30 éves létemre apám megütött. Sokkolt a dolog. (beszélgetős fórum)

Én minimálbérből 2,5 éves kisgyerekkel, lebénult jobb karral költöztem egy icipici lyukba. Tudtam, hogy apámhoz nem mehetek. Volt hogy meggondoltam, hogy a gyógyszerem váltom ki, vagy kenyeret veszek, viszont maga a csend és a nyugalom megért mindent. A kérdés csak az, hogy mit akarsz? Panaszkodni vagy lépni? A többi csak kifogás!

Sok nyugdíjas kiad egy szobát is, vagy kereshetsz lakótársakat...

Tudom folytatni, remélem olvasod:

Ismerősöm mobilháza nem fűthető, attól kezdve hogy nem igényeled a fűtést, lehet használatba venni.

Innen Balatonvilágosról Székesfehérvárra járnak át többen dolgozni a Denso-ba. Saját busz hordja a dolgozókat. Mindig van felvétel, folyamatos műszak, jó fizetés. Mire vége az idénymunkának a Balatonon amivel jól megszedheted magadat, őszre csak találsz egy fűthető lakhatást, vagy nem tudom a Denso tud-e biztosítani szállást. Kialakul, csak vágj bele! Te még fiatal vagy, menni fog! Vedd úgy, hogy a lakhatásod tavasztól őszig már megoldott.

Az én apám is hasonló volt. A helyedben semmiképpen nem költöztem volna vissza hozzá ! Olyan agresszív volt apám, hogy felnőttként eszembe se jutott volna egy napig se vele lakni !!! Mindig van valami megoldás !

Én a helyedben egy szót sem mertem volna szólni, hová teszi a szennyes ruháját, pláne mikor épp idegbajos, és számíthatok rá, hogy rajtam vezeti le a dühét. De ezeket a józan őrülteket nagyívben el kell kerülni felnőttként ! Rettegés volt az életünk apám mellett. És később is voltak ilyen évek, de itt nem írom le.

Mindenhonnan ( önkormányzat, egyházak,stb.) kérj valami segítséget, akár szálláslehetőséget munkával vagy anélkül, plusz munkalehetőséget, bármit, de sürgősen költözz el apádtól, mert különben idegileg tönkretesz !!! Talán fizikailag is ! ( Elég, ha egy nagy pofontól hanyatt esel,stb.)

Kedves Judit !

Gratulálok Neked az emberségedért és azért, ahogyan rendbe tudtad hozni az életedet.

Kedves FI !

Itt a jó lehetőség, fogadd el. Élj vele.

Menekülj, amég nem késő.

Ez egy nagyon nemes felajánlás. Élj vele kedves FI.

Szörnyű, hogy emberek ilyennek vannak kitéve.

Nincs társad aki elszedné a pénzedet, és nincs gyereked aki felélné. Dolgzol. Feltételezem, van spórolt pénzed.

Én 40 éves koromig tűrtem szüleim terrorját ami igen kemény volt. Mert egyedül neveltem a gyerekemet tartásdíj nélkül, 1 fizuból 2-en éltünk. Szüleim házában nem kellett rezsit és lakbért fizetni, így nagyon picit mindig tettem félre. 35 éves koromra meg tudtam venni egy kicsi építési telket olcsón, rossz helyen. Majd drágábban eladtam, vettem egy rissz-rossz kis házat. Felújítottam a maradék pénzből nagyjából, és többért azt is eladtam. 40 éves koromra lett így egy lakható saját házam. Majd azt is eladtam drágábban, amiből lett a mostani balatoni házam.

Fele annyi a nyugdíjam, mint a minimálbér, mégis megélek. Valamennyit a minimálbérből te is félre tudsz biztosan tenni. Munkád mellett tudsz vállalni gyermekfelügyeletet, kutyasétáltatást, irodatakarítást, vagy pár órában lehetsz konyhai kisegítő valahol.

