Verni-nem verni. (beszélgetés)
Tényleg nem hagytam.
Látjátok Ranschburg is így vélekedik,nem megfelelő módszer a verés.
Azt pedig én sem állítom,hogy nem fordul elő sosem,mert " amikor már úgy érzik,semmi sem segít" megteszik.
Ez a lényeg,a szülő türelme,találékonysága bizonyos helyzetek megoldására.
Tehát ,ha a szülő tehetetlen,akkor üthet??
Nem ezt mondja Ranschburg,hanem így írtad "előfordulhat".Nem ugyanaz.
A szóbeli agresszióról ugyanaz a véleményem,mint Neked,lehet sokkal inkább romboló.Csak itt aztán végképp nehéz határvonalat húzni:(.
Amíg nincs gyermeke, elhiszi, hogy könyvekből fogja tanítani őket. Mellesleg nagyon okos dolgokat írnak le ezek a könyvek, jómagam is szeretem olvasgatni a pszichológusok alkotásait - persze egy eleven, öt fiút kitevő lányka mellett ez most már nehézkes (doki még ráér, hogy hogy s mint lesz, ha lesz neki), a gyerekek pedig olyan leleményesek, ha a bajokról van szó, vagy arról, hogy az ember hátán felálljon a szőr a tetteiktől...
Én sem díjazom az azonnali fenékrecsapást. De bizony vannak alkalmak, amikor nincs rá idő, hogy szép szóval elmagyarázd neki, hogy pl. kislányom nem szakíthatod ki a kezed az enyémből az úttest közepén, stb., miután (s előtte mondjuk már "szászor" elmagyaráztad a korának megfelelően, hogy mit miért nem szabad csinálni, mégsem akarja megfogadni) - tehát amikor nincs arra idő, hogy leállj neki mesélni... (nagyon sok tényező közrejátszhat).
Mondja már meg valaki,hogy miért tanulja meg a kézrecsapásból "jobban",hogy pl.nem szabad a forró vasalóhoz nyúlni,mint attól,hogy elkapod a kis kezét,jelzed,hogy nem szabad?
Esetleg korának megfelelően magyarázatot adsz neki,megmutatod,hogy meleg a vasaló(persze akkor,amikor már nem annyira forró.)
Szóval kreatívnak kell lenni.Nem minden gyerek egyforma,van akinek elég egyszer-kétszer elmondani,van akinek 100 x.Van akinek a mondóka jön be,de van akinek az erélyesebb magyarázat,van akinek le kell ülni egy kicsit a "lépcsőre",mert rosszat csinált.
Annyi lehetőséget leírtam már én is,más is.
Miért van szükség a fájdalom okozására???
De mindig figyelni kell rájuk,óvni őket,nevelni.
Eddig te írtad meg a legjobb választ erre a kérdésre :)
A verni-vagy nem verni meg valahogy amúgy is elég durva, cicus nem hagyott középutat, pedig az is van mindig, sőt, sokszor az a legjobb.
Így, hogy verni - számomra rendszeres testi verést feltételez, ami valóban a gyermekbántalmazás témakörébe tartozik.
A nem verni - kifejezés meg természetes kell legyen, mert egy szerető szülő nyilván nem veri agyon a gyermekét.
A középút: még a pszichológusok is (Ranschburgnál olvastam egyszer, hasonló témában kért véleményt egy szülő) - bár nem tartják megfelelő nevelési módszernek a "verést", de még ők is elismerik, hogy - előfordulhat, hogy rácsapnak (pl. a fenekére), amikor már úgy érzik, semmi sem segít, hogy a gyermeküket megóvják valamilyen veszélytől. Szerintem a szülők 95%-nál előfordul, vagy előfordulhat.
Ellenpélda: az apósom gyakran dicsekszik azzal, hogy ő sosem emelt kezet egyik gyerekére, vagy unokájára sem. De azt nem veszi észre, hogy a szavaival (amik szerinte viccesek és csak nekünk nincs humorunk) a mai napig megalázza, kigúnyolja, a földbe tiporja őket...
Ami még eszembe jutott, mi a véleményetek?
