Zenélés - az élet fűszere (beszélgetős fórum)

Ne hajítsd el ennyire a sulykot!

Ha láthatóan nem "piszkálkodás" a hozzászólásod, akkor én személy szerint szívesen látom az értékes élet tapasztalatokkal teli véleményeidet.

"A zenét bármikor el lehet kezdeni tanulni, nem marad le senki semmiről, ha nem gyerekkorban kezdi el."

Köszi!

Ez a fő üzenetem: nyúlj valamilyen hangszerhez!

Egy csoda világ tárul ki előtted.

Ha felidézem a gyerekkori zongorázást, akkor Versemberre hajtok.

Ha mesélek valamit arról a Bach-ot szívesen játszó emberről, akiről éppen dolgozatot írtam, akkor is Versemberre hajtok.

Ha bekapcsolódom Bach-darabokkal kapcsolatosan a zongorázás témájába, akkor okoskodom és szétverem a topikot, mert hiába hajtok Versemberre.

Vajon ha hallgatok, mi törtélnik?

Szerintem csak akkor érdemes tanítattni, ha ő is szeretné. Én rám rám erőszakolták, utáltam is. Jó darabig zenét hallgatni sem szerettem.

Aztán felnőttként magamtól kezdtem egyszer neki. Nem jutottam kb. semmire, de egy pár hónapig elszórakoztattam magam.

A zenét bármikor el lehet kezdeni tanulni, nem marad le senki semmiről, ha nem gyerekkorban kezdi el.

A zene hallgatás és a zene "csinálás" az különbözik egymástól.

Nagyon különbözik.

(Itt ne a professzionális zenészekre gondoljatok!)

Csak arra, hogy mindenkinek lehetősége van zenélni, mégis kétféle ember van: aki zenél és aki nem.

---

(A zeneterápia a pszichiátriában már nagyon sok ragyogó eredményt hozott.)

---

Na, lassan kilyukadok a lényegre.

Mi a véleményetek a zenélésről?

Szerintetek fontos, hogy egy gyerek életében szerepet kapjon valamilyen hangszer tanulás?

----

Itt le kell írnom egy néhány nappal ezelőtti nagyon aranyos élményt.

-

Vendégségben voltunk egy baráti családnál, és ott volt egy IGAZI zongora a nappaliban. (Ez ritka, mert - mint nekem is - digitális zongorák vannak manapság azok tulajdonában, akik szeretnek zenélni.)

Odaültem a zongihoz és elkezdtem pötyögni rajta.

Ahogy leütöttem az első hangokat, odajött egy 5 éves kislány a hangszerhez (ismerem a családját, náluk a zene az "nem játszik", nem hoz hasznot...), pici kezeit rátette zongora szélére és csillogó szemekkel nézett.

Látván, hogy érdeklődik, mondtam neki, hogy most lejátszok egy több 100 éve, "Bach bácsi" által írt zenét. És eljátszottam Bach G-Dúr menüettjét. (Ebben a darabban a bal kéz elég komoly, látványos szerepet játszik.)

Mikor vége lett a darabnak, láttam a kislány szemén, hogy nagyon gondolkodik. Aztán megszólalt:

- ... Fogadjunk, hogy ezt nem tudod még egyszer megcsinálni.