Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Volt valakinek, olyan, hogy lányt "láttak" az ultrahangon, de fia született? fórum

Volt valakinek, olyan, hogy lányt "láttak" az ultrahangon, de fia született? (tudásbázis kérdés)


25. sajert
2012. dec. 20. 19:57
A fiam 19 hetesen még lány volt a pocakomban. Aztán 24 hetesen, a többdimenzióson meg egyértelműen fiú lett :-). Hatalmas zacsival, kukival :-)).
24. margit74 (válaszként erre: 21. - Sissi31)
2012. dec. 20. 15:21
Ez nagyon megható. Sajnos sokszor elfelejtjük mik is az igazán fontos dolgok.
2012. dec. 19. 20:14
nekem az utolsó uht mondta az orvos hogy kisfiú pedig előtte kislány volt,most Kati helyet van egy Sándorom....9hónapig mást láttot mindenük kislányos volt apa egy kicsit kis volt akadva mert hitt az orvosnak hisz előtte a másik kettőt is jól mondta az a biztos mikor már megszületet....
2012. dec. 19. 15:03
Tegnap voltam 19. heti uh-on a saját orvosomnál. Örömmel mondta, hogy úgy néz ki, fiú. Jupppí! :) Pont így örültünk, mikor a múlt héten lányt mondott rá a 4D babamoziban a doki. Alapból úgy terveztem, bababútorból fenyőt veszünk, újszülött ruhákból fehéret, tartós használati cikkekből meg semleges színűt. (3 éven belül számolunk kistesóval is.)
2012. dec. 19. 14:51

Palotás Petra: KislányMindig is kislányt akart. El sem tudta magát képzelni fiús anyukaként. Így aztán a 20. héten, amikor közölték vele, valóban egy lánykát hord a szíve alatt, meg sem lepődött. Boldogan és büszkén figyelte egyre növekvő pocakját, és csinos fiatal nőként bátran hordta a szűk, mindent megmutató kismamafelsőket. Emmának fogja nevezni, ez is hamar eldőlt, és mivel ezt férjével idejekorán és megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal közölte, nem érkezett semmiféle ellenvetés.


Magdi már csak ilyen volt, szeretett tervezni, és legalább annyira szerette terveit megvalósítani. Még csak a 7. hónapban járt, amikor már egy teljesen berendezett babaszoba várta a kis lakóját. Halványrózsaszín fal, fehér bútorok, rózsaszín, baldachinos kiságy, apró virágos függönyök, és egy klasszikus, rózsaszín masnival átkötött bölcső. A pink kockásfülű nyúl ugyancsak a nyolcadik hónapban érkezett, de bizony már csak igen szűkösen fért el a hajas babák, és a hercegnős mesekönyvek között.


A Papa ugyan időnként megpróbálta egy kissé megfékezni, miszerint talán koraiak még egy meg sem született apróság számára a Barbie babák, de Magdi minden esetben ugyanazzal a magyarázattal szolgált, miszerint az idő csak úgy szalad, észre sem veszi az ember, és már 4-5 évesek. Ha pedig most árulták kedvezményesen ezeket az egyébként igen ritka darabokat, miért ne vette volna meg? Egyébként is, miért zavarja az a Papát, ha ő már most örömét leli ezeknek a kincseknek a nézegetésében? A Papát nem zavarta, így aztán többet nem szólt semmit, akkor sem, amikor felesége naponta újabb és újabb lánykaruhákkal tért haza, amelyek egy része még egy óvodásra is nagy lett volna. A Mama az apai nagymamától apró kis fülbevalót rendelt a születésre, parányi kis gyémánttal, mert az ő kislányának csak a legjobb való. Az ő mamája pedig már hetekkel a szülés várható időpontja előtt megkezdte a patchworktakaró megvarrását, nem sajnálva időt és energiát, hogy a tucatnyi különböző mintájú anyagot összeillessze, és a végén egy margarétás Emma felirattal díszítse.


