Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Villanások az ifjúságomból IV. cikk

Villanások az ifjúságomból IV.


Voltam, aki voltam… S, hogy kivé váltam? Erről szól ez a történetem következő része.


Minden kamasz lány szeretne egy hatalmas szerelemet. 15–17 éves korunkban sokat ábrándozunk. Vágyainkat álmainkba szőjük, mint a szövőlepkék. Vadul tervezzük majdani felnőtt életünket. Ebben a korban sármos, jóravaló férjet, barátságos meleg otthont szeretnénk, sok-sok gyerekkel. Hisszük és reméljük, hogy minden a miénk, lehet. Közben megéljük első szerelmeinket, örömeinket, csalódásainkat. Először plátóian, aztán empirikusan is történik valami. Bulikba járunk, elcsattan az első csók, érzelmileg lassan, észrevétlenül érett nőkké válunk. Legalábbis az gondoljuk, akkor. Talán a legszebb éveink ezek.

Villanások az ifjúságomból IV.
(pixabay)

Előzménycikk: Villanások az ifjúságomból III. rész


Tizenhat évesen imádtam a romantikus lányregényeket és filmeket. Mivel érzelmileg akkor őrülten hiányzott valami családi hátterem miatt, egy külső kapcsolatban hittem megtalálni belső nyugalmamat. Azt gondoltam, hogy egy fiú szerelmével átitatva lelkemet szebbnek látom majd a hétköznapjaimat. Mivel szürke kis veréb voltam megkopott és divatjamúlt ruháimban, a másik nem tagjai nem nagyon mutattak érdeklődést irántam. Az osztályomba is vezető, de mégis periférikus helyet sikerült bérelnem. Emlékszem, volt egy tanárom, „Főnök” volt a gúny neve. A gimnáziumban magyar irodalmat és nyelvtant tanított nekünk. Nemcsak oktató volt, igazi nevelő. Hobbija volt a fotózás volt és egy túraszakkört is szervezett nekünk. A kirándulásokról és diákéletünkről rengeteg fényképet készített, melyeket fillérekért meg lehetett vásárolni tőle. Abban az időben még egy fekete-fehér fénykép is csodának számított. Nem volt internet, nem volt számítógép, nem volt digitális fényképezőgép, s nem volt képszerkesztő program sem. Egy alkalommal, már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt, az osztályteremben, padjainkban ülve örökített meg bennünket. Mindenkit a padszomszédjával, hogy legyen mit mutogatni az unokáinknak, mondotta. Negatív kaland volt ez számomra, mert mikor rám került a sor, annyira zavarban voltam, hogy még a szám széle is remegett. Természetesen iskolatársaim korosztályunknak megfelelő kritikával és iróniával derültek jót rajtam, szó szerint kinevettek, amit én nagyon rosszul éltem meg. Hatalmas pofon volt csírájában befulladt önbizalmamnak. Még sok hasonló apró kudarc ért abban az időszakban. Gyakran kiült a szorongás az arcomra, mert mint köztudott, akár hány évesek vagyunk is, arcvonásaink hűen tükrözik lelkünk belső rezdüléseit. Nem volt jó alap a másik nem meghódításához.


Már ebben a koromban is őrülten vágytam egy társra, az érzelmi kötődésre. Sokat szenvedtem az elutasítások miatt. Az általam kiszemelt ifjú titán a 4. B. osztályba járt, fölöttünk két évfolyammal, nevezzük Ákosnak. Nagyon tetszett nekem. Magas és okos volt, szőkés-barna hajú, nagy barna meleg szemekkel. Az Ifjúsági Klub vezetőjeként munkakapcsolatban voltam vele. Kellemes remegés járta át a testemet, mikor személyes kontaktusba kerültünk, ám lángoló érzelmeimről sosem nyilatkoztam neki. Élőben nem. Már annyira fájt a lelkem a közelségéért, hogy barátnőm biztatására írásba foglaltam érzéseimet. Természetesen udvarias választ kaptam szintén levélben, mely rám nézve nem volt pozitív. Már volt barátnője. Hetekig lehangolt voltam.


