Versek (beszélgetős fórum)

(egy fiúnak)

JÓZSEF ATTILA: ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

Áldalak búval, vigalommal,

féltelek szeretnivalómmal,

őrizlek kérő tenyerekkel:

buzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,

falam ellened örök omlás,

düledék-árnyán ringatózom,

leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szivemhez szívvel keveredsz-e, -

látlak, hallak és énekellek,

Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő,

az égről a fényt leszakítja,

szerelmes szivére borítja.

Fankadeli: Ezt még szeretném

Láttam a szemedben, a mai napig ott van

Az a huncut mosoly, köszöni, jól van

Az emlékek táncolnak, tiéd enyémmel

FankaDeli a pillangós mellvérttel

Térdelek előtted, leteszem dárdám

Régóta vártalak, talán te is vártál

A remény halott, tettel vágtam torkát

Akár a cigányok, dobtam a kottát

Nekik a zene, nekem szöveg szívemben

Meguntam a sírást, szűrét kitettem

Az utcák jól tudják, mi volt az álmom

A másik felem végre megtalálnom

Egész akartam lenni egész életemben

Soha nem láttam, de hittem a végtelenben

Mióta ismerlek, megismertem magam

Ez már nem pocsolya, ez már a tavam

Hattyúkkal, kacsákkal, lótuszvirággal

Jól érzem magam együtt minden hibámmal

Te vagy az igazi, Isten megüzente

A futár itt maradt, az ő neve Zente

Köszönöm neked az összes pillanatot

Már majdnem mentem, de mégis itt maradok

Ilyen az élet, minden rajtad múlik

Mély a szakadék, de Feri ugrik

És te vele ugrasz, szorítom a kezed

Ez a szabadság, veled mindent lehet

A sejkek és bárók koldusok nálam

Mert két lábon járó gyémántot találtam

Pajkos vigyorod eléri a felhőket

Hála neked, Istenem, nem lettünk felnőttek

Húzom a hajad, menekülj kislány!

Remeg a lábam, már megint úgy néz rám

Ha meghalnék holnap, boldogan tenném

Sokáig élni csak veled szeretném

Ráncos kézzel ülni a gangon

Az unokák hangját már előre hallom

Levél fehér papíron, vörös betűkkel

Szívembe mártom a tollam, ne tűnj el

Ezt még szeretném, hogy halld

Másnak nem írok szerelmes dalt

Ez egy levél fehér papíron, vörös betűkkel

Szívembe mártom a tollam, ne tűnj el

Ezt még szeretném, hogy értsd

Ott vaj a lelkem, hol szíved a kés

Száz kiló lettem, de szellemem száll

Egy törvényt ismer, hogy nincsen szabály

Veled nevetek vagy te nevetsz velem?

Hát néha nem tudom, melyik a saját felem

A pálinka helyett már szavaid kortyolom

Eddig lakásom volt, mára lett otthonom

Ahogy Jézus mondta: egyetlen mustármag

Ha jó helyre esik, óriás nagy fát ad

Nem gondolok előre sem pedig hátra

Ki a jelenben él, az soha nem kerül pácba

Mi volt vagy mi lesz, ne rágd magad rajta

A boldogság elbújt, ott van a mostba'

Köszönöm neked, hogy meg tudom köszönni

Utánzat helyett a valódit becsülni

A másik felem lett a feleségem

Lehet csodálod, de nem az Istent kérem

Nem rajta múlik, hanem csak is rajtam

Mindig azt kaptam, amit akartam

Ha tisztelem a mát, akkor lesz még holnap

A többiek meg egymás után válnak

A hétköznap nehéz, kemény a lecke

A társat meglátni egy fáradt emberbe'

