Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)
Nem rólad alkotok véleményt, csa volt olyan, mait te írtál és arra válaszoltam. A többit vagy másra írtam, vagy csak kapcsolódik a gondolatomhoz.
Bocs, senkit nem akarok megbántani!!!!
Igen, jól emlékszel. Az anyós és após mindenbe beleszólt, amiért a fórum indító sosem szólt. Aztán jött a vizes megjegyzés após részéről.
Ami fura nekem: elhangzanak bántó megjegyzések, mint itt is az utolsó. Ezután hazamegyek a gyerekkel a játszótérről, kényelmesen elhelyezkedek, felhívom anyóst és jól megmondom neki.
Hát nem tudom. Ezt azon nyomban kellett volna lerendezni, nem x idő múlva.
Lehetséges, hogy anyós, após nem is piszkálásként, nem is beleszólásként mondta.
Én pl. amikor a gyerekem megszületett, nagyon béna voltam. Minden segítséget szívesen fogadtam. Nem zavart, hogy az anyósom fürdeti a gyerekemet, mert nem bírtam volna én, és nem is mertem. Örömmel vettem a praktikákat, és mindent.
Anyósom tudta, hogy hazamegyünk mit kell tenni a gyerekkel kapcsolatban. Én csak azért drukkoltam, hogy a gyerekem minél később keljen fel:)
Tehát az, hogy mit minek élünk meg az rajtunk is múlik.
A szülők nem bele szólni akarnak az életünkben, hanem megóvni azoktól a hibáktól, amit ők elkövettek. -----te annakidején jó néven vetted ezt??? mert szerintem nem. csak valahogy az idő "megszépíti" a dolgokat. egyébként, nem mindenkire igaz, hogy "fura" lesz a gondolkodása, hisz vannak remek anyák, anyósok, apósok, ahogy már tegnap is írtam. Na, őket kellene példának állítani maguk elé azoknak is, akik kéretlenül szólnak bele mindenbe, óvó szándékkal.... Ha kíváncsi vagyok valaki véleményére, nyilván kikérem, de a döntés már legyen mindenkinek a sajátja, ami ha épp ellenkezik a "jóakaróéval" abból ne legyen már nézeteltérés és családi viszály. szerintem midnenkinek 1 élete van, és azt hadd élje úgy, ahogy ő jónak látja, nem kell fogni senki kezét az életben. a terelgetés meg maradjon meg 18 alatt, utána már szerintem megvan mindenkinek a magához való esze, dönteni is tud.
ha pedig téved, az élet része, abból lehet tanulságot levonni. Aki nem téved, nem él.....
Kedves Írisz!
Nem szeretnék vitába bonyolódni!Igazságszerint míg nem ismered a helyzetünket,a történteket,addig ne alkoss véleményt,ne vond kétségbe azt amit írtam.
Senki nem mondta,hogy egy 50-60 hölgy,vagy úr agyalágyultá kezd válni,tisztelem az idősebbeket,tisztelem a fiatalabbakat,hajlok a jó tanács felé,és meghallgatom az okos szót!
Sok igazságot írsz,de ezek nem vonatkoznak az én esetemre,bár csak arról lenne szó,hogy jóakaratból szeretnének minket terelgeti a párom szülei,de sajnos ez nem így van.Ezért is írtam,hogy a beleszólás és a rosszindulat között azért nagyon nagy a különbség!
Annyira talán nem volt más világ az ő fiatalságuk alatt. Ha az életkorodat jelzi a 30 a neved mögött, akkor már te sem a fiatal korosztályba tartozól, de anyósod sem az öregbe, hiszen 50-60 közötti lehet. A számítógép egyedül szinte, ami kimaradt a fiatalságukból. Attól, hogy valaki betölti az 50-et nem lesz öreg és agyalágyult sem.
És nem ettől függetlenül láthatnak jól dolgokat! 20 év múlva rád is ezt mondják, jól fog esni?
Most okosnak, tapasztaltnak függetlennek érzed magad. Eltelik a 10-20 év és azt mondják rád, hogy öreg vagy, más világot éltél, és csak nagyon kevés dolgot látsz jól.
A szülők nem bele szólni akarnak az életünkben, hanem megóvni azoktól a hibáktól, amit ők elkövettek. Ezzel én is így vagyok. A fiam sokszor úgy éli meg, hogy beleszólok a dolgaiba. Én azt szoktam mondani, hogy a hülye a maga kárán, az okos pedig más kárán tanul. Még fiatal nagyon, de legtöbbször, bár utólag, igazat ad.
Az a gond,hogy legyenek ők gyöpösebbek,nem baj,tiszteletben tartom,de ezt saját területen kecsegtessék,nem kell olyan dologba szólni ami a mi életünk,és nekik nem is oszt-szoroz,de osztják az észt.Már nem azt a világot éljük,mint mikor ők voltak fiatalok.Ettől független láthatnak jól dolgokat,de bizony sokmindenben le vannak maradva...
A beleszólás még elviselhető,de a rosszindulat az amit én senkitől nem tolerálok.
Hát én is ezt kívánnám magamnak,és sorstársaimnak is,békésebb lenne az élet!
Nincs kedvem az oktalan piszkálódásokhoz,kár,hogy másnak van erre energiája.Sajnálom az ilyen embereket,mégha idős is az illető.
gondoltam, csak az tud optimálisan véleményt alkotni, akinek sajnos van már ebben némi tapasztalata.
bár ne volna....
Köszönöm.....sajnos hogy tapasztalat...:-S
XD
Bizony a mamiknak sincs mindig igaza!
Amúgymeg anyós és anyós közt van különbség,de ne cáfoljuk,hogy van olyan kiállhatatlan is,hogy az embertelen!A kor nem feltétlenül hozza a bölcsességet,és a tisztelet megadása sem korhoz kötött,hanem elvileg minden ember alanyi joga!
na, akkor gyerünk bólogassunk csak a maminak mindenre. fúú, mekkora baromság :S :S
mindenki tartsa tiszteletben a másikat!!! itt ahogy emlékszem abból indult ki a vita, hogy mamika beszólt. akkor miről is beszélünk???? ha ő nem szól be úgy, a menye se akad ki úgy.... valamit, valamiért, nemde?
a tisztelet nem életkor, hanem viselkedés függvénye---ezt jobb volna tudatosítani bizonyos életkor felett!!!!! akkor nem volnának ilyen gondok....
Milyen érdekes!
Én ugyan ezeket írtam le csak máshogy és nekem estek. Neked meg a válladat veregetik, kedvesen ellentmondanak esetleg, igazat adnak, stb.
Ez diszkrimináció!!!!! Tessék a pasikat is letorkolni!!!!
Az biztos, hogy a fiatalok manapság furcsán gondolkodnak. Televannak elvvel és véleménnyel anélkül, hogy tapasztalatuk lenne. Bléjük öltja a világ a túlzott magabiztosságot és önérzetet. Ez nem baj, mert ha nem veszi fel valaki a ritmust el is veszik. De valóban meg kell próbálni más szemével is látni a dolgokat és belátni ha valamiben tapasztalatlanok (hiába vannak tele ismeretekkel) Én sosem tartottam 6 hetes gyerek anyukájaként neveléi tanácsadást/bírálatot. Ez csak egy példa. Ha bennem felmerült kétség vagy kérdés, akkor: utánaolvastam, megbeszéltem a játszótéri anyatársakkal, de megkérdeztem anyukám (50-es) anyósom (erős 60-as) de még a dédik (80, de szellemileg fittek) véleményét is. Na, aztán összevetettem és eldöntöttem hogyan tovább. Nem tudom, lehet, hogy a hozzáállásomnak is köszönhető vagy az én családom kimondottan toleráns, de sosem szóltak bele (vagyis ki mit vesz annak), sosem erőszakoltak rám semmit, rám hagyták a döntést.
De van még egy nagy igazság: legtöbben egy bizonyos kor felett azt gondolják, hogy mindent szabad. Nekik is el kell kicsit gondolkodni azon, hogy hiába évtizedekkel fiatalabb valaki attól még felelősségteljes, felnőtt ember.
Ez teljesen igaz.Vannak bőlcs és megszívlelendő dolgok amiket az idősebbek jobban tudnak.
De amikor Te vagy a poén tárgya, úgyhogy az sértő rád nézve akkor az már ne is olyan vicces.
Azzal is egyetértek, hogy egy férjet nem szabad választás elé állítani.Mert zereti az édesanyját és a párját is, és a kettőt nem lehet összehasonlítani.
Én is anyósomat szinte anyámként szeretem, de a tudomására adtam, hogy ha nálunk van akkor tanácsot adhat, aztán én eldöntöm, hogy megfogadom-e vagy sem.
Ő felnevelt 3 gyerekt Jól-rosszul döntse el mindenki maga.
Nekünk is van gyerekünk, ezt a gyereket mi neveljükNekünk is meg vannak a jó és rossz dolgaink.Mint mindenkinek.
Csak mint ahogy a fórum indítója is írt, hogy mindenbe beleszólnak, még abba is, hogy a gyerek mit iszik, az azért már erős.
Anyukának(nagyinak)is el kell fogadnia, hogy a kisfia már nem csak az ővé, és egy különáló család.Adjon tanácsot.De ne szóljon bele mindenbe.Mert a fia felnőtt ember.
Egyébként a környezetemben tapasztaltam több ilyet is, hogyahol a fiú egysze gyermek, ott a menyecskének igen csak magas a mérce.És nehezen engedik be a családba.Bárhogy is küzd.
De én is azt mondom, hogy le kell ülni megbeszélni.Csak higgadtan.Mert a harag rossz tanácsadó.
szép napot
Ezt nagyon szépen leírtad.
És sokunkat tutira elgondolkodtat, mert sok igazság van benne...
De azért attól, hogy idős vki, nem jelenti azt, hogy bármit tehet, bármit mondhat...
A fiatalok a jelenben élnek, sokmindenben jobban látják a dolgokat, mert a mai világ más.
Akkor jó, ha az idősek is fel tudják venni a ritmust, s nem a múltban élnek, akkor lehet harmónia a generációk között.(persze ekkor az is kell, hogy a fiatalok pedig legyenek tisztelettudóak, türelmesek, mert egyszer ők/mi is leszünk idősek...;D)
Azért nem értelek! A férjed családjától nagyon sok mindent megkaptál, megkapsz, segítenek, jó, szerető férjed van, de neked még ez sem elég?
Igazából nem bízol senkiben, de mindenkitől mindent elvársz. Valamit nem szabad elfelejtened!
A tiszteletet nem lehet kikövetelni, az csak megérdemelni lehet! Haragszol mindenkire, mert nem úgy táncolnak, ahogy te fütyülnél! Olyan dolgokkal törődsz, amik nem rád tartoznak! Minden családnak meg vannak a maga kis is dolgai, hidd el, a tiédnek is. Egyfajta kisebbségi komplexussal küzdesz, mert olyan embereket hasonlítasz össze, ami nem fer. Anyósodék azért adnak, mert 1. van miből, 2. keményen megdolgoztak érte, de adnak, mert szeretnek benneteket, (ahelyett inkább a tengerparton kellene süttetni megukat!),segítettek és segítenek. Ha fáj a segítség, ne fogadd el!, ha ez annyira bántja a lelkiismeretedet. És ne várd el így a férjedtől, hogy döntsön és válasszon az édesanyja és a felesége, a gyermeke anyja között. Egy férfi szereti mindkettőt, csak másképpen. Okos asszony ezt nem várja el. És nem kell rivarilázni. Az anyós leélte a 3/4 életét már, megküzdötték az életüket, fölneveltek egy fiatalembert, akibe beleszerettél, feleségül mentél hozzá és gyermeket szültél neki. Tudod, volt régen egy mondás, miszerint az adhat tanácsot, aki kalácsot is ad. Egy idősebb ember már másképp látja a világot, de ez nem azt jelenti, hogy ha elmúlt 50 éves, akkor már hülye is. Nehezebben tud alkalmazkodni, és igazából nagyon nem is akar. De van nagy-nagy rutinja, kialakul a lényeglátásra. Ez nekik már reflex, szinte észre sem veszi, csak úgy jön csípőből. De nem mindegy, hogy a tenger szélén ülsz a vízben, vagy 200 m-rel távolabb.Csak egy nagyon egyszerű példa: amíg ti fiatal anyukák azon vitatkoztok, hogy milyen gyógyszert adj a kicsinek, mert lázas, addig a nagymama megfogja, beviszi a fürdőszobába és csinál egy 3 perces hűtő fürdőt, míg te az agyonreklámozott ***szirupot próbálod beszerezni. Nekik alapos élettapasztalatuk van, s amíg te ezt az utat küzdöd, hogy nem fogadod el az ő tanácsukat, többszörösen rájössz, hogy bizony megtakaríthattad volna azt a sok fölösleges kört! Csak nem mered bevallani.
Szóval jobb lenne, ha fölvennéd a kedves kis mosolyodat, és egy finom sütemény és gyümölcs mellett elbeszélgetnétek az élet kis dolgairól, de nem mint két harci kakas, hanem mint két kedves, udvarias, mosolygó anyuka. Ne akard megosztani anyát és fiát! Te fogsz rosszul járni és azonkívül mindenki más a saját érzékenységed, udvariatlanságod, sértődékenységed, tiszteletlenséget miatt. Ők már megtették az életben a feladatukat, a kötelességüket, a segítségüket és ezért igen is ők kivívták a nekik járó tiszteletet. Okos nő vagy, tudod mit veszíthetsz! Beszélj velük kedvesen, udvariasan, előzékenyen, mondd el szépen, mit szeretnél és mit nem, mert te így nem érzed jól magad. Szép szóval az ördögöt is meg lehet győzni, nemhogy egy anyóst. De ezt csak ti nők fújjátok így fel.
Nincs jogotok követelni, hogy adott esetben döntsön az édesanyja ellen, a felesége mellett és fordítva. Nem szabad választásra kényszeríteni! Mert az anyám az anyám, a feleségem, meg a feleségem. Ha a feleségnek kellene így választania az apja és a férje között? Csak a férfiak legtöbbször sokkal rugalmasabbak, semhogy ilyesmi előforduljon,.