Vélemények verskezdeménnyel kapcsolatban (beszélgetős fórum)

Én leszek a rohadék ember, de megmondom: ragrímelsz. Nem túl stílusos, de kezdetnek nem rossz.

És érdemes lenne a ritmusára figyelni, főleg mert "mekegős" sorok, vagyis sok bennük az e betű.

Nem megbántani akarlak, távol álljon tőlem.

Sziasztok,

elkészült a "verskezdeményem".

Dunántúli örök kincs

Magyar honnak közepében

Van egy táj, mely mesél nékem.

Megismertem, megszerettem,

Igaz, mi mást is tehettem?

Ki ismeri, ki csodálja,

Ki vágyakozva csak várja,

Hogy egyszer talán megleli:

Városát, mely kedvvel teli.

E város számomra egyedül Pécs lehet,

Hova elmereng sok ábrándos képzelet.

Álmaimban arra járok én,

Fennt, a hegyek kellős közepén.

Nemrég volt, hogy megismertem,

S rögtön bele is szerettem.

Nyugtató, friss, szabad levegő,

Ez az, mi számomra éltető.

Nyáron csupa virágtakaró,

Ahol barangolni csoda jó.

A főtere áldott, meseszép,

Nem számít nekem a messzeség.

Ki majd ide ellátogat,

Mindent kedvére válogat.

Van itt híres mecset, templom,

Sok történelmi emléknyom.

Szobrok, képek tucatjával,

Tele derűs vidámsággal.

Múzeumok, emlékházak,

Szeretettel csak rád várnak.

A dzsámi kihagyhatatlan,

Mi itt van, az halhatatlan.

Fürdőhelyek a pihenéshez,

Csepp szabadság az üdüléshez.

Nagy kedvencem Hunyadi lovasszobra,

Mi Pécs terén áll évtizedek óta.

Fenséges, dicső, örök alkotás,

Hozzászegődik számos pillantás.

Nézem én némán, elmerengve,

Beivódva képzeletembe.

Őrzi a várost minden pillanatban,

Egy védőangyal sem tenné ezt jobban.

Én, ha újra választhatnék,

Nem tenném ezt soha másként.

Ismét Pécsért rajonganék,

Csakis ide kirándulnék.

Ez lett az én földi létem,

Hőn szeretett menedékem.

Oltalmazóm, drága helyem,

Benne mindezt meg is lelem.

Összes képét a szívemben,

Úgy őrzöm én emlékemben,

Mint az egyetlen, csodás látomást,

Feledhetetlen, drága áldomást.

Magyar honnak közepében,

Van egy táj, mely mesél nékem.

Megismertem, megszerettem,

S ez így lesz örökre - hiszem.

Ha tetszik és érdemesnek találjátok, SZAVAZZATOK RÁ a www.kirandulunk.hu oldalon!!!

Kirsch Angéla: Dunántúli örök kincs (így találjátok, a kezdőlap alja felé haladva)

Köszönöm, annak, aki megtisztel a szavazatával!

További szép napot!

Talán majd egyszer, ha kész lesz a nagy mű.:)

De írtam egy másikat is, az teljesen kész.

Voilá:)

Szeressem-e az esti csendet?

Szeressem-e a kék eget?

Mikor a létbe elmerengek,

Mondd, téged szeresselek?

Vággyam-e a magasságot?

Akarjak-e világosságot?

Ha tudom, hogy aláhullhatok,

Mondd, benned bízhatok?

Keressem-e a rejtélyeket?

S fejtsem meg a rejtvényeket?

Ha tudom, hogy minden csak titok,

De érzem, hogy benned bízhatok.

Szeretem én az esti csendet,

A kék eget is szeretem.

Mikor a létbe elmerengek,

Téged is szeretlek, azt hiszem.

Na, hogy tetszik??

Köszönöm! :)

Igen, bízom benne, hogy lesz folytatás.

Magyar honnak közepében,

Van egy táj,mely szívem csücske.

Megismertem,megszerettem,

Ellenállni nem is mertem!

Lesz még tovább is?....Szép a kezdet!

Szóval a "verskezdemény" így szól:

"Magyar honnak közepében,

Van egy táj szívem rejtekében.

Megismertem, megszerettem,

Igaz, mi mást is tehettem?"

Szerintetek passzol az első és második sor? Jó ez így? Vagy nem?