Te vagy a kis kifli, én meg a nagy

Minél többet adsz, annál több marad

Ha mások láthatnák, ahogyan élünk

Hogy mindent megkaptunk, mert semmit se kértünk

Ennyi a trükk, egyszerű a játék

Minden pillanat édes ajándék

Apró gyümölcsöt szül a szerelem

Tükörbe nézek, ha látom a gyermekem

Türelmetlen, akár az apja volt

Ezért a nyugalom mindig eliszkolt

Köszönöm, hogy van időm magamra

Köszönöm, hogy így szállok magasba

Köszönöm, hogy álmomat élhetem

Így ér a vég el, vagy a végtelen

Ez egy levél fehér papíron, vörös betűkkel

Szívembe mártom a tollam, ne tűnj el

Ezt még szeretném, hogy lásd

Soha többé nem csókolok mást

Ez egy levél fehér papíron, vörös betűkkel

Szívembe mártom a tollam, ne tűnj el

Ezt még szeretném, hogy tudd

Minden vágyam csak feléd fut

Ez egy levél fehér papíron, vörös betűkkel

Szívembe mártom a tollam, ne tűnj el

Ezt még szeretném, hogy értsd

Ott vaj a lelkem, hol szíved a kés

Szuhanics Albert: Ne félj!

Ne félj, hisz nincsen rá okod,

a jövőt úgy sem tudhatod.

Ne sírj, töröld meg szép szemed,

hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,

most állsz a szép napok előtt.

Ne félj, a jóban hinni kell,

ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,

nem baj, ha nem vár nagy vagyon.

Legyél te szerény, kis virág,

melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,

égből segítnek angyalok.

Minden öledbe hullik majd,

tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,

övé a langy eső, s a fény...

Fa lesz, s a lombja égig ér,

ne félj, te mindig higgy, remélj!

Várnai Zseni: Álmok...

Vasárnap csöndje

sutyorog köröttem.

Föl keljek?

Ne keljek?

oly messziről jöttem

az álmok ködéből,

hol szárnyaim nőttek,

és neki vágtam

az örvénylő levegőnek.

Mi mindent álmodtam!

Már szinte el feledtem,

csak úsztam a levegőben

ez maradt meg bennem,

oly könnyen repültem,

szinte testetlen voltam,

hol merre lebegtem?

Tán' éppen a holdban.

A földre lenéztem;

kék csillagot láttam,

különös álmokat

álmodom mostanában.

Keresni, várni, semmit sem akarni,

Szeretni, vágyni, egyedül maradni.

Nézni a világot becsukott szemekkel,

Látni azt, amit még nem látott ember.

Gyönyörködni titkos mély harmóniákban,

Emlékezni arra, mit sohasem láttam.

Szeretni, imádni a szent tisztaságot,

A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.

Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,

Nem a túlvilági örök üdvösségért.

Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,

Félni, hogy talán igazság sincsen.

Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.

Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.

És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.

Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.

És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,

A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

Teller Ede

40-en túl...

Negyvenen túl

Ha elkerülted már a negyven évet,

A lelked gyakran tűnt időkre téved

A dolgaid közt tartod még a rendet,

De egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet és hatalmat,

És nem mész fejjel valamennyi falnak,

Már tiszteled az évgyűrűt a fában,

és hinni tudsz a mások igazában.

Már reméled, hogy nem hiába éltél,

Mit szóval szóltál, vagy tettel beszéltél,

Nem maradt hang a semmibe kiáltó,

Ha nem is lettél irányjelző zászló.

A magad helyén álltál rendületlen,

Szélben, viharban, ködben, szürkületben.

A tieidnek maradtál a béke,

A nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted már a negyven évet,

Már nem hiszed, hogy adósod az élet.

Csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,

Mert kevés volt a salakmentes jóság.

A mindent adó, semmit visszaváró,

A minden próbát derekasan álló,

Mely sosem számol, szüntelen csak árad,

Örök fölény, és örökös alázat.

Ha elkerülted már a negyven évet,

S mindezt beláttad, és mindezt megérted,

És be tudsz állni a legszürkébb helyre,

Már Te lehetsz a sorsod fejedelme.

Milyen igaz!

Merry Christmas

Elérkeztek végre az ünnepek

Kint esnek milliárd hópelyhek

Kiskarácsonyfa, nagy karácsonyfa

Engem várnak egy fasza házibuliba

Szól a csengőszó, csengőszó

Ma berúgok, mint egy ló

Az ütős piák, mind engem várnak

Mint a csajok a mikulás ruhákban

Mintha a diszkógömb lenne a fejünk felett

Ez a parti már nagyon is kellett

Mézeskalácsok, bejglik az asztalon

Nekik esünk, mint kolbásznak a parasztok

A torkunkat le marja a szesz

Biztos, hogy lesz ma szex

Ez a szemezés egyáltalán nem megy

A mély dekoltázsokba szemeim eltévednek

Csengőszó, csengőszó

Részeg a télapó

Ő ma este nem jön el

Így a Jézuska váltja fel.

