz, és ezzel a dokival, tényleg csak az időd megy.

A pregnyl tüszőrepesztő injekció egyébként, annak a stimulációhoz semmi köze.

az orvosom és amennyire 'arrogáns', annyira kedves is tud lenni. Bár tény, hogy megfordult a fejemben, hogy váltok. Magánrendelésekre járok, csak félő, hogy a pasik egyáltalán nem értik meg, mit gondol/min megy keresztül ilyenkor a NŐ - hiszen csak a számokat látják, meg azt, hogy ő éppen az x-edik "beteg" a sorban.

Ági74 Te hogy élted meg a 13 beültetést? Azért ahhoz is brutál erő kell! Hogy viselted lelkileg a sikertelen próbálkozásokat? Mivel "lettél túl" rajtuk?

Nem szeretnél orvost váltani? Ilyen helyzetben nem egy arrogáns doki a legjobb megoldás...

Kérj meg mindenkit, hogy hagyjanak fel a "Ne görcsölj rá!" jótanáccsal, mert nem segít...

Igen, a férjemnek is volt vizsgálata és mindent rendben találtak, Sőt! :) Ő 40 éves, sportos, nagyon egészséges életet él.

A dokim azt mondja, hogy az inszemen is 30% az esély. Pont ebben a hónapban már annyira magam alá kerültem a sok negatív élménytől, hogy kértem őt is, férjemet is, hogy had álljak le a pregnyllel. Úgy éreztem az előző hónapban, mintha már túl lennék stimulálva. A 3. héten már feküdni sem tudtam az oldalamon, annyira be volt durranva minden, s a hasam is fel volt puffadva rendesen. Orvos legyintett, hogy "ez így normális".

Most meg gyakorlatilag leszidott, mondván döntsem el, akarok-e gyereket, mert ha a válasz igen, akkor nincs olyan, hogy "leállunk". Én ezt értem is és folytatom a pregnyl kúrát - szerinte minimum 6 hónapig kell csinálni, mielőtt váltunk.

Tőle nem kaptam választ arra a kérdésre, van-e olyan kezelés, ami nem 20%, hanem mondjuk 40%. Nyilván szívesebben is csinálnám.

Az életmódomon változtattam, de tény, hogy a munkahelyi stresszt nehéz letenni. Próbálom tudatosan nem felkapni a vízet és sok mindent leadni, vagy jobban ütemezni a napot - de nyilván a munka nem nyaralás...ezt gondolom, értitek/tudjátok :)

A tejmentes életmód bevált valakinél?

Amit meghagytam magamnak, az a kávé. Azt is hagyjam?

PCOS gyanús voltam/vagyok, de a mensesen kamaszkorom óta rendszeres és nagyon kiszámítható. Még a pregnyl alatt is az maradt - aminek persze egyáltalán nem örültem az ismert okokból.

Nem gondolni rá, vagy nem görcsölni szinte lehetetlen. Pont az a félelmem, amit hébe-hóba olvasok itt a fórumokon is, hogy közel a 36-hoz az esélyek rohamosan csökkennek.

Talán ez a félelem blokkol. Nem tudom, mitévő legyek :((

Én annyit tudok csak mondani, hogy ne törődj bele abba, ha az orvos legyint, hogy ne foglalkozz vele!

A pénznél is kevesebb az idő!Erre majd rádöbbensz pár év múlva, ha most nem hajtod

Inszem? Férjed volt vizsgálva?

Utoljára szokták hagyni az alloimmun vizsgálatot, és általában az a bibis, ha minden de minden egyébként rendben. (PM, IR, PCOS, Endometriózis, Trombózispanel stb. kizárva)

Biztos nem ezt akartad hallani, ne haragudj, de ez is hozzátartozik.

Hah, de jó lenne, ha tejmentes étkezéssel minden megoldódna!

Férjed kivizsgálták?

Én totális életmódváltoztatást javaslok (legfontosabb, hogy tejmentesen étkezz) és egy nagy utazást.

Szia!

Kolléganőm, aki már mindent feladott 42 évesen adott életet első gyermekének, mad nég született egy egéstséges babájuk.

Ismerősöm a nyáron 45 évesen hozott a világra egy csodálatos kislányt. Tehát van remény. Utóbbi Gyuri bácsi teáját itta. Volt-e köze a teherbeesésnek, vagy sem....Isten tudja, de azt tudom, már csak a teát itta.

Egyik színésznő valamilyen Anna, 52 évesen szülte első gyermekét

Remélem és kívánom, hogy Te is hamarosan öleld át a babátokat!

Sziasztok,

mindig azt hittem, hogy a gyerekvállaláshoz elég egy döntés, hogy "na, most már jöhet a gyerek is!" Tévedtem. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik egyetem alatt is dolgoztak, mert másképp a sulit sem tudták volna befejezni, diploma után jött a gyakornoki korszak, majd maga a nagybetű Munkavállalás és Hajsza. Küzdöttem, mert tudtam, csak magamra számíthatok, de büszke is vagyok a teljesítményemre, hiszen közel 10 év leforgása alatt vezető beosztásba kerültem, és mindent magamnak köszönhetek - szülői segítség nélkül mentem végig az úton. Sok barátnőm esett teherbe 30 éves korig, de úgy voltam vele, hogy ezzel még ráérek, hisz fiatal vagyok, s tényleg csak az számított, hogy megteremtsem magamnak azokat a körülményeket, ahova egyáltalán lehet családot tervezni.

3 éve ismertem meg Őt, akivel tudtam, hogy le akarom élni az életemet. Túl egy rövid házasságon és túl azon, hogy a karrier a legfontosabb úgy döntöttem, itt az ideje megállni, s nagyon szeretnék saját gyereket.

Belevágtunk. Ennek több, mint 1,5 éve. Az első védekezés nélküli együttlétek után naívan és optimistán kiszámoltam, kb mikorra lesz várható a baba. Gondolhatjátok, hányszor estem pofára :))

Azóta túl az összes létező vizsgálaton (beleértve a nem túl kellemes átjárhatóságit), 4x volt closti kúrám, 4 hónapig csináltuk a fostymon-pregnyl kúrát....Semmi.

Minden hónapban ott volt a reménysugár, minden hónapban elolvastam minden ehhez kapcsolódó fórunot, könyvet. Próbáltam pihenni, nem idegeskedni, optimistának maradni. De kezdem elveszíteni a reményt.

Minden fizilai leletem negatív - de a doki szerint így is 20% az esély a tererbeesésnek. A párom maximálisan támogat, győzköd, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk a szurikat, engedjem el a dolgot, ne akarjam görcsösen.

De pont ez az! Nem arról van szó, hogy "görcsösen akarom", de nyilván elengedni sem tudom a témát. Hogy lehet "nem foglalkozni vele", ha éppen gyógyszereket kapsz/szedsz?

Kezdek depressziós lenni - szuper lenne, ha megosztanátok a sikertörténeteket. Ugye 35 év felett is van remény annak ellenére, hogy a Meddőségi Központban veszem fel a receptet hónapról hónapra? :(

Köszönöm,

Petra