Veszekedés!Túldramatizáljuk is néha a dolgokat? (beszélgetős fórum)
Szerintem minden kapcsolatban van veszekedés.
Az a legjobb,ha az ember kidühöngi magát,nem tárolja a problémákat,aztán megnyugszik és elfelejti.
Mi jól összeveszünk,egy ideig duzzogunk,ez 1-2 óra,de lehet rövidebb idő is,majd az egyikünk békűlő szándékkal(általában a férjem ez a személy)közelít,ezek után megbeszéljük a vitás kérdést,majd túl tesszük magunkat rajta.
De már maga a veszekedés is azért alakul ki, mert valamit túlreagáltunk nem? Tehát ilyenkor alapból egy túlreagált helyzetben vagyunk. Ezt már nem lehet különválasztani a veszekedés tárgyától.
A békülés pedig akkor jön, amikor az egyik fél (vagy jobb esetben mindkettő) kifullad.
Nálunk is mindig én lépe, puszit adok, még ha nincs igaza, de konokul tartja magát, mert nekem a békesség többet ér, kinek miért és hogyan van igaza.
Veszekedni nem szoktunk, mert nagy dogokban egyet értünk,
kis dolgokban meg hát, nem mindegy kinek van igaza? :DDDD
jó téma:)
mi gyakorlatilag minden apróságon képesek vagyunk összeveszni, és időnként túldramatizálni az adott helyzetet. sajnos a páromnak megvan az a szokása, hogy ha ideges, rám zúdítja minden frusztrációját. ebből aztán több konfliktusunk akad (mármint a hangnemből), mint a konkrét problémáról.
békülés: általában "elfelejtjük" a dolgokat, túllépünk rajtuk. néha vannak nagy beszélgetések, de azok veszélyesek......
nálunk a viták mindig este, a gyerek lefekvése után mentek, hogy ne legyen khm, hangoskodás :))))
de a kedves párom csendes, de neki kell igazának lenni, így korán rájöttem, a békesség kedvéért ráhagyom.
Majd 1-2 nap elteltével elmondom amit gondoltam és megint eltelik 1-2 nap és elmondja, hogy ŐŐŐŐ úgy gondolja.. itt előadja amit mondtam :))
és ez így megy már 35. éve :)))
de, bevált.
Persze, hogy túlreagáljuk. Ha nem tennénk, akkor ugye nem is veszekednénk, hanem beszélgetnénk.
Nem értem a kérdést...