Emma nem siette el az érkezését, láthatóan jól érezte magát a Mama pocakjában. Nagyokat nyújtózott, olykor csuklott is, a balatoni fürdőzéseket pedig különösen élvezte. Június 28. volt a hivatalos dátum, de bizony már javában júliust mutatott a naptár, amikor a kisasszony még csak jelét sem adta, hogy kíváncsi lenne a külvilágra. Az orvos azonban azt javasolta, most már vonuljanak be a kórházi pakkal a klinikára, és ha másnapig nem történik semmi, akkor egy picit rásegítenek a baba érkezésére. A természet azonban megelőzte a tudományt, és éjfél körül határozott, erős fájásokkal megkezdődött a szülés.


Egy óra múlva már a Papa is ott volt, felesége kezét fogva próbált mindent úgy csinálni, ahogyan azt a felkészítő tanfolyamon tanulták. Együtt szuszogtak, fújtak, lihegtek, jött a labda, a fürdő, a sámli, a masszázs – terítékre került az egész repertoár. De megsürgetni gyermeküket így sem tudták, már délután öt óra is elmúlt, mire felhangzott a boldogságot hozó gyereksírás.


– Minden rendben vele? – kérdezte a Mama meghatottan.


– De még mennyire! – felelte a szülésznő. – Gyönyörű, 4 kilogramm feletti kisfiú!


– 4kiló? – kiáltott fel az anyuka… majd egy másodpercnyi szünet után remegő hangon hozzátette: – Mármint kislány!


– Ó nem, ez egy formás, makkegészséges kisfiú. Hogy hívják?


– Emma – felelte sután a Papa. – Azaz, Emmát vártunk – makogta zavartan, miközben feleségét próbálta megnyugtatni.


– Az nem lehet, azonnal hívják ide az orvost! – követelte hisztérikusan, miközben gyermekét még a kezébe sem vette.


Az orvos higgadtan próbált védekezni, hogy nagy ritkán bizony még a modern technika ellenére is történhet ilyen tévedés, a baba az anyja hasában úgy csűrte-csavarta a kis testét, hogy az megtévesztette az ultrahangot végző orvost. Száz terhességnél becsúszhat egy ilyen hiba, de ő személy szerint bevallja, nem érti, miért ekkora baj ez.


– A szoba, a bútorok, a babák, a név!!! Az mind-mind az én kislányomé – sikította a Mama. – Nekem kislányom van, kislányt akartam, kislányt ígértek! – zokogott sokkos állapotban. A férjére is rátámadt, valamit ő ronthatott el, hiszen, ha más pozitúrában közeledik, most Emmájuk lenne. Még órák múltán sem csitult a sírás, csalódottan siratta a drágaköves fülbevalót. Este nyolc körül váratlanul a szomszéd szobából is feltört a zokogás, egy másik asszony is hangos jajongásba kezdett. A Mama felkapta a sortársra a fejét, és vigaszt keresve fordult a vacsorát éppen behozó nővérhez.


– Ő is boldogtalan, mert más nemű babája született? – kérdezte megértést várva.


– Nem, ő azért boldogtalan, mert halva született a gyermeke. – felelte csendesen a nővér, majd a tálcát otthagyva kisietett a szobából.


Magda soha többet nem ejtett könnyet kislányáért, otthon pár nap múlva átfestette kékre a szobát, becserélte a kisruhákat, boldogan kelt fel éjszakánként Bencéhez, a környéken pedig mindenki csak úgy emlegette: „Á, a csinos szőke hölgy, aki úgy imádja a kisfiát…”


A könyvrészletet Palotás Petra Papás-Mamás c. könyvéből közöltük.

20. nikeri
2012. nov. 5. 09:58

3 gyekőcöm van, egyiknél sem tudtam mi lesz, őszintén szólva egyáltalán nem érdekelt. Meg is lepődött a doki amikor közöltem vele nem akarom tudni fiú vagy lány lesz-e. Egyszerűen gyermeket szerettünk volna és számunkra a legfontosabb az volt, hogy egészséges legyen a többi meg tök mindegy.Szerintem a nagy öröm mellett, hogy megszületik a pici, az, hogy ott tudod meg még egy + :) .