Akad még egy kedves plátói élményem. Másodikos koromban diáklányokhoz méltó rajongással mély érzelmeket gerjesztettem a földrajz és biológia szakos tanárom, P. L. iránt. Fiatalos, kedves, átlagos megjelenésű ember volt. Semmi extra, mégis a fél gimi futott utána. Egy időben megélt egy titkos tanár-diák viszonyt egy negyedikes csajjal. Az igazgató szemet hunyt a történések felett, így gondoltam, hogy nekem is lehet esélyem. Felmértem a lehetőségeimet, s mindent bedobtam. A dolgot addig fokoztam, hogy indultam a Kitaibel Pál biológia versenyen, mivel a versenyzők felkészítésével őt bízta meg az iskola vezetése. Bújtam a témához tartozó tudományos cikkeket és profi tanulmányt írtam a Balaton élővilágáról, és a már akkor is gondként felmerülő kiszáradásáról, a növények elburjánzásáról. Kívülről fújtam legnagyobb tavunk születésének történetét. A dolgot addig sikerült fokoznom, hogy én jutottam tovább a a verseny, országos Mosonmagyaróváron megrendezett középdöntőjébe. Szép teljesítmény volt ez a részemről, de azóta sem lettem biológus, mert mindig is humán beállítottságú voltam és alapjában véve nem kedveltem a biológiát. A szívem repesett az örömtől, ám a tanár úr több okból sem osztozott magasztos érzéseimbe. Az első az volt, hogy elrontottam egy szombati napját, mert neki kellett a versenyre elkísérnie. A második ok pedig az, hogy a döntőben már nem produkáltam olyan jól, nem sikerült tovább jutnom, csak 28. helyezést értem el. Nem is maradtunk ott a kollégiumban aludni nagy szomorúságomra, mert a vasárnapi fordulóra már nem volt belépőjegyem. Haza döcögtünk egy busszal, de azért szereztem egy maradandó tapasztalatot, ugyanis az egyik restiben, életemben akkor ettem először kecsapos hot-dogot. Bánatom a további hetekben egyre csak nőtt, mert tudomásomra jutott, hogy szeretett oktatóm feleségül vette Kati nénit, az enyhén elhájasodott angol szakos tanárt. Esztétikailag nem értettem, homályos maradt számomra ez a döntése a tanár úrnak, ugyanis önmagammal összehasonlítva Kati néniből nagyon sok volt, talán három diáklány is kijött volna belőle. A gimnázium kollégiumában kaptak szolgálati szobát, ott élték ifjú házas éveiket. Mindegy, valamire azért minden jó, legalább gasztronómiai örömökhöz juthattam a kecsapon keresztül. Persze akkor még sokáig szenvedtem, nem tudtam ezt a dolgot humorral kezelni. Levontam egy tanulságot: A férfiakért nem szabad minden oktalanságot megtenni. Kamasz lányként még csak nem is sejtettem, hogy az igazi szerelemben szárnyal a testünk és a lelkünk. A repülés akkor gyönyörű, ha szíved választottjával közösen teheted. Ha elveszted a szárnyaidat, a Kedvesed odaadja az övét, hogy létezni tudj. Ha Ő jár így, ugyanezt teszed. Ettől lesz csodálatos az egész. Azt viszont már aktívan éreztem, hogyha az ember szerelmes, őrült mélységeket és magasságokat élhet át. Sajnos nem viszonzott érzéseim miatt nekem inkább a zuhanás jutott. Ritkán vették észre az értékeket a „csúnya lány” jelmez mögött.


Érzelmi megpróbáltatásaimnak ezzel még nem volt vége. Kudarcaim ellenére én is átestem a „tűzkeresztségen”. Kamaszkorom bulijai egyikén megláttam egy srácot. Sejtésem szerint kb. 180 cm magas, barna hajú, barna szemű, igazán jóképűnek mondható fickó volt. Akkor ez másik iskolatársamnak udvarolt. Ő magas, barna hajú. igazán dekoratív lány volt. Irigykedve szemléltem szerelmüket és nem akartam belefolyni a történésekbe. Valószínű, hogy L. hozzáállásával problémák lehettek, mert Timi hamarosan menesztette a fiút. Mivel az Úr nem volt hozzászokva az elutasításhoz, még egy darabig aktívan harcolt a hölgy kegyeiért, hiába. Az egyik táncos összejövetelen értetlenül néztem ki a fejemből, ugyanis egész estét az én szórakoztatásomnak szentelte a delikvens. Akkor még nem történt semmi, táncoltunk lassú és gyors számokra. Meglepő módon L. hazáig kísért. Nem volt tolakodó, végtelenül kedvesen viselkedett. Aztán többször randevúztunk a vasútállomás melletti parkban. Vele csókolóztam először. Merev, ügyetlen próbálkozás volt, nem hiszem, hogy ajkaim sok örömet nyújthattak ennek a tapasztalt macsónak. Inkább egy meghódítandó darab voltam a sok közül, eggyel több a listáján. Akkor még nem sejtettem, őrült álomvilágban éltem. Bimbózó kapcsolatunknak érdekes vége lett. Több jelzés is jött tőle, hogy miért nem öltözöm divatosabb cuccokba, miért nem járok az akkor szemléletes lapos cipőkben. Mivel lehetőségeim korlátozottak voltak családom anyagi helyzete és anyu hozzáállása miatt, bár szerettem volna, nem tudtam teljesíteni kérését. Akkor ezt tragédiának éreztem. Mai eszemmel tudom, hogy az a férfi, aki csak a külsőségekre figyel, nemigen akarja a nő lelkét, csak szeretkezni szeretne. Akkor még nem sejtettem, hogy a bibliából közismert Ádám utódai között azért akadnak olyan képességgel megáldottak is, akik ki tudják bontani a csiszolatlan gyémántból a drágakövet. Azt sem, hogy hatalmas nagy különbség van az orgazmusért hajszolt szex és az érzelmekkel teli szerelmeskedés között. Sok-sok évet kellett várnom arra, hogy megtapasztaljam ezt az igazságot. Visszatérek a múlthoz… Az utolsónak hitt találkozásom eme remek ifjúval egy badacsonyi strand látogatása alkalmával történt. Izgatottan, dobogó szívvel készültem az eseményre, de súlyos csalódás ért. Találkoztunk a városunk vasútállomásán, ahogy illik ilyenkor. Nem jött egyedül, az egyik barátja kísérte el. Engem az egyik barátnőm. Ledöcögtünk a vonattal egy Balaton melletti kis faluba, felszabadultan nevetgéltünk. A strandon is minden a szokványos módon zajlott. Napoztunk, úsztunk, élveztük ifjú vérünk pezsgését. A fiúk megkértek minket, hogy hozzunk nekik valami frissítőt a büféből, lelkesen teljesítettük vágyukat. Döbbenet ült ki az arcunkra, mikor visszaértünk, ugyanis a srácok cucca már nem tartózkodódott a miénk mellett, hanem csak két vonatjegy figyelt az alföldi papucsomban. (Akkor, nagy divat volt az alföldi cipő és az alföldi papucs.) Reklamálásnak nem volt helye, mivel arról azért gondoskodtak, hogy ne autóstoppal kelljen haza utaznunk. Azt azonban nem értettem, hogy miért ilyen suttyomban kellett távozniuk. Próbáltam humorosan felfogni a helyzetet, de ott belül nagyon fájt. Fájt, mert nem értettem a történéseket, s fogalmam sem volt, hibáztam-e egyáltalán, s ha igen, akkor mit. Hosszú ideig rágódtam a dolgon, de hetekkel később lezártam. Azt gondoltam, ha már ennyire jellemtelen figurákkal hozott össze sorsom, nem hagyhatom, hogy összetörjön a szívem és itt, és pont vége van. A „szerelmemet” évekig nem, vagy csak kellő távolságból láttam. Úgy gondoltam így van jól, míg nem egy másik buli után a buszmegállóban egy kellemes nyári estén elém sodorta remek sorsom. Arcátlan módon letelepedett mellém az autóbuszon, mintha mi sem történt volna. Hazáig beszélgettük, próbáltuk elemezni a kettőnk között zajlott eseményeket. Váltig állította, hogy szerelmes, s, hogy nem érti mi történt vele. Én, a naiv gimnazista kislány bedőltem a szívet facsaró szövegének, a szeretett városomban, megérkezésünk után sikerült majdnem falhoz állítania. Vagyis falhoz is állított, egy sötét mellékutcában. Szenvedélyesen csókolt, a bugyimban turkált, s közben őrülten lihegett. Az ösztönöm azt súgta, ez a határ, ahol álljt kell parancsolnom megbokrosodott férfiasságának. Kitéptem magam fojtogató öleléséből és haza rohantam. Ő gúnyosan kiabálta utánam, hogy semmi gond, már legalább száz csajt meghúzott. Akkor örültem, hogy haza jutottam, de lelkem mélyén bosszantott nagyképűsége, s visszavágóként nyílt képeslapon megírtam neki, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ennyire sikeres a nőknél, s hogy volt vagy 100 szeretője, de komolyan meg kell értenie, hogy egy 18 éves srác életében nem szeretnék lenni a 101. Igazán nem hajtott a bosszúvágy csak az elkeseredés, de hónapokkal később azért örömmel hallottam, hogy levelezőlapom akkora galibát okozott neki, hogy az apja alaposan eltángálta a nőkkel szembeni felelőtlensége és tanulási nehézségei miatt.

Hiába, rá kellett döbbennem, hogy életünkben semmi nem történik ok nélkül. Akaratlanul is sikerült megleckéztetnem egy önmagától pofára esett nagyképű suhancot. Ezután sokáig csendes várakozással teltek napjaim, de nemigen történ említésre méltó változás érzelmi életem terén. Magányos, rút kiskacsa voltam. Majdnem egy évet vártam a következő szerelmi robbanásra.


(Folytatás következtetik.)




Írta: Szederke66, 2019. május 17. 09:35
Fórumozz a témáról: Villanások az ifjúságomból IV. fórum (eddig 45 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook