Visszagondolva, melyek voltak az első baljós jelek, hogy baj van a házasságodban? (beszélgetés)

Hát azért az ember hajlamos alkalmazkodni, ezért a kompromisszumkészség fejleszthető. Aki hajlandó egy kicsit lejjebb adni a makacsságából, ergo kicsit is engedni a másik félnek, akkor máris képes a kompromisszum kötésre.

Az együttélési képesség, ahogy Te fogalmaztál, szerintem nagyobb azoknál az embereknél, akik jobban hajlamosak a kommunikációra, tehát képesek megbeszélni a problémáikat, mint azoknál, akik csak dúlnak-fúlnak magukban és a másikat szidják a foguk közt.

Szóval ez nagyon komplikált dolog. Mert ugye párosítás kérdése az egész. Egy nimfomán nő és egy kis libidóval rendelkező férfi párosítás sosem vezet jóra...és fordítva sem. De hosszú távon az sem fog működni, ha az egyik partner kommunikáció éhes, a másik pedig nem igényli ezt. Vagy ha az egyik fél bújós, hízelkedős, dorombolós típus a másik pedig kevésbé. Szóval én úgy gondolom, hogy a nem összeillő igényekkel rendelkező partnereknél ritkán jön be az ásó, kapa, nagyharang. Mert ha belegondolunk nem mindenki él együtt a partnerével a házasság előtt. És még minden szép és jó az együtt járás előtt, van az az okos mondás, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat, tehát a csodás királylány is lehet házisárkány illetve a királyfi is kivetkőzhet magából.

Nálad a pont!

Ha végignézem az általam ismert házaspárokat, ők azért vannak együtt, mert nem kellett semmit javítgatni; nem volt szükség "átbeszélgetések"re.

Egyszerűen normálisan tolerálták egymás hibáit.

(És természetesen nem voltak devianciák: megcsalás, iszákosság, játékszenvedély, egyéb titkolni valók.)

Innen menni fog! Sok sikert a megtartashoz!

Varom a visszajelzest 1 ev mulva ;)

Akik akarjak egymast azoknak sikerul.

Tessek sokat beszelgetni! Vagyakrol erzelmekrol :)

Én nem tudnék olyan emberrel együtt élni, aki iránt nem érzek vágyat, ne haragudj! :)

Az úgy egészséges, ha az embernek vannak vágyai és megéli azokat! (Jobb esetben pont azzal éli meg akiről a vágyai szólnak...)

"adósságot csinált, amivel reménytelenné tette az álmomat a saját házról. Én bosszúból megcsaltam jópárszor"

annyira szánalmas ez így leírva...

"- nem egyforma a szeretetnyelvünk. Például ő bújós, törleszkedős, simogatós, ezzel fejezi ki legjobban az érzelmeit. Engem viszont az ilyesmi egy idő után idegesít. Többre becsülöm, ha megtesz helyettem dolgokat. "

ebből nem jött le te hogyan mutatod ki az érzelmeidet. Egyébként meg, bújnál te is ha szeretnéd, ennyit erről...

Ebben igazad van. Rengeteg nem összeillő pár van, csak leragadnak egymás mellett, eltérő igényekkel, eltérő gondolkodásmóddal, nem létező vagy már az elején haldokló kommunikációval és a többi. Fogalmuk sincs, mit keresnek, nem ismerik az igényeiket, magukat sem, csak sodródnak... Ezzel van a baj, nem mással.

Az a véleményem, hogy ha egy állapotos nőt elhagy a férje egy tangabugyi miatt, ott már az elején sem stimmeltek a dolgok és előre kellett volna gondolkodni.

Valaki írta, hogy minden férfi minden nőt meg akar szerezni. Ugyan, ugyan... Akinek ezt elmagyarázza a férje, miközben magát mentegeti, az azért figyeljen oda. Egy sikeres férfi nincs arra rászorulva, hogy mindenféle nőcskékkel bizonygassa magának, hogy ő valaki, ezt is megteheti. Így van ezzel egy sikeres nő is.

Azonban, ha egy lúzer akar magának bebizonyítani valamit, pl. azt, hogy ő mégiscsak egy valaki, azt még mindig könnyebb egy egyszerű tyúkocska lefektetésével, mint sikeres karrier elérésével megtenni. Akinek meg a lúzer a típusa, az ezt fogja kapni.

Fórumindító: nálatok a leírásod alapján nem működik a kommunikáció. Párterápiára segíthet, magatoktól nem fog menni, ha eddig sem ment. Ehhez persze mindkettőtöknek akarni kell ezt.

Nálunk az a baj, hogy eleve nem is illünk össze. Teljesen más környezetből jöttünk, különböző tulajdonságokkal. Tűz és víz tényleg. Egy ideig vonzó az ellentét, aztán később már konfliktusok forrása. Mi megbeszéltük már nem egyszer, mi vezetett a házasságunk válságához, ezeket az okokat tártuk fel:

- a férjem kezdetektől fogva szerelmes belém, én eleinte nem is szerettem, csak sajnáltam és sosem éreztem iránta lángoló szenvedélyt, inkább csak megéreztem benne a jó családapát (ebben nem is csalódtam)

- nem egyforma a szeretetnyelvünk. Például ő bújós, törleszkedős, simogatós, ezzel fejezi ki legjobban az érzelmeit. Engem viszont az ilyesmi egy idő után idegesít. Többre becsülöm, ha megtesz helyettem dolgokat.

- teljesen mások a szabadidős igényeink. Ő itthonülős fajta, szeret ellenni a gyerekekkel akár csak a lakásban, szerelget, javítgat stb. Én szeretnék szórakozni járni, társaságba menni, kirándulni. Ez a különbség az évek során oda vezetett, hogy neki eredendően sem volt összejárós baráti társasága, viszont az enyémből meg kikoptunk az évek során.

- más az élethez való hozzáállásunk, ő kockáztatósabb, bevállalósabb fajta, én inkább a biztosra megyek, még ha az leragadós, kevesebbet ígérő dolog is.

- mindketten megtaláltuk a másik Achilles-inát, amit ha bárkiben megsértesz, az a földre rogy tőle, és onnan már nagyon nehéz felállni. Az enyém az volt, hogy hazudott nekem, amit egyáltalán nem viselek el senkitől, magam sem vagyok hazudós fajta. Nem nő volt a dologban, hanem adósságot csinált, amivel reménytelenné tette az álmomat a saját házról. Én bosszúból megcsaltam jópárszor, neki meg ez volt a legfájóbb pont, amivel bántani tudtam.

- sok beszélgetés után megpróbáltuk a nyitott házasságot, inkább miattam, hogy akkor járjak szórakozni, neki erre továbbra sincs igénye. Most már ez sem igazán működik, eleinte közelebb vitt minket egymáshoz, most már ez is érdektelenné vált.

Jelenleg ott tartunk, hogy megbeszéltük, a gyerekek miatt együtt maradunk egyelőre. Hozzájuk mindketten ragaszkodunk, nem látnak veszekedést, nincs kiabálás, vagy feszkó a levegőben, tudunk egymással normálisan beszélni. A saját szobánkban elvagyunk egymás mellett, mint a szobatársak, szex nincs.

Hát nem tudom, mi lesz a vége...Talán rendbejön, talán nem...

"a férjem is megmondta őszintén hogy a pasik alapból minden nőt meg akarnak szerezni hiúságból, meg kalandvágyból, az egójuk miatt, de ettől ő megcsalni sosem csalna meg mert hűséges típus."

még szerencse,hogy ő rendes, bezzeg a többi férfi mint rohadt szemét..hagyjukmá, jó duma...

Azért, mert veled ez történt, az nem jelenti azt, hogy így is van. Amelyik kapcsolat ellaposodik az sosem volt jó kapcsolat.

Csak ott törvényszerű az amit leírtál, ahogy nem összeillő emberek élnek egymás mellett.

Szerintem ez nem így van! Igenis van olyan pasi,aki köszöni,elégedett a párjával,és nem is nézelődik,nemhogy más nőről fantáziálna! Igaz,kevés ember képes megelégedni azzal,akije van.

A tangás barátnő dolgot nem értem! Biztos fordúlt már elő ilyen eset a történelemben,de az én világomban nem életszerű!

Persze,lehet,h naív vagyok,de az én párom lassan 5 éve minden nap megköszöni,h Vele vagyok!

Az a baj, hogy nő létemre teljes egészében egyetértek Veled. :(

Hagytak már el másik nőért minden előjel nélkül, ráadásul a terhességem idején, mert akkor az a nő lehajolt és megmutatta a tanga bugyiját.

Most x éve vagyok egy kapcsolatban, ahol én gondolkodom, hogy megmutatom a tangámat valakinek. (persze csak képletesen szólva). Szerintem sajnos a legtöbb párkapcsolatban eljön az az idő, amikor ki lehet mondani, hogy vége van a dolognak...csak vannak kapcsolatok, amik ettől még tovább működnek ellaposodva, vannak amik véget érnek és vannak melyek átváltanak úgymond lelki pankrációvá és mindketten ott lépnek félre ahol tudnak és este mégis egymás mellett fekszenek le aludni, mert belátják, hogy az új kapcsolat is ugyan ide jutna x év után.