Zenélés - az élet fűszere (beszélgetős fórum)

Ez milyen jel? 🤘

Annyiszor látom mostanában. :)

Sajna nincs... :D

Anyám is megszeppent, ahogy tolták be a szülőszobába, de ővele sem fordultak vissza.

Szintén zenész...

Március 19.

:)

Először a műfordításaiba botlottam bele. Mármint néhányba.

Úgy néztem utána, ki ez a zseni.

Nem simán lelépett egyébként, akkor azt remélte, egy következő háborút talán Brazíliában lehet átvészelni.

Nagyon szép a hangszered!

Melyik hangnemben énekelsz?

Szerintem azért kedveled, mert nem konformista.

Én ezt a laza oldalát díjaztam, kár, hogy fiatalon döntött úgy a lelke, hogy "lelép"...

Németül sem kis élmény, egy kivételével németül írta a verseit.

Sok anyagom van róla-tőle, a könyvei is.

Hűűű, ezzel (kicsit) beloptad magad a szívembe.

Köszönöm.

Az utóbbi években nem foglalkoztam a munkáival, de "anno" faltam az írásait.

És pláne, mert ő március 9-én született és én meg március 10-én... :)

A magyar Konyhában???

Meg tudod azt keresni nekem?

Nekem a hangszálam a hangszerem.

Én is bizton állítom, hogy soha nincs későn elkezdeni.

Mint ahogyan újrakezdeni is bármikor lehetséges.

Gyermekkoromban a szüleim nem erőltettek rám semmit, mégis folyton különböző kórusokban, zenés színdarabokban kötöttem ki.

Akkoriban része volt az életemnek a hobbi tudományos művelése :) : énektanár, beszédtechnika és a többi.

Sok év kihagyást követően 4-5 éve kezdtem újra és bizony, a hangszer nem felejt :) Visszajönnek a hangkézpési technikák és ennyi idősen és ennyi élettapasztalattal a tarsolyomban a gyönyörű érzelmek is megjelentek az éneklésemben.

Azt gondolom, akkor érdemes valamit művelni -kortól függetlenül -, ha azt önként tesszük.

Én ezekben a napokban felelevenítettem a témát, Lénárd Sándor életét.

Ma találtam az időközben frissült oldalon:

"Lénárd meggyőződése volt, hogy "káoszban élünk" és az is, hogy majd minden ember "százfejű troll" . Ugyanakkor egészen pontosan tudta és hirdette, hogy csak a szellemi, Bach kantátái, Horatius és Babits az, ami örökké él, a könyvtár elveszik. Néhány könyv marad csak meg és az olvasmányok, a könyvek emléke."

Ismered Lénárd Sándor életét? Naponta játszott Bachot, míg csak tehette.

Tudjátok, a zene az egy kapocs a földi valóságunk és a szellemi világunk között.

----------

A zene az, amit hallasz, de nem tudsz megmagyarázni.

A zene az, amit nem tudsz a kezedbe fogni, de nagyon hat rád.

A zene az, ami maga a ritmus - és ez élet is maga a ritmus.

A zene az, ami a szavaidat pótolja.

Köszönöm a hozzászólásodat.

Ha elfogadsz egy nagyon pszichiáter, kicsit zenésztől egy tanácsot a kislányoddal kapcsolatban: ZONGORA

---

Tudod, "vannak hangszerek és van a zongora" - Daniel Barenboim mondta.

Ha az orgona a hangszerek királynője, akkor szerinted ki a királya?

-------

Pici ujjaival játszon a zongorán!

És azt fogja mondani: Anya, ez jó.

Nagyon aranyos történet. :)

Az én kislányom is öt éves, épp a minap gondolkodtam, hogy mindenképpen szeretném neki megadni a lehetőséget.

Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen az ember életében valamilyen művészi tevékenység.

Segít előhívni, megismerni az igazi énjét. Nem mellesleg nagyszerű meditációs forma.

Mindig is lenyűgözött a zongorajáték, de nekem nem nagyon volt lehetőségem tanulni, most meg már nem érzem, hogy menne.

Helyette festek, az nálam létszükséglet. :) Szerencsére a kislányom is szeret alkotni.

Egy szó, mint száz, megfigyelem, melyik hangszer láttán/hallatán ragyog fel az arca, és örömmel támogatni fogom.