Az én kisebbik fiam 2 éves, egy rokoni családban pedig egy pár hónappal idősebb kisfiút nevelnek. Én nem bántom az enyémet egyáltalán, nincs pelenkára verés, kézre koppintás, igyekszem inkább 1000 százalékon figyelni, ha sikerül... Ők pont az ellenkezője szerint járnak el: ha valami helytelent csinál a kicsi, bizony rácsapnak a fenekére, a kezére. Szigorúak vele. Nagyon szeretik, mindene megvan, nyaralnak, játékokat vesznek neki, szép életet élnek, boldogok (a gyerek is jól érzi magát, nem látok semmit, ami másra utalna). És mi a különbség a két gyerek között? Tömören annyi, hogy ők bárhová el tudják vinni az övükét, mindenhol "jól" viselkedik. Az enyém, ha "bemelegszik", jópofa tud lenni, elszórakoztat bárkit, bárhol, de közben nagyon fárasztó vele... Ami számomra furcsa az ő kisfiukban, az annyi, hogy kevésbé fejezi ki az érzéseit és óvatosabban kezd bele mindenbe, szerintem kevésbé érdeklődő, de lehet, hogy ez utóbbit nem jól látom...
nem, a pszichológusok nem erre vannak trenírozva.
Szerintem ne személyeskedjünk, hanem a leírtakra koncentráljunk.
Szerintem csak annyiról van szó, hogy az elmélet és a gyakorlat nem feltétlen találkozik minden esetben.
Szerintem nagyon jó alap az elmélet, sokkal célravezetőbb ha van mihez nyúlnod, nemcsak ahogy esik úgy puffan állsz neki a gyerekneveléshez (vagy akár magához a gyerekvállaláshoz :) -de tudnunk kell a tapasztalatok és saját erősségeink,gyengeségeink és nem utolsósorban a gyerek habitusa, személyisége tükrében változni, változtatni is.
Tökéletes szülő, és tökéletes gyerek sincs, ehhez képest kell magunkból kihozni a legjobbat.
Szerintem ez az ami lényeges.
Tévedsz, mint már többször is. Nincsen elméletem, főleg nem gyereknevelési és legfőképpen nem "jól irányzott pofont" magába foglaló.
Akkor most is, mint eddig, csak a saját nevemben beszélek, önmagamról, persze ezt is kérdezted (ez az első pozitívum, amit látok benned, hogy legalább nem másokhoz beszélsz rólam, hanem hozzám).
Én, mint felnőtt, ha helytelenül, vagy mások által annak ítélt módon cselekszem, annak komoly következményei lehetnek rám nézve. Kárt tehetek magamban, másokban, az életemben, de akár más életében is. Ami megkülönböztet egy gyerektől, az annyi, hogy én viselem érte a felelősséget, legyen az anyagi vagy erkölcsi, vagy bánom is én, hogy mi. Mert viselnem kell. És az sokkal jobban fáj, mint egy pofon, sokszor.
A gyermeknek nincs kevesebb joga és nem kiszolgáltatott (elméletileg nem lehet az, főként ha családban nő fel).
Hiányolok egyébként néhány dolgot, amit senkinél nem olvastam (vagy hiányosan olvasok, mert nincs sok időm). Például azt, hogy minden gyerek más és más, így örök érvényű recept nincsen. Például az én nagyobbik fiamnak próbáltam volna valamit mondókával elmagyarázni, amikor utálta őket.
És az is fontos, hogy a gyermek cselekedeteiért bizony Te vagy a felelős minden tekintetben. Akkor is, ha neki lesz baja és akkor is, ha másnak miatta.
Bennem inkább érzések kavarognak, mint konkrét gondolatok és mindenféle negatív élc nélkül mondom Neked, Csaba doki, hogy feleslegesnek tartom még elmondani is őket. Nem azért, mert titkolom valamennyit, hanem azért, mert abszolút nem értenéd őket... :'( Azt próbálod, akarod megérteni, ami egyezik a saját elképzeléseiddel.
Egy gyereknek szabályok és jól meghúzott határvonalak kellenek, főként amikor a tudata kinyílik, az értelme világosodik. Következetes nevelés és figyelem és mérhetetlen szeretet, bizalom az, ami őt előbbre mozdítja az életben.
A dolgok nem feketék és fehérek, ezt már rég megtanultam. Minden színekben pompázik, szerencsére.
Én nem hiszek az agresszióban és a bántalmazásban legfőképpen nem. A "pelenkás kisgyerek meglegyintéséhez" nem tudok mit hozzáfűzni azon kívül, hogy értelmetlennek találom... vasalni éjjel szoktam, ahol veszélyes "üzem" működik éppen, ott zárom az ajtót és ami a legfontosabb, hogy sehol nem hagyom még pár percre sem felügyelet nélkül a 2 évesemet.... Ja, és ezért ért már olyan kritika itt a Hoxán, hogy kis utánfutót nevelek, aki mindig a fenekemben van (még a mosdóban és azon a bizonyos helyen is türelmesen vár rám) és önállótlan lesz... hol az igazság? Á, én nem tudom.
Amiért írtam Neked, hogy érdemben -szerintem- nem tudhatsz hozzászólni a gyerekneveléshez saját tapasztalat nélkül, az a következő dolog: tudod, Doki, hány olyan helyzetet tud produkálni a gyermeked, amikor majd megszűnik az ész, elmosódnak benned a határok (itt nem azt értem, hogy elszáll az agyad dühödben és nem tudsz magadon uralkodni!), kavarognak az érzések, a félelmek és sutba vágod a jól kialakított elveidet?
Csak a saját életemből és a gyermekeméből tudnék többet is említeni, de sem abban nem vagyok biztos, hogy kiváncsi lennél rá, sem abban, hogy megértenéd, sem abban, hogy próbálnád megérteni...
Bemásolom ide az utolsó hozzászólásomat.
"
Amit írsz, abban nagyon sok igazság van. Belátom, hogy vannak anyák, akik veréssel érik el amit akarnak, mert ők is , a gyerek is , így együtt nem tudnak működni verés nélkül.
Nekem viszont ez engedtessék meg, hogy ez ne tetszedjék!!
Szerintem saját maguknak sem tetszik, csak egyedül vannak a problémájukkal, és természetes, hogy felmentést keresnek maguknak."
Figyelmes!!! olvasó értheti,hogy belátom,hogy bizony van olyan,hogy a szülő így tesz.Nem is irigylem érte,hogy más megoldást nem talál.
Nem azt írtam,hogy elvetemült gazember,inkább arra utaltam,hogy segítségre szorul.Én értem a Ti mentegetőzésetek okát is!!
Ti,akik nem értetek velem egyet viszont nem értitek amit pedig itt sokan próbálunk elmagyarázni,hogy igenis léteznek megoldások,amikkel el lehet kerülni mindenfajta agressziót.Erre pedig azért van szükség,mert az agresszió nem old meg semmit,legalábbis hosszú távon,és ki tudja milyen lelki sérüléseket okoz.Mert attól,hogy azonnal ezek a sérülések nem buknak ki,lehet épp a saját gyerekük nevelésénél kerünek elő később,mint rossz minta.
Érvelünk-éervelünk,de rögtön támadásnak veszitek.Én ezt is értem.Vacak lehet ebben a kettősségben,hogy valójában tudjátok,nem lenne szabad,mégis megteszitek.
Szóval ki az elvakult?Aki megérti a másikat,de az elveiből nem enged,vagy az aki érvek nélkül azt írja,nekem is egy jó kis verésre lenne szükségem.A családomat sajnálja ismeretlenül,pedig a családomról semmit,de semmit nem tudhat.Lehet,hoyg magányosan élek,lehet hogy felneveltem már a sajátomom kívül is jópárat.....Szóvan nem tudhatod.
nem hiszem, h arra mondta volna a szűk látókörűséget, amiért nem hisz a "verésben". Inkább arra, hogy még annyira se nyitott, h érvekkel vitázzon, és ne veszekedjen, illetve, hogy elfogadja, másnak mások a nézetei a témában.
Már a 2. fórumon fullad veszekedésbe, egymás sértegetésébe egy jobb sorsra érdemes téma emiatt.... Na ez, valóban szűk látókörűség! Olyan, mint a ló, és a szemellenzője effekt...
ez most ugye nem komoly, h te azt képzeled, papírforma szerint lehet nevelni egy gyereket? Könyvekből, külömböző médiában megjelenő cikkekből, stb????
Mint már írtam is, ahány gyerek, annyi féle!
Azért nem kellene skatulyázni! Se a gyerekeket, se a szülőket, se az okokat.
Na meg ezen kívül még sok minden egyéb.
Mint például, hogy felkészítsék az életre, hogy támogassák az elképzeléseiben, hogy szeretet adjanak, hogy megtanítsák sok mindenre, hogy játszanak vele, hogy meghúzzák a határokat.
Persze a "vigyázzanak rá" valamilyen fura szótársítás módján jelentheti akár mindezeket egyben :O))
Ja, és a legnagyobb részben, mondhatjuk, hogy teljesen a szülőn múlik, hogy mindez hogyan.
Attól még nem biztos, hogy szűk látókörű, mert nem hisz a verésben.
"de van határa mindennek ki hogy nézi le a másikat bizonyos nézetei miatt,sajnálom hogy a fórumindító ennyire szűk látókörű "
Azért ez érdekes egy mondaton belül. Nem te nézed őt le és tartod őt szűk látókörűnek, mert más a véleménye?
És még egy apró gondolat. Többször láttam leírva, hogy "mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja".
Hát ez sajnos így van. Ezért van ennyi boldog ember a világban. Ahelyett, hogy még gyerekvállalás előtt egy kicsivel többet tájékozódnának, hogy mi, milyen hatással van a gyerek fejlődésére.
Szerencsére már vannak törvények családon belüli erőszakra, úgyhogy már nem mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja.
Persze, hogy az verés és a "pacsi" nem ugyanaz, de annyiból igen, hogy egyik sem helyes.
"A kisgyerekekben eredendő bizalom van szüleik felé, ezért ha megütik őket, akkor úgy gondolják ez a helyes megoldás, ha valaki olyat tesz, amit nem akarunk. Ezt a viselkedésmintát fogja alkalmazni már az óvodában is, ha elvesznek tőle valamit, nem barátkoznak vele, odacsap. Ez sajnos oda vezet majd, hogy egyre kevésbé fognak vele játszani és az, amit otthon is éreztettek vele a veréssel, hogy nem jó, nem szeretik, könnyen zárkózottá, szorongóvá és durvává teheti.
Természetesen nem szabad megengedni a gyerekeknek, hogy a sütőbe nyúljanak, de lehetőleg a koruknak megfelelő szóbeli kommunikációval magyarázzuk el szemünk fényének, hogy ez veszélyes dolog és próbáljuk meg valami szintén izgalmasnak tűnő, ám veszélytelen játék felé terelni az érdeklődését."
"Manapság is vita tárgyai, hogy szabad-e megütni egy gyermeket. Szomorú, hogy egyesek a verést manapság is nevelési módszernek tekintik.
Szerencsére a legtöbb szülő számára elképzelhetetlen, hogy bántalmazza a gyermekét, azonban a fásultság és az elkeseredettség sokszor elképesztő dolgokat hoz elő az emberből, nem ritkán olyat, amit később megbán.
Sok szülő nem képes elfogadni, hogy a pici gyerekek úgy tanulnak, hogy mindent megnéznek, megfognak és lehetőleg meg is kóstolnak. Természetesen ez igen veszélyes időszak, hiszen a másfél éves totyogó nem tudja, hogy forró a sütő, csak tetszik neki, hogy világít és kíváncsi rá belülről is. Nagyon kell figyelni ilyenkor, mert a kicsiket naivságuk könnyen bajba sodorhatja. Az egyetlen megoldás ilyenkor az állandó felügyelet, ami rendkívül fárasztó és meglehetősen nyomasztó dolog.
Hiába a legnagyobb igyekezet, kisebb-nagyobb baleset minden gyermeket ér ebben a korszakban és ez is a tanulás része. Nem mindegy azonban, hogy mit tanul meg szemünk fénye. A lecke az kell, hogy legyen, hogy a sütő forró és nem pedig az, hogy anyu keze nagyot csattan a fenekemen vagy rosszabb esetben az arcomon, ha meg akarom nézni közelről. Utóbbi esetben előfordulhat, hogy legközelebb kétszer is meggondolja majd, hogy valamit megnézzen, fejlődése, tanulási folyamatai ezáltal lelassulnak vagy akár megállhatnak."
Kössz a bizalmat.
Doki nem csak elméletekről beszél.
Doki ismer egy pár szülőt, aki így nevel és még jópárat, aki úgy. Ezen kívül sok más dolgot is ismer, amiket okos emberek megfigyeltek és leírtak.
Tudom, hogy ez neked nem számít, pedig sokat lehet belőle tanulni.
És ha már megmosolygod azt, amit mondok és picit cinikusan finoman legyintessz rá, kérdezem, mi lesz, ha pontosan úgy is fogom csinálni, mint ahogyan mondom?
Ne csak magadból indulj ki és a saját tapasztalataidból, mert az elég pici szelete az életnek. Van, aki azt mondja, amit tesz, mert tudja, hogy miért mondja. :O)
Azért remélem nem erre az egy példára alapozod a "gyereknek néha kell egy jólirányzott pofon" elméletet.
Akkor most megkérdezem tőled személyesen:
Ha te, mint felnőtt nem azt teszed, ami más szerint helyes, akkor ez elintézhető egy jól irányzott pofonnal?
Ha nem, akkor szeretném ha leírnád, hogy mennyivel van kevesebb joga egy gyereknek.
Annyival, hogy ki van szolgáltatva. Ennyi.
További ajánlott fórumok:
- Tilos lesz láncra verni a kutyákat
- Most akkor mi van, át akar verni?
- 18 éves vagyok és mostanában elég gyakran ki szoktam verni, van úgy, hogy naponta 2-3 alkalommal is, ez normális vagy túlzásba viszem?
- Szokott össze-vissza verni a szíved?
- Bármi történik, elkezd hevesen verni a szívem. Miért?
- Botmixerrel lehet habot verni?