10 hónapos kislányunkkal alig foglalkozik az apja. Miért? Ennyire nem akarta? Vagy.. (beszélgetős fórum)

Lehetséges, ha ténylegesen együtt is élnétek, és nap mint nap látná a kicsit, könnyebben megtalálná vele a hangot.

Nálunk pl. a fürdetés apa dolga volt, amíg pici, addig csak a mosdatás, ahogy nagyobbacska lett 4-5 hós, onnantól az egész fürdetés, öltöztetés.

Eleinte elég sután állt hozzá, de aztán belejött, és élvezték mindketten az esti programot.

Bár a párom az első perctől képes volt órákig nézegetni, altatni, néha ő is bizonytalan volt, nehogy bajt okozzon a kicsinek ha felveszi, itatja.

Egyébként én is ismerek olyat, aki míg a lánya beszélni, menni nem kezdett, nem tudott vele mit kezdeni, most meg szét se lehetne robbantani őket.

Szervezz nekik közös elfoglaltságot, bízd rá egy kis időre- hirtelen dolgod akad, boltba szaladsz, hajat mosol...bármi indokkal. Eleinte pár percre, aztán egyre több ideig, lehetőleg olyankor, amikor a kicsinek jó kedve van, játszik. Hátha ráérez a dolgokra az apuka is.

Ancsa 37

egyet értek.

mi 5éves házasságra válaltuk a babát, ő se volt tervezett...

eleinte én is ezzel az érzéssel küzdöttem h nem is szereti pedig annyira büszke rá!

egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni, pedig nem huszonéves már és mégse tudta mit kezdjen egy babával.

azóta már 3,5 éves a lánykám és olyan joo látni ahogy alakul a kapcsolatuk egyre szorosabra :)

szerintem idő kérdése.

Igen, én is igy látom. Ráadásul egy 25 éves férfi manapság még majdnem "gyerek", de hogy éretlen az apaságra, az biztos.

Mi együtt élünk minden ok, mégsem tudott még ennyi idős korukban mit kezdeni velük. Amig nem kommunikáltak, addig nehéz volt, most már sokkal jobb, hogy mindent tudnak együtt is :-)

Jaj nagyon szépen köszönöm ezeket a szavakat, most nagy szükségem van rájuk!!!

Igyekszek türelmes lenni. Megfogadom a tanácsod, bármit megpróbálok, minthogy feladjam...

Szerintem találsz erről sok írást a neten, hogy az apák akkor kezdenek el kötődni a gyerekükhöz amikor már látnak válaszreakciót. Kb. 1 éves koruk után.

Addig félnek bármit csinálni velük, és hát nem is tudják mi a jó.

Kívánom neked hogy így legyen!

Miért nem éltek együtt? Nem vagytok már együtt?

Ha esetleg ténylegesen jutna neki az apai felelősségből.. lehet megérezné a fontosságát az apai szeretetnek is! Kitartás nektek!

Ne add fel! A férfiaknál az apai érzés később alakul ki, a nőknél ez ösztönös (persze vannak kivételek!)

Majd ha már szaladgál, ölelgeti, puszit ad, szövegel, mondja szeretlek apa, akkor majd olvad össze-vissza és minden idejét a gyerekével akarja majd tölteni.

Ez egy nehéz élethelyzet, de próbálj meg türelmes lenni. Ne tegyél neki szemrehányást, ne veszekedj vele. Próbálj minél több közös programot szervezni, ilyenkor legyél barátságos, nyitott-ne csak a gyerekről beszélgessetek, legyél kíváncsi rá is, az életére, az örömére-bánatára.

Ha nem veszi fel a gyereket, akkkor ártatlanul nyomd néha a kezébe, jaj fogd már meg egy kicsit, fázik a kezem, told a babakocsit...

Sok-sok közös program (ezek nem feltétlenül pénzes dolgok: sétá, nyáron piknik, fagyizás...) közös játék..és türelem, türelem, türelem. Én még nem láttam olyant, hogy egy kislány ne vette volna le az apját a lábáról.

A haverjai közt nincs kisgyerekes családos? Vagy a családban, akiket ő is kedvel? Szervezzetek közös programokat, hadd lássa, más apukák hogy elvannak a gyerkőceikkel.

Szerintem még nem érett meg egy gyerekhez, nem tud mit kezdeni vele.

Van/volt kicsi gyerek a közelében, volt kapcsolata babákkal?

szerintem éretlen az apaságra.

Nemigen fog változni.

25 éves lesz a nyáron. Nem terveztük a babát. Én 20 éves vagyok. Külön élünk. Ha én nem viszem, nem is jön. Nem jó a viszonya a szüleimmel, akikkel lakunk, de szerintem ez még nem ok, hogy soha se jöjjön el a saját gyerekéhez pár órára, mikor a szüleim nincsenek itthon. A minap felhívott, hogy délután eljön a lányához. Aztán mikor órák múlva visszahívtam, közölte, hogy épp egy kocsmában ül a barátjával. Szó se volt róla, hogy akkor jön-e, vagy nem, vagy mivan, miért nem. Mindig várjuk, megígéri, sose jön.

Ha ott vagyunk náluk, akkor se foglalkozik a kicsivel. Pedig állítása szerint imádja a lányát. Mikor nála vagyunk az a kifogás, hogy most hagy fogják a szülei, mert ritkán látják. Ami nem igaz, mert sokszor megyünk hozzájuk, egy héten többször, van, hogy hétvégén ott alszunk. Ha rá tudom, venni, hogy menjünk el sétálni hármasban, magától meg nem fogná a lányát. Csak ha mondom neki. Akkor meg csak fogja, és kész. Nem is szól hozzá. Alig teremt vele bármilyen kapcsolatot. Néha bohóckodik neki egy fél percig, és ennyi.

Szerintetek?