Voltatok már úgy, hogy nemhogy felkelni, felébredni sem volt kedvetek? (beszélgetős fórum)
Nem értem, miért vette bárki magára a hozzászólásom, mikor nem egy konkrét személynek szólt.
Egyszerűen leírtam, hogy biztos mindenkinek a saját maga baja a legnagyobb, csak nem mindegy, hogy éppen ki miben van, vagy mit él át éppen.
Nem írtam semmi rosszat, nem írtam bántót, szóval nem értem, miért akadt ki bárki is eme pár szón, amit írtam.
Nem, nem keltem fel ballábbal, és de igen, tudom, mire írtam azt a gondolatot, nem tudom, miért kell egyből bármi hátsó szándékot feltételezni.
Nem volt rosszindulató hozzászóló, de az enyém sem hiszem, hogy az lett volna.
Ismét köszönöm mindenkinek a hozzászólását.
Csak azért csodálkozom, mert ezen a fórumon mindenki kedvesen, segíteni akaróan adott tanácsokat.
Ritka az ilyen együtt érző fórum és tessék, ez a reakció!
Nem mennék bele a kinek mi a baja, és kinek van nagyobb baja gondolatmenetbe.
Köszönöm a válaszolóknak.
A problémákat, kihívásokat azért kapod, hogy megold őket, hogy felálljál, és felülemelkedjél...
Nick vujicic-ról hallottál már? Feltétlenül nézd meg a videóit, érdemes!
Vegyél erőt magadon, kelj fel, és menj ki, keress társaságot. Ha semmi kedved hozzá, akkor is! Mert az élet nem áll meg, az idő nem vár, és minden kesergéssel eltöltött perced kárba vész. Egyszer élsz, és használd ezt ki, ne tékozold el!
Hidd el, ha így teszel jót fog tenni hosszú távon!
Nézz meg egy filmet, amit szeretsz.
Vagy egyél finomat. Vegyél valami kis apróságot, amitől jó kedved lesz. Vagy csavard fel a rádóban szóló zene hangerejét! :) Vagy végy egy színváltós illatos gyertyát és merülj el a szép színekben :) Csinálj olyan dolgokat, ami jól esik, ami a lelkednek is jó :)
Hajjaj, de ismerős...nekem a csakazértis hozzáállás jött be. Szóval, az úgy van, h. a közelemben él egy ember (anyós:-s), akinek a hobbija beszólni, földbe döngölni, stb. Ma már eljutottam arra a szintre, hogy semmit nem tud a céljaimról, céljainkról, amikor meg bepróbálkozik és ezt érzem, hogy legszívesebben fel se kelnék, fel se ébrednék soha többet, akkor jön az, hogy már csak azért is! Megmutatni, hogy hiábavaló az ellenünk irányuló cselekedete, hogy lepereg rólam a cseszegetés. Azért is felkelek, mosolygok, és keresek vmit, amiben örömöm lelem és boldogan elvagyok azzal, ahogy őt kerülöm.
Tudod, akárhányszor is padlóra kerülsz, mindig fel kell állni, legyen az bármilyen nehéz. Mert holnap új nap jön.
Ha a bajaimat tartanám számon nemhogy nem kellnék fel, le sem feküdnék.
Amúgy ha nincs kedved akkor ne kelj fel, ha pedig vmiért mindenképpen fel kell kellned, akkor mégiscsak érdemes vmiért élned, nem?
Hajaj!
Ha tudod, hagyd ki azt a napot
De majd másnap ugyis fel kell kelni, köpülni a tejet mint az optimista békácska, ha nem akar belefulladni
"Táncoljunk hát, a zene majd úgyis megjön hozzá” – mondta Zorba a görög
Mikor úgy éreztétek, már semmi értelme nincs annak, hogy elkezdődjön egy újabb nap?
Mikor az önbecsülésed már sokadik alkalommal volt a béka feneke alatt, és úgy érezted, többé már nem leszel képes arra, hogy felkelj a földről?
Mégis, mit lehet tenni ilyenkor?