Ez egy örült banzáj

Kínozni fog a másnaposság

Ám megérte tökre baromira

Ez volt életem legjobb karácsonya.

December

Hull a pelyhes minden hófehér

Mire a nagy szakállú ideér

Elérkezett egy hónap a december

Ne légy szomorú inkább ünnepelj

A csodaszép fényes karácsony

Ez az egyik a legszebb a világon

A szeretet a legnagyobb ajándék

Tárold anélkül, hogy elveszítenéd.

A karácsony oly vidám

Szép emlékeket hagy maga után

Szinte bárhol bármit látsz

Szívedet felragyogtassák

Elrohant ez az év szilveszter is itt van

De a boldog emlék örökre megmarad

Bonts pezsgőt élvezd az életed, amíg lehet

Ne nézz vissza, tervezd a jövőt, de figyeld a jelent.

csajfogókommandó

Itt a nyár, a napsugár

Nyillik a comb, mélyül a dekoltázs

Megint egy forró nap eljött

A szél elzavart minden felhőt

Én felébredek akcióba lépek

A csajfogó kommandó minden eddiginél frissebb

Dudorodik a nadrág, feszül a slicc

Kidobott keblek majd kiesnek mind.

Bulizunk, csajozunk önfeledten

Hisz egyszer vagyunk fiatalok az életben

Bevetésre éjjel-nappal készen

A csajfogókommandó mindig ébren.

Vámpírlány

Az alkonyt várom

Egy harapásra vágyom

Finom a vérem kóstold meg igazán

Még ember vagyok eme éjszakán

Két fogad vérre éhes

Kóstolj meg most édes

A Holdfény ragyog ránk

Az átváltozás oly csodás

Erősebb vagyok érzem

Elpusztíthatatlan a vérem

Egyek lettünk mint egy család

Induljunk vár a nagy világ

Beléd zúgtam első látásra

Szívünk lakat alatt zárva

Kiről álmodtam az te vagy

Szerelmünk örökké tart.

Disney hercegnő

Disney csillogó hercegnőm

Elloptál egy darabkát szívemből

Érted megküzdök a félelmetes sárkánnyal

Bárhová elszökök, ilyen gyönyörű lánnyal

Reggelenként felébresztelek egy csókkal

Megteszek érted bármit azon nyomban

Itt nincsen rossz varázsló vagy gonosz boszorka

Gyere királylány koronáddal lépj fel a trónra

A herceged leszek míg, az égiek úgy akarják

A legkeserűbb az, hogy ez álom nem valóság

Az élet ennél nehezebb és keményebb

Kezdődik egy új nap magányosan felkelek.

Sztárnak

Valóra még nem vált álom

Kísért, de nem bánom

Erősebbé teszel legalább

Mást nem tehetsz a világ túloldalán

Lélek társak vagyunk, bár azt se tudod, hogy létezem

Te csillogásba, én átlagosan élem életem

Mikor meglátlak ámor nyila hatol szívembe

Én elolvadnék szívmelegedő ölelésedbe

Érted dobog egyetlen szívem

Ha bármi bajod lesz, túl nem élem

Téged látlak szemem bármerre pillant

Gyönyörűen tehetséges sztárcsillag.

Te benned mindig ott a világosság

Nem fogom elfelejteni életem sztárját

Elneveztem rólad egy csillagot

Gondolkodom, mit csinálhatsz most vajon

A zenéd csak az éltet engem

Örökké megőrizlek szívben-lélekben

Majd egyszer találkozunk tudom

Aranyos, tündéri Demi Lovatom.

Sejtelmes fényével elvarázsolt a Hold,

s felemelt az égig magához,

ott leültem a csillagok ágyára,

a Hold melege szívemet átjárta,

s néztem, az elém táruló világra.

Egyszer, csak arra jött egy álom hajó,

kérlelt, üljek fel rá, majd nem bánom,

rengeteg ragyogó csillag vontatta,

melyek nekem utat mutattak,

így a hajó kérését elfogadtam.

