Volt már lelki válságod? Meddig tartott és hogyan másztál ki belőle? (beszélgetős fórum)
Bocsásss meg, ez már annyira fájdalmas belegondolnom,hogy viccelnem kell:) Majd ha elvisz belőlem 1 darabot,akkor a falnak dőlök,mint a féldisznó ,hogy el ne boruljak:D
Tudod, ami nem öl meg...?
Egyébként, tényleg olyan, mintha elvitt volna belőlem egy darabot... nade, ebből is fel lehet állni és ez a lényeg! :)
Nohát igen,valószínű túlélem..csak már most azt gondolom,hogy egy darabom vele fog menni.Végülis ezt is ki lehet bírni.
öhh..hát remélem,kibírható.Csak azt tudom mondani,hogy utána sokkal jobb lett.De közben..pocsék volt:)
túléled, ez biztos... én is várom, hogy teljenek a napok és érezzem magam jobban... ennyit tehet az ember... és persze, el kell engedni!
én is éppen ezt élem meg....:)
mindig jusson eszedbe,h akármi történik is, reggel fel kell kelni és menni,csinálni a dolgod.ha keserűség van benned,idővel könnyebb lesz.mindenkinek egyéni,hogy hogyan találja meg a békét a szivében.
én tudatosan talpra állitottam magam miután eltemettük a kisbabánkat.nem akartam besavanyodni és a környezetem agyára menni a bánatos fejemmel.egy idö után nem maradt volna egy barátom sem.
megprobáltam összeszedni magam és példát mutatni,majd segiteni hasonszörüeknek.mindenkinek igy lett jobb.
büszke is vagyok magamra.
egyszeru,pozitivan latni a dolgokat nem kell gorcsolni,mindeg van valami ami szep valami jo,talan eloszor onmagadba tisztazd le hogy mert is nem mene a suli vagy a baratkozas,nem mindenkinek meggy konyen a baratkozas de biztos talasz majd olyan szemelyt akivel eltudsz beszelgetni,ha nem allsz keszen az egyetemre varj meg vele ha lehet,de adj magadnak egy esejt es vagj bele ha nem probalod meg honet tudod majd hogy nem fog sikerulni es amit irtal minden negativum van bene legy batrabb es probalkoz.
Amikor az ember elveszíti a férjét, az otthonát, a jó munkáját, egészségét, szószerint mindenét, innen kezdve csak felfelé vezet az út.
Volt,de ez egész másképp hangzik,mint a tiéd.Én úgy másztam ki belőle,hogy elveszettem a barátaim,családtagok támogatását,volt,akit én küldtem el,és kezdtem egy új életet,vállalva a valódibb énemet.
Olyan volt,mint 1 kis halál.
őszinte részvétem.
Ezt nem tudom,hogyan fogom csinálni,ha elveszítem az anyukámat:(
Nagyonis igazad van , Zámbó :D
"mert élni akarok!!!!!!" és nem vegetálni, ahogy azt nagyon sokan tesszük. Máris ezt hallgatom Zámbótól.
"mert élni akarok!!!!!!"
Erről kellene plakátokat gyártani, és nem arról, hogy egy kicsi lány, aki mellesleg rákos, csak 1 % esélyt kér az élttől, hogy ráncai lehessenek.
Minden csupán viszonyítás kérdése.
De a "mert élni akarok!!!!!!" plakátot máris kőbe véstem.
Nekem mindig kellett egy kezdőlökés,támogatás formájában ami elindított a kilábalás utján.Volt hogy ez terápia volt,de volt,hogy elég volt egy pár baráti beszélgetés is,attól függ,milyen jellegű volt a válság.
Nagyon sajnálom, ennél szörnyűbb tényleg nem lehet!
Igen volt, már többször is. Nekem mindig egy dolog segített, mégpedig az, hogy eldöntöttem boldog leszek, és az élet napos oldalát nézem. kedden temettem el az Anyukámat, úgy gondolom ennél kevés rosszabb dolog van; tegnap magamra erőltettem valami gyenge mosolyt, ma már tudtam mosolyogni, szívből... holnap talán nevetni is tudok, és azután még jobb lesz, és utána még jobb... azért mert akarom, mert élni akarok!!!!!!
Értem én,hogy mióta kiköltöztem nem tudtam mit kezdeni magammal,majd beiratkoztam ismét iskolába de mégse sikerült elvégeznem. Féltem,kudarctól,féltem barátkozni. Számomra az itthoni lét sokkal jobb mint kint. Bár nem vagyok annyira azért elzárkózva,de mégis. Félek,hogy nem fog sikerülni a sulim,ha sikerül is az egyetem nem fog. Ki akarok törni barátkozni akarok,de nem sikerül.
További ajánlott fórumok: