Versek iskolásoknak (beszélgetős fórum)

A most 15 éves fiam 7 évesen megyei versenyre jutott tovább Majthényi Flóra : Mi a haza? című verssel.

Botond pedig Romhányi József Nyúliskolájával nyert versenyt.

Bár ha jobban belegondolok, talán egy 10 éves gyermeknek ezek túl "gyerekes" versek...

Holnap megkérdezem anyukámat, ő mit ajánl.. elvégre neki legalább van némi köze a tanításhoz.

Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék

a pékhálót szövi rég,

és kemencét fût a pók,

ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szûcs az ács,

zabszalmát szõ a takács,

sziklát aszal a szakács,

libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,

õcsak ordítani bírt,

megette a könyvlapot,

s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra az irkámon,

úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdõt járom,

ül az ágon ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: "Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Esõ esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom...

Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!"

S képzeljétek, jövõ nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszaadta nagykabátom

hát ennyi van amit ajállani tudok :D

remélem tudtam segíteni

Juhász Gyula: A híd

Fekete bástyán, a végzeten túl,

Trónol az Úr.

Hozzá nem út a végtelen világ,

Vívódás, álmok és litániák.

Az erőssége meg nem vívható

S nem látható

S a bástya fokán vigyázni kiáll

Rettentő gyémántpajzsul Szent Mihály.

Az Úrral szemben minden semmiség,

Jóság, misék,

De fia irgalmas, Ember Fia,

És anyja földi asszony, Mária!

Fekete bástyán a végzeten túl

Rózsa virul

És által a végtelen tengeren

Vigyáz reánk az örök szerelem!

hát nem tudom de ez nekem nagyon tetszik!

Reményik Sándor: Vizek, ha találkoznak

Harsogva jő két vadpatak,

Egy harmadik, egy negyedik,

Külön kis völgyből mindenik,

De egymás felé tartanak.

Alább a sodruk sebesebb,

Alább már malmot hajtanak,

Fűrészt lendítnek rönköt vágni.

Mennek - és nem fognak megállni.

A forráspontjuk messze - messze

Rejlik az Ünőkő alatt.

Egyiké itt, a másiké amott,

De álmukban már látják társukat,

akihez vágy ragadja őket,

S a testvér felé küzdik magukat.

Vadul birkóznak fával, kővel,

És győznek - egyesült erővel.

Az éj, az álom s a kínok

De éjidőn szörnyűket álmodunk.

Jönnek felénk piros, kis ördögök,

izzó vaspántba lüktet homlokunk,

sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.

Mint a fegyencek járunk szédelegve

cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,

tengert iszunk s szomjunknak nem elég,

éhségünket eteti az ebéd.

Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,

dús asztaloknál vagyunk éhesek,

és ránk vicsorog a sötét sarokban

egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.

köszi

csak az a baj h.ez hosszú és az én fiam képtelen megtanulni 2 hét alatt sajnos

pedig nagyon szép

HELTAI JENÕ:A jó testvérek

..............

Uci, nyuci anyucinak

Van két kicsi lánya,

Egyik lánya Ilike,

Másik lánya Lilike...

Csípje meg a kánya!

Este, hogy az ebédlõben

Hatot üt az óra,

Betekint a két kis lányhoz

Uci, nyuci, pici, puci,

Anyuci egy szóra.

Csak rájuk néz s mind a kettõ

Tudja mit jelent ez,

Mert Ilike és Lilike

Jó és engedelmes.

Ott, ahol a gyerekszoba

Legsûrûbb homálya,

Hat órakor mind a kettõt

Két kis csipi-csupi csupor;

Két kicsi trón várja,

Két kicsi trón porcellánbul

Egymás közelében,

S kéz a kézben Ili, Lili

Elfoglalja szépen.

Addig ül ott igyekezve,

Hévvel mindakettõ,

Míg nem marad Ili, Lili

Törekvése meddõ.

Míg a nemes ambiciót

Siker koronázza

S a szorgalom gyümölcsével

Ékes a két a váza.

Hanem addig Ili, Lili

Megmoccanni sem mer,

Ellenõrzi az eredményt

Anyjuk vizsga szemmel.

Bábujukat csakis akkor

Adja vissza nékik,

Amikor az éma, léma,

Pribli-prubli nagy probléma,

Meg van oldva végig.

Hát egy este -- szomorú est! --

Úgy hat óra tájba

Ül Ilike, ül Lilike,

Ül, de mindhiába.

Nézik egymást szomorúan

S nem tehetnek róla,

Egyiknek sincs semmi, semmi,

Ici-pici, inspirici,

Inspirációja.

Bárhogy lángol bennük a szent

Kötelességérzet,

Hajh, az estén ellenük volt

A kegyetlen Végzet.

Eltelik egy jó félóra,

Eltelik egy másik

S a két kis leány vállalata

Sehogyse virágzik!

Egyszer csak az Ili arcát

Boldogság önté el:

"Éka, béka, heüréka!"

Mondogatja kéjjel.

Ám Lilike tovább is csak

Szomorúan, némán,

Hasztalanul töri szöszke

Ejecskéjét, fejecskéjét

A nehéz problémán.

"Jó tenéked" -- szól sóhajtva

És a hangja reszket, --

"Azt, amit én el sem kezdtem,

Te már befejezted.

Te mehetsz már, oh te boldog,

Két perc mulva játszol,

Engem sorsom mindörökre

E sziklához láncol..."

Ekkor Ili kis szivében

Nagy szánalom ébred:

"Ne félj Lili, míg engem látsz,

Szeretõ testvéred.

Míg nekem van, neked is lesz!"

S könnyel a szemében

Az eredményt Lilikével

Megfelezi szépen.

A testvéri szeretetnek

E példája vonzó.

Azért tehát, hogyha egyik

Testvértekrõl van szó,

Akármikor, akármiben

Szüksége van rátok:

Egymást kedves olvasóim

Csirbe, csorba, csurba, csarba,

Cserbe ne hagyjátok.

Szia!

Mióta ezt egyszer kfheni beírta a naplójába,azóta a kedvencem :) hátha megtetszik nektek :)

sziasztok!

nagy bajban vagyok.

a fiamnak felvételiznie kell a 8 osztályos gimibe és verset kellene megtanulnia. a neten kerestem, de nem találok szépet és jót.

kérlek titeket, aki tud valami jó kis verset 10 éves gyereknek írja meg.

köszönöm szépen.