2, 5 éves kislányom régóta onanizál. Akinek ismerős a dolog, írjon! (tudásbázis kérdés)

Szia!

Testnevelő tanár vagyok.Egyszer ,amikor az ovis kollégáimnak a kerületi vezetői szavazásra egytől egyig el kellett mennie,megkértek,hogy a kiscsoportosokra felügyeljek két órát,mert csak pedagógus szülőre bízhatják őket,és a fiam oda járt.

Természetesen elvállaltam.

Lefekvés előtt étkezés után mentem,majd kiraktuk az ovónénikkel közösen az ágyakat a csendes pihihez és elkezdtünk mesélni/by Andersen/és ők csendben elmentek....

Nos ekkor jött a megdöbi,a 25 fős csoprt 15 kislányából mintegy kb 7 onanizálni kezdett...és nem a fiúk...

Én haladtam Andersenben mint a szél,és fogalmam nem volt mi a frászt kezdjek velük/lévén középiskolai fiú tesitanár vagyok:)/

nos gyáván az olvasást választottam...Két óra múlva érkeztek meg az óvodapedagógusok,én addig feszt meséltem ,mintegy kétszáz oldalt légvétel nélkül/mivel a csoport fiú fele amikor levegőt vettem felült:)/Életem egyik legkeményebb két órája volt,azóta is emlegetem az ovis kollégáknak mennyire tisztelem őket.De visszatérve a z adott kérdésre,én utána megkérdeztem őket erről,és azt mondták,ez tök normál,hogy a lányok fele,harmada onanizál,kinövik,és ösztönös,tudatában sincsenek ennek a dolognak a szexuális voltáról,és csak sérülnének ,ha rájuk szólnának.

És bár ebben a korban a szülők már nem is látják,hiszen saját szobában vannak esténként ,otthon is ugyanez a helyzet.

Mégegszer,nem vagyok óvodapedagógus,de szerinterm ha rászólsz többet ártasz ,mint használsz,hiszen egy egy ösztön,és a társadalmi konvenciókat úgyis megérti egy-két év múlva,és a szégyen,amit a társadalmi elvárások ütnek bele,úgysem engedi meg neki,hogy ezt tegye,adddig meg had tegye,kinek árt vele??Ettől nem lesz rosszabb"kislány"csak egészséges felnőttt nő":)

Sziasztok

Az én kislányom 13 hónapos és ugyanezt csinálja csak este elalváskor. Úgy alszik el, hogy nyomja a kispárnáját.

Nekem a nagyobbik lányom is csinálta, de hamar ki is nőtte. Szerintem ők is el fogják ezt hagyni.

A mi családunkban sincs semmi gond mégis csinálja.

Megyek akkor pihenni, biztos Ti is elmentetek! Szívesen fogadok BÁRMILYEN tanácsot, a legjobban saját tapasztalat érdekelne!

Köszönöm!

Holnap benézek, jó éjt!

Hát sokat olvastam már a témában...szeretethiány és hasonlók szóba sem jöhetnek, imádjuk a lányunkat, egyedül is eljátszik, de amikor csak tudunk játszunk vele, és napközben nem is csinálja sehol (max. ha hintázik) csak az autóban...

A családunkban minden tökéletesen rendben van, szóval nem tudom...

Találtam egy cikket erről, gondoltam bemásolom Neked...

Talán segít...

A gyermekkori onanizálásról

Dátum: Augusztus 22, hétfő, 00:33:53

Téma: Életünk napjaink

...mit tegyünk, tegyünk-e valamit egyáltalán, ha 3-10 éves gyermekünk rendszeresen onanizál...

Mindenről kell beszélni, ami a gyermek testi-lelki-érzelmi-szociális, vagyis egész személyiségfejlődésének velejárója.

Ezzel a cikkel legjobb tudásom, és 35 évnyi tapasztalatom segítségével megpróbálom ezt a témát „helyre tenni”...

A gyermekek fejlődésével kapcsolatos cikksorozatomban most egy kis kitérőt teszek. Egy olyan témát veszek elő, melyre csak később akartam sort keríteni, miután a részképességfejlesztésről, és a részképességek fejlesztésének otthoni segítéséről írni szándékozott részt befejeztem.

Hogy ezt a témát előrehozom, annak oka: egy, a napokban megjelent cikk, és az abban leírtak körül kialakult vita.

Az onanizációról lesz szó. Arról, mit tegyünk, tegyünk-e valamit egyáltalán, ha 3-10 éves gyermekünk rendszeresen onanizál.

