1978-as vagyok..ha te is ekkor születtél itt a helyed!:)) /33./ (beszélgetős fórum)
Ne haragudjatok... nem tudok ma érdemben reagálni semmire...
Ismét egy megalázó szitum volt a (még) férjemmel ma... nem tudok beszélni sem róla... és csak bőgök és bőgök... persze csak most merek... amikor már a kicsikém alszik....
Mióta éltek együtt?
ha tudjátok oldjátok meg..
Én meg aszt mondom, ha valkire már csaktaktikával lehet hatni az régen rossz!!!!
Ha valami nem megy kár erőltetni, nem hiszem, hogy egy érett felnőtt meg változik...sok fele jön a gyerek aztán valami elromlik...talán nem beszélték meg..vagy nem tudom...egyre több fiatal házas válik....de én azt mondom egy gyerek miatt kár együtt lenni, mert a gyerek sinyli meg, a gyerek nem buta érez mindent ami körülötte van, és azt is érzi ha anya és apa nem szeretik egymást:(((
Hm...Hm...
Pedig azok az idők, amiket most kellene velük tölteni, soha nem jönnek vissza, és később mikor a gyereknek valami lelki baja lesz, majd minket okolnak az apák, ahelyett, hogy magukba szállnának.
Ja, és a párom akarna még gyereket, hogy legyen testvére, de én ezt a helyzetet látva nemigen szeretnék. Ha eggyel nem foglalkozik, akkor kettő, netán három mitől hozna elő változást?
Csak engem tenne tönkre idegileg. Jó mi?
Úgyhogy szerintem marad egyke szegény. :(
Ez nem hangzik túl jól :(
Nálunk mondjuk volt berregve autózás, meg ilyenek, csak ritkán...
Pelenkázás, fürdetés még ritkábban, és azután mindig duzzogott a férjem...
Amúgy a férjem jó apa volt olyan szempontból, hogy ha rá tudtam venni, hogy játsszon a kisfiunkkal, akkor jókat elmókáztak. Viszont most, amióta külön vagyunk (február 1. óta) egyre ritkábban hívja...
Ha kéthetente, ahogy a láthatást megbeszéltük, elviszi, akkor anyósomékhoz viszi. Szval. nem tudom, hogy ott mennyit foglalkozik Vele, de nyilván, ha unja már, akkor a mama, meg a papa játszik Vele...
Általában azt szokta mondani a kisfiam itthon, ha kérdeztem, hogy milyen volt a hétvégéje, hogy: "jót játszottam a mamával, meg a papával", szomorú, hogy azt nem mondja, hogy "apával"...
És most pl. már két napja nem is beszélt Vele még telefonon sem a (még) férjem...
Közben persze mindig mindenre azt mondja, hogy a "gyerek érdeke" az első...
Csak valahogy olyan logikátlan ez az egész...
Vitázni nem akarok emiatt, mert így is elég feszült a helyzet közöttünk... remélem, hogy idővel magától rájön, hogy valamivel többet kellene a kisfiával foglalkozni...
Sziasztok!
Milyen szép is lenne nálunk, ha a női trükkök, taktikák hatással lennének a páromra.
Mi nem állunk úgy hogy elhagynánk egymást, de sokszor nagyon nehéz rávenni valamire a páromat. (Élettársak vagyunk)
Nem iszik, nem cigizik, nem jár el sehova. Otthon ülős, tévézős, számítógépezős, éppen ezért haragszom. Legalább egy kis vadság szorult volna belé. Mindig komoly, nem egy poéngyáros figura, viszont nagyon megbízható, pontos, igazi támasz.
Én szeretem, tisztelem, becsülöm, de ha vita van köztünk mindig ő jön ki belőle okosabban, és a végén én alkalmazkodom sajnos. Azt is tudom viszont, hogy én meg olyan mindenbe belevágós tipus vagyok, és kordában kell tartani, éppen ezért egészítjük ki egymást.
De nekem akkor sem tetszik, hogy ő sosem pelenkázik, sosem fürdet, sosem megy ki az udvarra a gyerekkel játszani! Sosem ereszkedik le hozzá, az ő szintjére, hogy berregve autózzanak vagy ilyesmi, és ezért nagyon sajnálom a fiamat, hogy ilyen apa mellett nő fel. Mindent nekem kell csinálnom... :(
Bocsi, de nekem is van panaszkodni valóm. :P
Szerintem, ha a férj "összeszedi" magát, ha rádöbben, hogy valóban realitás az, hogy elveszítheti a feleségét, és a felesége még nem ábrándult ki belőle teljesen, akkor menthető a dolog...
Sokszor az a baj, hogy a férfiak többsége a szóból nem ért, csak a tettekből...
És... és sajnos a legtöbb férfival szemben igenis kell "gyeplő".... vagy női trükkök, taktikák vagy ilyesmi...
Tisztelet a kivételnek!
Ez jól hangzik :)
Szval. most úgy érzed, hogy meg lehet még menteni?
Ha igen, akkor van 1-2 talán használható dolog (link), amit priviben meg tudnék írni, ha érdekel.
Ha nálunk menthető lett volna a dolog, akkor azt hiszem, hogy ezek használtak volna... de nálunk több szempontból is menthetetlen volt már...
Tegnap ultimátumot kapott. Úgy tűnik él az utolsó lehetőségével.
Felvilágosítottam, hogy már van munkám, keresetem, nem fog a pénz visszatartani(dehogynem, de azt nem kell tudnia), mennem is van hova, két hely is, úgyhogy úgy gondolkozzon el a dolgokon.
Szeretem, amikor a kezemben a gyeplő.:) Most pedig bizony nálam van!!!! :)
Szia
Üdvözöllek
"De a lelki nyugalmunk bármit megér!" Látod, az nagyon igaz!!!! Próbáltam beszélni vele, most, de.....semmi értelme. Olyan dolgokat hoz fel, aminek köze nincs a témához. Pl., hogy én a múltkor gondoltam egyet, és elmentem a barátnőmmel egyet sétálni. Jézusom, mekkora bűnt követtem el!!!!!:DDD
De, amikor ő mindennap gondol egyet, és elmegy focizni, meg régebben horgászni, akkor én ne tegyem szóvá, ha nekem ez nem tetszik, mert azért is vagyok a hibás, hogy nekem az nem tetszik....
Ahogy így gondolkodom, amiket mondott, azt érzem, hogy mióta dolgozom, kezdek függetlenedni tőle, kicsit anyagilag is(nem kell pénzt kérnem boltra...stb.), és ezáltal merek szabadabban élni, mert nem félek attól, ha nem tetszik neki, és különmegyünk, akkor mi lesz velünk....és ez nagyon fáj az egójának! Ez lehet most a probléma gyökere azt hiszem! Ez a szabadabban élés, annyit takar, hogy eljárok szoliba, és a barátnőmhöz, aki nemrég költözött ide, ahol mi is lakunk, meg suliba járok szombatonként(9-12h-ig), illetve angolra szerdánként (17-19h-ig)Ennyiben ki is merül a szabadabb élet! Emelett dolgozom, itthon főzök, mosok, takarítok, tanulok a lányommal.....
Igen, valóban, így kevesebb időm jut a fiamra, akivel neki egy kicsit többet kell lennie, de 4 évig kizárólag én voltam vele, ő egyáltalán nem, mert élte a saját kis életét a hobbijaival, a munkájával, ránk szinte alig maradt ideje.
Nem érzem úgy, hogy én bármit is rosszul csinálnék, illetve olyan dolgot csinálnék, ami miatt rosszul kellene éreznem magam!
Sziasztok!
Nekem gyerekem nincs sem munkám, sem pénzem...párom van...
33éves leszek...munkát keresek, de ha így haladok gyerekem sem lesz, mert a gyermeket pénzből neveljük....nem is érdekel...már semmi
Ahogy így olvasom, tényleg nem sok értelme van ezt tovább folytatni :(
De az jó, hogy a mamádhoz tudsz menni.
Én sajnos nem számíthatok a családomra.
A fizum mondjuk nem rossz (ha a kicsi nem beteg... akkor olyan 140 nettó körül, ha beteg, akkor most pl. vszeg. csak 100 nettóm lesz), de ugye ebből lejön a 40 az albérletre + 40 a rezsire + a többi...
De a lelki nyugalmunk bármit megér!
Szia!
Már nagyon sokszor volt ilyen, mint most. Évek óta húzódik ez már köztünk. Úgy van, hogy sorozatosan megbánt apróbb és nagyobb dolgokkal. Amikor besokallok, akkor elkezdek külön aludni, nem beszélni vele, ő meg reggel elmegy, és csak este jön haza. Egész nap az anyjánál meg a testvérééknél van. Nem érdekli, hogy a gyerek sem látja napokig. Ez azért is necces, mert velem akar kicseszni, de sajnos, nem csak velem teszi ezáltal, és ezt fel sem fogja!!!!!
A fiam 5 éves lesz, a lányom 11 éves lesz.
A nagymamámhoz tudunk menni, ma meg is beszéltem vele. Illetve ott van apukám háza, pénteken volt a temetése, az is üresen áll....
Kiszámoltam, lenne havonta minimum 100000Ft-om, amiből adnék a mamámnak a rezsibe, a többiből ellenénk. Azt mondta, nehogy megijedjek attól, hogy egyedül maradok a gyerekekkel, amíg ő él, nem kell félnem.:)))
Nem tudnék a házban maradni, hasonló okokból, mint Te is. Hitel van rajta, nem kevés a havi törlesztőrészlet!
Ma már mondtam neki, abban a 10 percben, amíg találkoztunk, de persze, akkor is alig figyelt rám..., hogy eldöntheti, hogy így folytatja, vagy változtat ezen, mert ha így szeretné ezután is, akkor nekünk van hova menünk!!!!!
Majd este folyt köv., ami a beszélgetést illeti.
Aztán kiderül, hogyan tovább.
Szia! Biztos vagy abban, hogy már nem tudjátok megmenteni a házasságotokat?
Ha úgy érzed, hogy csak ez az egy megoldás van már, akkor ezt kell tenned...
Nem könnyű döntés :(
De még mindig inkább most, amíg van esély arra, hogy "új életet" kezdjünk...
Minél később dönt az ember, annál nehezebb...
A gyerekeid mennyi idősek?
És hova mész lakni, ha nem albérletbe?
Vagy Te maradsz, és a férjed megy el?
Alapvetően mondjuk úgy az ideális... főleg, ha Te maradsz a gyerekkel...
Én mondjuk nem tudtam volna ezt vállalni, mert hitel is van a házunkon, és elég sok renoválnivaló is... meg túl sok közös emlék...
Azért jöttem el inkább én...
Két gyerekkel még nehezebb... nekem csak egy fiam van, és még Ő sem iskolás, úgyhogy egyelőre nincsenek túl nagy kiadásaink... remélem, hogy amire iskolás lesz, valahogy kialakulnak a dolgok körülöttem...
A férjed egyébként mit szól a döntésedhez? Vagy beszéltetek már erről?
Sziasztok! Én is '78-ban születtem. :)
Leni, azt hiszem én is hansonló cipőbe kerülök lassan, mint amiben Te vagy. Annyi különbséggel, hogy nem albérletbe kell mennem, és nem biztos a munkám sem, sőt, olyan jól sem keresek.:((((
De, úgy érzem, ha változtatnom kell, akkor kell és kész. Csak két gyerekkel eléggé nehéz döntés ez. :(
De amúgy jó... nem álmaim melója... nem hivatás, de jól fizetnek, és még a lehetőségekhez képest nagyjából biztos állás...
Úgyhogy munkaügyben semmi okom a panaszra...
Csak most valahogy az utóbbi egy évben az is nagyon összejött... szval. sok volt... persze, jól is kerestem vele, de annak sajnos nem látom az eredményét, mert.... hm... akkor még a férjemmel együtt voltam....
Most meg február óta külön... albiba jöttem a kisfiammal, és a fizum az szépen el is megy az albira + rezsire + megélhetésre...
És az idegrendszerem lassan-lassan felőrli a válással kapcsolatos hercehurca :(((
De jó volt Nektek! Még pont elkaptatok egy jobb időt. Nálunk tegnap délutánra már esett az eső, és most is eléggé beborult.
Édes a kisfiad! Mennyi idős?
A vakondtúrás az én fiamnak is nagy sláger még mindig :D
Bocsi, hogy már tegnap nem válaszoltam...
A KSH-ban dolgozom. Statisztikus vagyok.