Nyáron piszkosul meg tudnád szedni magad itt a Balatonon mert mindig munkaerőhiány van a sütögetőknél és a szállodákban is. Akár azonnal tudnék ajánlani neked tavasztól őszig kedves ismerősömnél a nyaralója udvarán egy mobolhátat. Ha egész szezonra kivennéd, nagyon olcsón megkapnád.

Ha az ember bajban van, 10-szer annyit tudja járatni az agyát mint egyébként. Drukkolok neked, tudom miben vagy! Ha akarod, így tudok segíteni.

Én is...

Még gyerekkoromban vert meg apám utoljára. Lehettem vagy 17, mikor ellenálltam. Megmondtam neki, hogy ha megüt, hívom a rendőrséget.

Visszafogta magát, de majd megütötte a guta.

Aztán meg is ütötte a guta.

Én meg azóta sem tudom sajnálni. Felváltva érzem ezt egy természetes válasznak az agresszív természetére és érzem magam szr embernek.

Nagyon megrázott ez a fórum, és őszintén nagyon szorítok FI-nak, hogy mielőbb le tudjon lépni. És a büdös életbe többet ne lássa ezt a szörnyeteget.

Amúgy Semleges van ilyen sajnos... Anyám már dolgozott, amikor még rendszeres volt, hogy az anyja lekevert egyet neki, ha nem tetszett valami. De az 40 éve volt. Durva, hogy még ma is történik ilyen.

Ha van látlelet, miért ne?!

Feleségem anno 19 évesen kapott olyan pofont az apjától, hogy megrepedt az orrcsontja.

Ilyennek kár bármit mondani, mert veréssel válaszol.

Költözz el mielőbb, keress új munkahelyet, talán van munkásszálló is, vagy egy szoba valahol kiadó.

Esetleg vállalj idősgondozást ott lakással. Erre van idény és átmenetileg, vagy esetleg véglegesen megoldaná a problémádat.

Apádat meg kerüld el jó messzire, mert még egyszer kitalálja, hogy idős korában őt gondozd, mert ez a kötelességed.

Nagyon sok sikert és szép életet kívánok Neked.

Nem volt jogos az eroszak itt.

Koltozni nem tudsz. Akkor kell egy férfi, aki megvéd.

Volt egy srác, akit folyton vert az apja. Egyszer aztán azt mondta neki a gyerek, hogy rendben, csinálja csak, de emlékezni fog erre, és amikor az apja már öreg lesz, ő meg erős felnőtt férfi, úgy el fogja verni, hogy örüljön, ha egy ép porcikája marad. Állítólag azóta nem emelt rá kezet az apja.

Te már felnőtt vagy, legyenek felnőtt eszközeid. Mondd meg neki, hogy ha még egyszer kezet emel rád, feljelented. Amúgy meg mosson ő saját magára, ha ennyire értékelni a segítséget. Ha máshogy nem megy, mutass be neki pár erős havert, és meséld el, hogy ők is szeretnek embereket megütni...

Oh, Istenem. Ilyet még nem is hallottam. Rettenetesen sajnállak. Pedig költözz. Bérelj egy szobát, vállalj másodállást, bármit és gyerünk éld a saját életed. Ilyen a világon nincs. 30 éves lányt, nőt, a gyerekét megüti mert elszáll agya, mert elmebeteg?

És mit mondott?

Mindenkinek van problémája de nem verjük a gyerekünket, szüleinket, tesónkat, senkit.

Mond meg neki ez volt az utolsó hogy felemelte a kezét, egyébként kényszer gyógykezelésre küldöd és feljelented! Látleletet vetetsz és nyoma lesz. Uralkodjon magán, menjen el pszichiáterhez és szedjen gyógyszert. Én tuti hogy vagy venném a sátorfámat vagy ezt így elmondva neki, mélyen a szemébe nézve határozottan figyelmeztetném.