Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)

Álmodj királylány,az is álom volt hogy éltél!

Nekünk is álom vagy ma már,

Álmodj hát!

Miklós Tibor:Álmodj királylány

Aztán megbánja,

Hogy könnyeket facsart szeméből,

Kinek egy vidám pillantatáért,

Kinek egy mosolyáért

A legszebb részt od'adná életéből.

Ilyenkor tudja csak: mi a gyötrelem?

Mik a keservek?

És kéri szivét: repedj meg, oh szivem!

És ez - büntetésül - nem reped meg.

Petőfi Sándor

Zsuzsika,

álmomban láttalak.

Világoskék ruhában álltál

a járda szegélyén,

a téli esőben,

kis utcai lány,te...

Kosztolányi Dezső

Zárjátok be már azt a koporsót,

És vigyétek ki a temetőbe!

Hisz elég rég nézem már, hogy bennem

Megmaradjon mindörökre képe,

Vagy, hogy szívem, lelkem összetépje!

Petőfi Sándor

Vén, halottas esti kert.

Itt-ott ferdén, egyedül

Egy-egy tél-túl földbevert

Furcsa fejfa hegye dűl:

/Tóth Árpád/

Ülök az asztal-trónon,

Én,mámor-fejedelem,

S fejemet,a süllyedtet,

Följebb-följebb emelem.

Ady Endre

"Útvigyázó szent kereszt!

Vándor míves esdekel,

Új bolygásra úgy ereszd:

Féluton ne esne el;

Légy kegyelmes tútora,

Vén csontot hadd várja már

Meleg cipó, csutora,

Édes asszony, víg halál..."

/Tóth Árpád/

Ura,utolszor evvel ostorozz meg

Nagy bűnök után méltón,fájón,nagyon

És azt az asszonyt,

Kire korbácsolt,rossz szívemet hagyom.

Ady Endre

Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk

S nem lesz többé kacaj, csók az éjszakán,

Lehull a csillag, elporlad az ajkunk,

Elfutnak a vizek, meg kell halnunk...

Szegény leány...

/Tóth Árpád/

Szarkofág kell,arc legyen rajta,

Holdkerek,hogy felmeredhessek

Látni akarom majd,ha jönnek,

Vájkálni néma sók közt,a gyökerek.

Sylvia Plath

S ha szenvedésem látni fogja,

S a halvány színt, melyben vagyok;

Talán meglágyul indulatja,

Talán majd szánakozni fog.

Petőfi

Retteg most a magyar falu,

Csönd legyen,mert mindenütt késnek:

Lekelődnek a téli mezőn,

Nagy csönd van a faluban,mert félnek.

Ady Endre

Poklot rejtő énem hová kell távoznod?

Vajon miféle mennybéli Hoffmann

Agyréméből lett ő,ez az átkozott?

Vlagyimir Majakovszkij

Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,

Kinek halavány ujjaid közül

Arany hullt, s már aranyaid unod,

Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.

/Tóth Árpád/

Örökös bujdosásban van a lelkem,

Egyre űzi nyughatatlan szerelmem,

Hol lesz,hol lesz az én megpihenésem?

Öledbe-e lyány,vagy a sír ölében?

Petőfi Sándor

Ó, ringó délután, adj nyugalmat,

lefekszem én is, később dolgozom.

Napod fénye már a bokrokon lóg.

s amott az este jő a dombokon.

/Radnóti Miklós/

Oly friss-ízű az ég,én tudom,én tizenkilenc esztendős vagyok.

A szebbik biplánon mindenki tudja a toronyóra ütéseit,

de az éhesnek körte a csillag is,

ott már ebédelnek,de Magyarországon még nincs rádió.

József Attila

Nyár s tél között úgy vándorol

Október, November,

mint a poros országúton

két szomorú ember.

/Zelk Zoltán/

Nem akartál meghallgatni

míg a fényes nap sütött

most már látod meghallgathatsz

mert leszállt a sűrű köd.

Babits Mihály

Már negyven éve hogy utolszor átöleltük egymást

(Egyébként először is azt hiszem

Még nem volt divat férfiak közt az élősdi)

Én elfordultam csüggedten,te maradtál,

Mert nem és nem akartál csalni,bújni

Vas István

Légy csak egyszer az én feleségem,

Nem lesz párod a földkerekségen,

Nem lesz párod boldogság dolgába',

Még csak nem is vágysz a másvilágra!

Petőfi Sándor

Kocog a gőzös,az ablakhoz állok,

Nézem hazámat és a rétet

S a szélmalmot,hogy áll a csöndben,

Őrt,hidat,zászlót,szemafort csudálok,

Apám szivarozik,beszélget

S nekem kicsúszik hirtelen a könnyem.

Szép Ernő

JAJ, BE BÚS EZ A HARANGSZÓ!

Jaj, be bús ez a harangszó!

Neked harangoznak,

Kedves, hervadt rózsaszála

Tizenöt tavasznak!

A templomnál van koporsód,

Koporsód van itten!

Hova veled vőlegényként

Egykor jőni hittem.

Védangyala kedvesemnek

Odafönn a mennyben!

Szánj, és vedd el eszemet, vagy

Vígasztalj meg engem.

Vagy talán te is meghaltál?

Tán megölt a bánat?

Hogy hervadni hagytad ezt a

Legszebb rózsaszálat.

Petőfi Sándor

Ifjú szívekben élek s mindig tovább,

Hiába törnek életemre

Vén huncutok és gonosz ostobák,

Mert életem millió gyökerű.

Ady Endre

Ha kalapomnak szőre volna,

És jobbra-balra nem konyulna:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném-

Petőfi Sándor

gyujtod ránk,

Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,

S örök sötétség és hideg hamvad marad.

Petőfi Sándor

féltékenyen vallatlak,hogy szeretsz-e?

s hogy ifjúságom csúcsán,majdan,egyszer,

a hitvesem leszel-remélem újra

s éber lét útjára visszahullva

tudom,hogy az vagy.Hitvesem,s barátom-

csak messze vagy.

Radnóti Miklós

És pillangó a költő lelke;

Szegény pillangó! neki megesett:

Addig bolyong a puszta kertben,

Míg összetépik őt a tövisek.

Petőfi Sándor

Erős vállok terhe Hospinian maga,

Pedig ennek csak ösvényin ballag a'

Hát még ha mindenen át akarnál menni,

Mennyi költséget s útat kéne tenni!

Csokonai Vitéz Mihály

De mit tegyek? Hivalkodjam

Bánatommal a világnak?

Vagy lenézve, kinevetve

Siránkozzam még utánad?...

Ady Endre