Siklottunk az ég tengerén,

lelkek sóhaja volt a szelünk,

vitorlánk kifeszítve állt,

átvirrasztva az éjszakát,

átlépve az álom határát.

Lehunytam magányomban szemem,

melyet tekintetével nem őrzött senki sem,

egy felhővel betakaróztam,

ott fenn, a mindenség karjaiban,

az álomország világában.

Jött a hajnal, s rájöttem:

nem a lelkek sóhaja volt a szelünk,

...csak a szívem vágya,

s nem a csillagok vontatták a hajót,

...hanem a lelkem ábrándozása.

Nem ölelt már a mindenség karja,

arcomat a hajnal simogatta,

hideg kezével ébresztgetett,

...de én szemeimet megint lecsukom,

mert tudom, hogy éjszakánként,

újra és újra álmodom.

Eljössz velem az álom hajóra?

ne legyek ott magányomban,

rengeteg felhő van takarónak,

s a mindenség karjaiba,

sok-sok álmodozó belebújhat.

Én ott fogok ma éjszaka is ülni,

a csillagok puha ágyán,

tudom a hajó egyszer arra jár,

...és siklunk majd az ég tengerén át,

visz minket tova az ábránd.

Remélem, nem siet a reggel,

ez az éj csak a miénk lesz,

lelkünk és testünk egybeolvad,

majd ott fenn, a mindenség karjaiban,

az álomvilág országában.

Légy az álmom, arra kérlek,

töltsd el velem ezt az éjjelt,

az álmok kapuját együtt lépjük át,

s vágyaink álma legyen valóság,

tekintetem őrizd egész éjen át.

Leszel ma éjszaka az álmom?...igen?

...akkor ne feledd!

ma éjszaka, álmaidban, én is ott leszek,

s amit látni fogsz, csak a Te titkod,

azt senkinek el nem árulhatod.

Érzed a Hold sejtelmes varázsát,

lelked a lelkemmel útra áll?

...ne félj, megvéd minket a holdsugár,

s a mindenség karja védelmezőn ölel át,

látod?...ránk nevetnek a csillagok,

...ezen az éjjelen újra veled vagyok.

Wass Albert

Ha visszatérek

Szerető szóért könyörögve, egyszer,

ha visszatérek: kolduló eretnek,

szeretni fognak, akik most szeretnek?

Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak,

s hitetlenebb leszek, mint bármikor:

a barátaim barátok maradnak?

Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem,

villám szakad, és mennydörög felettem,

ha kitagad az ég, s a földön

életemet Isten-tagadva töltöm,

és átkokat szór rám a félvilág

vajjon, ha akkor visszatérek,

megismernek ezek a régi fák?

Juhász Gyula

Azt álmodtam

Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről

Az ember és a föld csak élt tovább.

Tavasszal kicsíráztak a göröngyök

És kivirítottak a violák.

A madarak vígabban énekeltek

És gondtalanul járt a szende őz,

A gólyák télre ismét útra keltek

És százszor szebben múlt a csendes ősz.

A börtönök küszöbét dudva verte,

Kivirágzottak az utcakövek,

Illat tömjéne szállt áldón az estbe

S örökre elhervad a gyűlölet.

Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

Valamit kérnek tőled.

Megtenni nem kötelesség.

Mást mond a jog,

mást súg az ész.

Valami mégis azt kívánja: Nézd,

tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Messzire mentél.

Fáradt vagy. Léptél százat.

Valakiért mégegyet kellene.

De tested, véred lázad.

Majd máskor! – nyugtat meg az ész.

És a jog józanságra int.

De egy szelíd hang azt súgja megint:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.

Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.

Tán összetörte a szíved.

Az ész is azt súgja: Minek?

De Krisztus nyomorog benne.

És a szelíd hang halkan újra kérlel:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik

egyszer első lehetne,

és diktálhatna, vonhatna, vihetne!

Lehet, elégnél hamar.

Valóban esztelenség volna.

De a szíved békességről dalolna,

s míg elveszítenéd,

bizony megtalálnád az életet!

Bízd rá magad arra a harmadikra!

Mert az a szeretet.

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést .Ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend

s nem vész magja a nemes gabonának,de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad,a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen,ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt...A víz szalad, a kő marad,a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt:ha egyenlővé teszik is a földdel,nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot.