Volt-e abortuszod valaha? (beszélgetés)

Szia!

Fel a fejjel! Én is így vagyok. De nekem még 29-ig van munkahelyem, utánna nincs. Itt mindig találsz lelki társat! Én is itt találtam, azóta napi beszélgetős kapcsolatban vagyunk! Gondolj arra, hogy ez volt a legjobb döntés!

Sziasztok! Nekem sajnos a napokban volt az első abortuszom. 2 oka is volt, hogy rákényszerültem erre a lépésre és hittem helyesen döntöttem. Védekezés mellett (gyógyszer) estem teherbe és van már két gyermekem. Fél éve munka nélküli vagyok, a páromnak sem biztos már az állása. Egy keresettel sem egyszerű de ha ő is munka nélkül lesz mit csinálunk. A lakás is amiben élünk négyen nincs 40 nm. egy szoba és egy kis galéria van kialakítva ahol alszunk. Kilátástalan a helyzetünk egyenlőre mind megélhetésben, mind pedig, hogy nagyobb lakásba költözzünk.

De már mindezek mellett is nagyon nagyon megbántam ezt a lépést. Biztos vagyok benne ha esetleg megismétlődne akár milyen helyzetbe is kerülök vagy vagyok, még egy kis életet nem fogok feláldozni.

Tudom mire gondolsz. Én hímeztem, meg nekem itt van 2 gyerkőc, velük is foglalkoznom kell

De kegyetlen érzés, amikor marcangol belülről, és nem tudsz mit csinálni. Csak bőgnél! Én legalább is így érzem. 10-én volt az én műtétem.

Sziasztok!

Nekem is volt már abortuszom...:(

17 éves voltam és gyógyszer mellett estem teherbe!Drága anyukám nagyon abortusz ellenes, de apukám már akkor nagyon beteg volt és nemtudtuk, hogy mi lesz vele ezért a mütét mellett döntöttünk!

Az akkori párom sírva fakadt mikor megtudta és mondta, hogy nem akarta tönkretenni az életem. Nagyon rossz volt az a pár nap míg vártunk a mütétre...:(

Pocsékul voltam és soha de soha nemfogom elfelejteni azt a napot, 2004 augusztus 24-én volt a mütétem.

2008. novemberébe tudtam meg, hogy babát várok (tudni kell: nem tervezett baba, nemrég óta tartott kapcsolat, gyógyszer mellett).

Mostmár elmúlt 8 hónapos a kisfiam és teljesen egészséges.:)

Én is állandóan a hasam simiztem, beszéltem hozzá, sőt tudat alatt elneveztem... És éreztem h fiam lett volna... Nagyon hiányzik. Nagyon nagyon :(

Ultrahang nem vt, de a doki mondta h nincs baj. Kérdezte h nem-e fájt a hasam, nem volt-e görcs, láz vagy valami. Mondtam, hogy semmi csak pihenés. A műtétem pénteken volt, szombat-vasárnap pihi hétfőn meg délután volt csak sulim, szóval remélem minden okés lesz. Biztonság kedvéért holnap azért elmegyek, meg másik bogyót is iratok fel. Nekem mondta a doki h a műtét miatt lehet későbbiekben vetélés, mivel a méhszáj ki lett mesterségesen tágítva, és nem húzódik össze. Erre ajánlotta az intim tornát, mert az ezen segít. Sőt a későbbiekben állítólag a szülést is kicsivel könnyebbé teszi. Nem tom ebből mi igaz, mi nem, de csinálom. Majd kiderül:)

Valóban szerencsés vagy, hogy a párod melletted áll. Talán később, ha együtt maradtok, lehet még gyereketek. És akkor valószínű, valahol úgy fogod érezni, hogy ezt a babát kaptad vissza. Én sem tudtam nem szeretni az enyémet, megszakad a szívem érte, hogy ezt tettem, de tudom, akkor is megszakadt volna, ha azt kellett volna látnom, hogy a saját apja semmibe veszi. Sokat sírtam mielőtt elmentem a műtétre, simogattam a hasam, és kértem, hogy bocsásson meg...teljesen kiborultam. Most igyekszem úgy felfogni, hogy egy- két év, és lesz babám, olyan babák, akik akkor nem születtek volna meg, ha ezt megtartom.

Ne aggódj amiatt, hogy nem jött meg, nekem is a 4 hét utáni még elég gyenge volt, utánna a következő hónapban jött meg rendesen. Nekem azt mondta a dokim, hogy ez természetes, a műtét után a méhnek kell idő a regenerálódásra, inkább 8 hétre szokott rendes vérzés lenni. Ha csináltak ultrahangot a kontrollon, és nem találtak bajt, valószínű nincs semmi gond.

Sziasztók!

Nekem sajnos 2 szer volt.Igaz ez már elég rég volt.Én most 29 éves vagyok, régen habzsoltam az életet és sajnos sokszor felelőtlenül viselkedtem ez sajnos a 2 abortus is ennek mondható fiatal voltam mind a két estnél még iskolába jártam és abszolut nem tudtam volna felnevelni a babákat sőt még én is gyerek voltam agyilag.Mind a két mütét nagyon megviselt lelkileg,szerencsém volt hogy az anyukám mind a két esetnél támogatót lelkileg!Most hogy már szeretnék babát és agyilag is felnőttem és persze a páromat is megtaláltam most sajnos nem jön össze.Már 2 szer próbálkoztunk és sajnos mind a 2 szer elvetéltem.Most a másodiknál ikrek lettek volna de sajnos az egyik elhalt a másik meg felszivodot.a harmadik hónapban voltam.Mostanában felteszem magamnak a kérdést hogy lehet hogy a 2 abortus miatt van hogy nem tudom kihordani a babát?Vagy lehet hogy a sors bünet azért mert 2 szer elvetettem a babáimat?Nem tudom és nem is fogom megtudni.De az tény hogy ez egy nagy harc a lelkeddel hogy jó döntést tudjál hozni!

szia, ez nagyon szomorú történet:( De télleg itt nincs jó és rossz csak rossz és kevésbé rossz van! Szerencsémre engem párom mindenben támogatott és szüleim is, ami nagyon sokat jelentett nekem!

Remélem a lelkiekkel megküzdesz, de nekem is minden nap eszembe jut a pici babám. Képtelen voltam gyűlölni, és annak ellenére ami történt nagyon szerettem. Nekem még nem jött meg a műtét után 6 héttel se:S bár a kontrollon doki azt mndta h nincs gond. Úgyhogy hnap megyek hozzá, biztos ami biztos. Nyugtasson inkább meg vagy valami. További szép napot!

Sziasztok!

Nekem sajnos volt, négy hónapja. A baba apjával csak laza kapcsolat volt köztünk, 3 évig összejárogattunk. Megtörtént sajnos a baj, sokat gondolkodtam azon, hogy megtartsam-e. Ha azt az utat választom, egyedül maradok, az apa ellenezte, minden módon megpróbált lebeszélni. Szörnyű dolgokat mondott, például azt, hogy gyűlölné a gyereket, mert ő nem akarta. Én 28 éves vagyok, el tudtam volna már képzelni egy babát, még úgy is, ha teljesen egyedül kell felnevelnem. Elég jól fizető állásom van, de saját lakásom még nincs, nehéz lett volna anyagilag, de nem megoldhatatlan. A szüleim támogattak volna, de nem szerettem volna, hogy rájuk legyek utalva, sem anyagilag, sem egyéb szempontból. Féltem attól, hogy megkeserednék egyedül a sok nehézség közepette, amit egy gyerek nevelése jelent. Igyekeztem jól átgondolni, mit tegyek, arra jutottam, nincs jó döntés, csak rossz van, és rosszabb, a kevésbé rosszat kell választani. Beszéltem többször az apával, hátha változik a hozzáállása, de sajnos ez reménytelen volt. Sőt, kiderült, hogy ő rendszeresen marihuánás cigit szív, néha más drogokat is használ. Azt mondta nekem, fél, hogy beteg lenne a gyerek. Nem tudom, hogy ezt csak azért mondta-e, hogy megijesszen, de tény, hogy mások is megerősítették nekem, hogy drogozik. Ezek után már abba is bele kellett gondolnom, mi lesz, ha nem lesz egészséges a baba. Nagyon nehéz volt, és nehéz a mai napig. Megkérdeztem több orvost is, várható- e valamilyen gond a babával, de ezt igazából egyik orvos sem tudta nekem egyértelműen megmondani, azt mondták, "előfordulhat, hogy beteg lesz". Két hétig gondolkodtam, mi legyen, minden érvet pro és kontra megpróbáltam sorra venni. Ezalatt az idő alatt idegileg elég rendesen kikészítettem magam. Végül csak az egészségügyi kockázat miatt tudtam rászánni magam a műtétre. A baba apja a kórházban végig mellettem volt, őt is megviselte azért a helyzet. Utánna hazahozott, azóta pedig nem áll velem szóba. Egy hét múlva mentem kontrollra, minden rendben volt... A legfontosabb nekem ekkor már az volt, hogy félépüljek a műtét után, és minden esélyem meglegyen arra, hogy később szüljek. Szerencsére úgy tűnik, nincs semmi probléma, nekem rendben megjött 4 héttel a terhességmegszakítás után. De a lelki oldal, a történtek feldolgozása iszonyatosan nehéz. egy napom sem múlik el anélkül, hogy ne gondolnék az elvesztett babámra, rágom magam azon, hogy talán mégis meg kellett volna próbálnom, erősebbnek kellett volna lennem, és akármi jön, vállalni a babámat, adni neki egy esélyt az életre. Változó, hogy milyen kedvem van, néha jobb, és úgy látom, hogy csak így lehetett ebben az élethelyzetben dönteni, máskor viszont nagyon szomorú leszek, és órákig sírok, hiányzik a babám, ürességet érzek. Megpróbálok mindezek ellenére előre nézni, felejteni és túljutni ezen, hiszek benne, hogy sikerülhet. Elhatároztam, hogy ha már egyszer erre az útra léptem, végigmegyek rajta, és lesz erőm elérni, hogy boldog legyek. Éltet a gondolat, hogy majd lesz még nekem babám, és akkor mindent meg fogok adni neki. Könnyebb lenne, ha meg tudnám ezt beszélni a volt pasimmal, mert szeretném azt hinni, hogy azért neki is nehéz feldolgozni a veszteséget, de sajnos nem veszi fel nekem a telefont...az tűnik az egyetlen megoldásnak, ha megpróbálom végleg elfelejteni őt, és tiszta lappal kezdek.