Vásárolni lehet okosan, nem kell azt tudni milyen nemű..... :)

19. pink sunrise (válaszként erre: 17. - Pink sunrise)
2012. nov. 5. 09:49
Ja,és ez 6 éve volt:)Miután megszületett,és mondta a doki hogy fiú,alig hittem el,de ő is...:)Ránézett a gyerek nagy"csomagjára"és azt mondta neki hogy"ejnye,hogy tudtál igy félrevezetni engem ekkora csomaggal a lábad kötött":D Azóta már el sem tudnám képzelni hogy milyen lenne ha lányom lenne:)
18. pink sunrise (válaszként erre: 13. - 07016ed7ac)
2012. nov. 5. 09:44
:)Ez elég hüje vicc volt a dokitól.
2012. nov. 5. 09:41
Nekem lányt mondtak végig....fiam lett:) Fura volt a fiam rózsaszin rugdalózóban....( szülés után mind csajos dolgok voltak a korházban,nem gondoltam hogy mellétrafálnak ha már 4x is lányt mondtak:)Talán azért nem veszi fel még a fiús-pirosas árnyalatú öltözeteket sem azóta(Pl sötét bordót is csak nagy nehezen:)
2012. nov. 5. 08:16
igen a tesómnak..mutatták is a kukiját,de az a köldökzsinor volt:DDDDD..megszületett és mondták hogy kislány:))))
15. o.andi
2012. okt. 29. 16:49

nekem:)

azt mondták lány,de fiú let..na de ez még 1988-ban volt,akkor ez az ultrahang még gyerekcipöben járt!

14. f3000dc5ef (válaszként erre: 5. - Roza78)
2012. okt. 29. 16:37
Én pont ugyanígy jártam :D
2012. okt. 29. 16:26
Én a megszületésem napjáig Márton voltam,majd anyámmal a szülőágyon közölték,h hiányzik valamije a gyereknek...Anyu elájult,majd a doktor visszavonta a viccet,mikor magához tért...a köldökzsinórt nézték a kukimnak...így lettem én Erzsébet. Tudom,a sztori pont az ellentetje a kérdezettnek,de gondoltam, megosztom :D
12. adry06
2012. okt. 29. 16:26
hűű. Nekem 70-80%-ra ma lányt mondtak, mondjuk a köldökzsinortól annyira nem látszott. Majd a 4D-n remélem kiderül.
11. babszibobó (válaszként erre: 9. - Babszibobó)
2012. okt. 29. 16:25
herezacsi pontosabban
10. Juc777 (válaszként erre: 8. - Roza78)
2012. okt. 29. 16:24
Lehet, hogy csak egy odalógicáló köldökzsinórt. Nekem van olyan ismerősöm, akinek végig fiút mondtak és a császárnál még a doki is meglepődött, mikor kivette a kislányt:)
9. babszibobó (válaszként erre: 8. - Roza78)
2012. okt. 29. 16:23
Nem feltétlenül, mert akkor ha tényleg magát a fütyit látják oké, de az nem mindig látszik, így a heréket figyelik, de a kislányok ajkacskái olyan szinten meg vannak odabent duzzanva, hogy könnyú herének nézni!
8. Roza78 (válaszként erre: 2. - E6e23f542d)
2012. okt. 29. 16:21
Az erdekes mert ,ha fiut mondanak altalaban nem teves, mert csak lat ott valamit :-).
2012. okt. 29. 16:20

Nekem..a 3. fiamra 20 hetesen.

Tomim lett :)

2012. okt. 29. 16:20
igen,tényleg az.
5. Roza78 (válaszként erre: 1. - Adry06)
2012. okt. 29. 16:19
Sogornomnek vegig lanyt mondtak , bevasaroltak rozsaszin ruhacskakbol,aztan kisfia szuletett.
2012. okt. 29. 16:19
Nekem lányt láttak, lány lett :)) pedig fiút éreztem, de abban a pillanatban, ahogy kiderült, hogy kislány, el is felejtettem, hogy én fiút "akartam". Amúgy pedig az a fontos, hogy egészséges legyen!
2012. okt. 29. 16:19
az igen.
2012. okt. 29. 16:18
A barátnőmnek a 8.hónap elejéig fiút láttak és kislány lett :D
2012. okt. 29. 16:18
..

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook