Voltál már lelki beteg a kolléganőid intrikái miatt? (beszélgetős fórum)
az első "női melóhelyen " ment a pletyka mindenről, ahogy írtátok. Családról, többi kollégáról, ruhákról, főzésről (ezt nagyon utáltam,mert én nem vagyok konyhatündér), gyereknevelésről, stb.
Második "női szakasz": pasik, nemi együttlét (most finom voltam,mert nő létükre úgy beszéltek róla,mint egy kocsis), bulizás, válás-hegyek, és folyamatos észosztás! Na, és persze fúrás minden mennyiségben!
na azt nem állítom, hogy értelmesebb témákról beszélgettünk :)))) de viccesebbekről. Másik két munkahelyemen szerencsém volt a női kollégákkal, többségében igazán jó humorú nők voltak
Szóval neked is mondom fel a fejjel még van remény!
(...van?)
Ha a férfiak csinos nővel dolgoznak együtt, előbb utóbb a szexre próbálját terelni a szót...
A női beszélgetésről is beugrik egy: az első munkahelyemen folyt mindig ilyesmiről a szó a rajzoló lányok és a titkárnők között, meg a plázázásról is sokat beszéltek (fiatalok voltunk nagyon) de én valahogy nem tudtam ebbe bekapcsolódni, untam. Szerencsére a többi munkahelyemen nagyon intelligens női kollégáim is voltak!
Igen :)
sok szempontból rosszabb, egy előnye viszont, hogy ott legalább nincs sovinizmus! :))) Bár az én esetemben nem az volt az érve a kis ellenségemnek, hogy nő vagyok, hanem a fiatalságom.
"Ezt a munkát nem kaphatja meg, ehhez kevés a tapasztalata..."
Az már mindegy is volt, hogy ott dolgozóként 3x nagyobb munkákat is elvégeztem..
Igazából a főnök végül azért hallgatott rá, mert utálta ezt a konfliktust. Nem akart újabb problémát. A mai napig vár vissza, de már csak bentülős munkára
:)
Nekem sajnos soha nem volt szerencsén a munkahelyeimmel. Ahol sok nő volt, ott azt hallgattam hogy ki mikor mennyiért vett ruhát, cipőt, milyen színűre festesse az új házának a nappaliját, milyen az új autó, meg hogy milyen tökéletes kapcsolatban él.
Ahol sok férfival dolgoztam együtt, ott az volt hogyha valakivel beszélgettem, vagy jobb viszonyban voltam, akkor azzal már le is feküdtem. A kollegák szerint. Ilyen alapon kb 50 pasival volt kapcsolatom egy időben. Pedig senkivel.
én mindig olyan helyen dolgoztam, ahol sok nő, együtt "van"...
Gondolom nem kell nagyon kommentálni a szitut.
Állandó pletyka, fúrás a másik háta mögött, szembe jópofi, stb. Nagyon utáltam. Ha őszinte vagy,akkor meg azért utálnak.
Az emberek nincsenek hozzászokva, hogy valaki megmondja a véleményét.
Ezek rosszul esnek, de még kezelhető dolgok. Ez az öregnénis eset mindenhol előfordul - úgy értem ilyen szinten mindenhol van gonoszkodás.
A kiközösítés és a zaklatás viszont más téma - az már nagyon komoly - hát nem volt túl nagy szerencséd eddig.
Hű, ez szörnyű lehet.
Ne add fel! Amikor belépsz, köszönj hangosan, mosolyogva, vidáman. Mesélj valamiről, amiről úgy gondolod, hogy érdekes téma. Egyenként próbálj közeledni valakihez. És nehogy azt hidd, hogy csak téged beszélnek ki. Aki ilyen, kibeszéli a másikat is. Aki pedig normális, úgyis rájön, és bocsánatot fog kérni tőled. Te koncentrálj elsősorban a munkádra, hogy jól megcsináld.
Hányan vagytok a munkahelyen? Már a kezdetekkor is ilyen volt a hozzáállás?
Sajnos, én is nehezen viseltem a gondokat, otthon a párom próbált vigasztalni, hogy ne törődjek velük.
Könnyű mondani! A végén már szinte mindenhol egyedül voltam, senkivel nem tudtam beszélni,mert a saját,kitalált hülyeségük miatt kiközösítettek.
Nem kívánom senkinek!
Igen, tudom hogy igazad van. Nagyon nehéz a váltás. Pedig én egy fejlett városban élek, ahol elvileg sok a munkalehetőség. Mégis nehéz találni. De hagyjuk, ez egy más téma.
Én is voltam úgy, hogy hónapokig örlődtem, hogy felmondjak-e vagy ne, mert senkire nem számíthattam. Viszont amikor mindennap hányingerrel mentem dolgozni, és a munkahelyi dolgokat nem tudtam otthon sem kitörölni az agyamból akkor felmondtam. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz munkát találni. De van amikor elszakad a cérna.
Így igaz. Engem a férfi kollégáim kezdtek el fúrni. Mindaddig semmi bajuk nem volt velem, míg alkalmazott voltam, mint ők, de miután külsősként kezdtem el bedolgozni nagyon irigyek lettek.
Támadtak ahol csak tudtak - még ma is érzékenyen érint a téma
Szia!
Az a baj,hogy sokan nem tudnak váltani,ezért a sok rosszkedvű ember a melóhelyen. Szerintem.
A másik, hogy rengeteg az irigy, buta ember, aki csak a másikkal foglalkozik, ahelyett hogy a saját háza előtt seperne. Kicsit irigylem az ilyeneket, mert mi gondja van az életben? Csak vicceltem!
Inkább szánalmasak! Az a baj,hogy rengetegen vannak!
Sajnos nagyon sok embert tesznek tönkre a kollegák/kolleganők. Még a legjobb munkát vagy munkahelyet is tönkre tudja tenni egy vagy több rosszindulatú ember. Hiába szereted a munkádat, szorongva még dolgozni, és úgy is érzed magad mindig.
Nekem a legdurvább az volt, amikor odakerültem egy helyre, és azt terjesztették rólam, hogy az elődömet azért kellett kirúgni, hogy nekem helyet csináljanak. Mert én valakinek a valakije vagyok. Szó sem volt erről. De azt sikerült elérni, hogy a munkatársak utáljanak. Nem is bírtam sokáig.
Tudom, hogy manapság nagyon meg kell becsülni a munkahelyet, mert pénzből élünk, de semmi nem ér annyit, hogy a lelkedet megnyomorítsák. Mert ez hosszútávon kihat az egész életedre. Depis, megkeseredett ember leszel. Sajnos tudom, hogy miről beszélek.
Hát, tudnék mesélni!
Rengeteg primitív kolléga van, sajnos!
Volt egy olyan,aki alapból nem szólt hozzám, csak ha elszúrtam valamit. Akkor mindig odadörgölte az orrom alá. Egy idő után azonban kezdtem sajnálni, mert neki ez az egyetlen öröme az életében: a káröröm.
Nem mindenben értek veled egyet.
Voltam hasonló helyzetben, még a tulajdonosnő aki tisztában volt vele mit és mennyit dolgozk, még ő sem állt ki mellettem, inkább a kis nyalisok síránkozóknak (akik tisztelet a kivételnek) naphosszat könyököltek meg síránkoztak, sőt egyeztetéseknél nem egyszer rám szorultak.
Egyedül a főkönyvelőasszony állt ki mellettem. Az ő segítségével sikerült új munkahelyet találnom. Mikor beadtam azonnali felmondásomat, rögtön a főnök fizetésemelést, meg új beosztástsal kecsegtetett, de megköszöntem és mondtam neki, hogy egy héttel előtte biztos elfogadtam volna.
Azóta is 6 éve az új munkahelyen dolgozok
tuodo miért ilyenek a kollegáid?
"Sajnos azt tapasztalom, hogy irígyek a tudásomra,
a szakmai sikereimre és még az is zavarja őket,
hogy meg vagyok áldva igencsak fejlett"női idomokkal". "----nos ezért.
gondolom ezt nem csak nekünk tálalod így,hanem a kollegáidnak is....
de még nincs veszve minden.ha el tudod fogadni azt,hogy ők esetleg nem tudnak annyit mint te,de azért jó emberek,esetleg még be is fogadnak....