Ez, némely felfogás szerint tabu-téma, pedig nem nem kéne, hogy az legyen. Mindenről kell beszélni, ami a gyermek testi-lelki-érzelmi-szociális, vagyis egész személyiségfejlődésének velejárója.

Ezzel a cikkel legjobb tudásom, és 35 évnyi tapasztalatom segítségével megpróbálom ezt a témát „helyre tenni”.

Sok kisgyerek onanizál. Egyrészt azért, mert 4-5 éves korukban egy nagy adag nemi hormon kezd el termelődni bennünk, és különböző, véletlenül létrejött izgalmi állapotok megtapasztalása után ők maguk is igyekszenek kiváltani azt az érzést...

Ismerkednek a tesükkel, sőt egymás testével is, ez teljesen normális szakasza a fejlődésnek. Mondhatni: életkori sajátosság.

Az óvodai gyakorlatban ilyenkor az a módusz vivendi, hogy a gyermekek figyelmét eltereljük. Soha nincs emiatt se szidás, se rászólás, semmi olyan ráhatás, amivel bűntudatot ébreszthetnénk a gyermekben, hiszen a gyermek, amikor onanizál, csak egy nagyon is természetes szükségletét próbálja kielégíteni.

Ez olyannyira természetes, mint az, ha éhes, enni szeretne, ha üríteni kell, akkor ürít, ha álmos alszik, ha nagyon fáj valamije, sír, stb.

Ám, hogy a gyermek figyelmét minden más környezeti ingertől elvonva ne a saját nemisége, és az ebből adódó érzetek önmaga általi keltése, és gerjesztése kösse le, erre a figyelemelterelés a legjobb módszer. Beszélgetés kezdeményezése bármi másról, (- Nézd, ott egy szép lepke; - Képzeld el, mit láttam; - Gyere, mutatok valamit; stb.) felszólítás valamilyen közös játékra, mesekönyv, társasjáték, labda, bármi felkínálása.

A leggyakrabban elalvás előtt tapasztalható az onanizálás. Ilyenkor természetesen nem játékot ajánlunk fel. Egy egyszerű – Vedd ki a kezed a hasad alól, mert úgy nem tudsz aludni! – felszólítással, vagy anélkül, de a kezeit a takaró fölé helyezve leülünk mellé, simogatjuk a fejét, nyugtatjuk, esetleg dúdolgatunk a fülébe, vagy csak mosolyogva bíztatjuk, gyorsan csukja be a szemét, mindjárt meglátja az álmát, ami már türelmetlenül várja, hogy őt szórakoztathassa.

A kisfiúknál, a hosszabb alvás utáni, ébredés körül bekövetkező spontán erekciót a hólyag teltsége okozza. Mire a gyermek félig felébredve elbotorkál a bilig, vagy a vécéig, a jelenség rendszerint el is múlik, ezzel tehát nem is kell foglalkozni.

Ha egymást testével „játszanak”, akár az azonos, akár a külön-neműek, akkor viszont olyan természetességgel beszéljük meg a különböző testrészeiket, mintha az orrukról, és a fülükről lenne szó. Természetesen szükség van a fiú-lány különbségről árulkodó testi jegyek tudatosítására is. Pl. - Igen, neki kukija van, mert ő fiú. Neked nincs, mert te lány vagy.(Vagy fordítva a) Sőt, nézd csak, a hajatok is más, az övé fekete, a tied szőke. Az orrotok is más...stb. Az emberek nem egyformák, vannak a fiúk, és vannak a lányok, akik „másként pisilnek”, továbbá a fiúkból lesznek az apukák, a lányokból pedig az anyukák. Aztán vannak szőkék és feketék, akik abban különböznek, hogy más színű a hajuk, vannak soványak, és ducik... - és így tovább.

Mindezt a lehető legtermészetesebb hangnemben megtárgyalva.

A másik ok, ami miatt egy gyerek onanizál, a szomorúság, a szeretethiány, a magány-érzet, vagy valamilyen félelem, ilyenkor ehhez a vigaszhoz menekülnek, vagy az ujjszopáshoz. Vagyis: vagy orálisan, vagy análisan vígasztalják magukat. De az ilyen esetekben nem az a megoldás, hogy az onanizációra kell bíztatni, hanem kideríteni mi okozza a gyerek rossz lelkiállapotát, és az okot kell megszűntetni!

Ha onanizálásra bíztatnánk a gyerekeket, attól az azt kiváltó ok nem szűnne meg,

viszont :

a gyermek figyelmét minden más környezeti ingertől elvonva a saját nemisége, és az ebből adódó érzetek önmaga általi keltése, és gerjesztése kötné le,

ami:

nagymértékben hátráltatná egészséges fejlődését!

Utalva a bevezetőben említett cikkre, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mint pedagógusnak, mint pedagógiai szakpszichológusnak, és, mint anyának, a szorongás oldására javasolt, a gyermek bármely életkorában „megejtett” onanizálás ellen minden porcikám tiltakozik! (A serdülő kort már nem számítom ide, az egy egészen más téma!)

Egy óvodásnak még nincs bűntudata attól, ha a saját nemiszervének ingerlésével

vígasztalódik, mint, ahogy nincs bűntudata az ujjszopástól sem. (Bizonyos értelemben a kettő ugyanaz. Visszavezethető a csecsemőkori orális és anális keilégülés-érzetre). Ha „okosan” kezeljük a dolgot, nem is lesz, sőt, az ujjszopás, és az onanizálás is elmarad – idővel.

Ám egy nagyobbacska gyermeknél, aki számára már természetes, hogy egyedül végzi a szükségét, (egy óvodás még segítségre szorul: popsitörlés), az összes, a nemi szerveivel kapcsolatos történés már az intimszférába húzódik vissza.

De míg a szükségének elvégzése valóban csak meghatrozott alkalmakkor, meghatározott helyen történik, a nemi késztetés bárhol, bármikor rátörhet. Ilyenkor alkalmat kreál, kohol arra, hogy egyedül maradhasson, esetleg pont olyankor, amikor valamilyen kötelessége lenne, vagy más, bármilyen okból kifolyólag „hazudni” kényszerül, hogy a kívánt tevékenységet folytathassa. És egyre többször, és többször vonul el, és egyre jobban kívül kerül mindenen, ugyanakkor bezáródik önmagába, szélsőséges esetekben szinte már semmi más nem fogja érdekelni!

Azon kívül, hogy az idegrendszerét fölöslegesen terheli a saját maga által keltett izgalommal, ennek a sürgető kényszernek eleget téve, mivel titokban műveli, óhatatlanul bűntudata keletkezik. Vagyis szorongása nemhogy oldódna, ellenkezőleg, fokozódni fog.

Nagyon fontos tudnunk, hogy bármilyen korú gyermekről legyen is szó, (serdülőkor előtt) a rendszeresen onanizáló gyermek bajban van. Mint már említettem is, ez a baj lehet: szomorúság, szeretethiány, magány-érzet, vagy valamilyen félelem. A felnőttek (óvónő, tanítónő, de elsősorban a szülők) feladata az ok kiderítése, és megszűntetése. Ebben segítséget adhat egymásnak valamennyi, a gyermekkel foglalkozó felnőtt (óvónő, tanítónő, szülők, gyermekorvos, esetleg egy gyermekpszichológus). Ha a kiváltó ok a család életében található (rossz szociális körülmények, italozó szülők, testvérféltékenység, válás, új házasság stb.), akkor a segítséget a gyermek számára a családon belül kell megadni, amennyiben erre a család alakalmas. Ha sajnos nem, akkor a családsegítő központok, Gyám-hatóság, vagy bármely más, szociális intézmény segítségét kell igénybe venni.

Akár hogy is, semmiképpen nem az onanizálásra való bíztatás a megoldás, hanem az ezt kiváltó okokat kell megszűntetni.

(Folyt köv: Gyermekkori félelmek, szorongások)

Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu

[link]

Az írás webcíme:

[link] /modules.php?name=News&file=article&sid=1279

Mikor kezdte el a kisebbik lányod és mikor hagyta abba? Mit csináltál? Ő mondja is, hogy feszengek...meg hogy nem szabad feszengeni, szépen kell ülni...

Egyre értelmesebb és nem tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet...

Ráadásul elkezdett ismerkedni a testével (remélem ez természetesebb dolog) és nézegeti a nuniját...

Sziasztok!

11 hónapos kora körül kezdte el, hogy ha pl. a hintában ült, feszengett. Láttam, mi ez, csak nem akartam beismerni. Aztán írtam pszichológusnak, aki megerősített ebben és azt mondta, ne szidjuk le, hanem majd beszéljük meg Vele, hogy ezt csak egyedül csinálja. Számomra és a párom száméra is olyan hihetetlen, hogy egy ilyen pici gyerek ezt csinálja...Most ha a kocsiban ül az ülésében, folyamatosan csinálja és nem tudom elterelni a figyelmét. Zavar minket a dolog, főleg ha nem csak 3-an vagyunk, mit csináljunk???