"Védd magad!… Mindenáron." I/3. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Védd magad!… Mindenáron." I/3.
A gyerekeidről írsz? Hogyan tudtak segíteni, és miben áll, hogy érzelmileg el tudtad engedni? Ó, igen. A gyerekek... mind segíteni érkeznek, hogy a szüleiknek és a világunknak több fény jusson. Ezt az enyémeken vettem észre.
Bátorság! Csak szeresd itt is és tudod szeretni majd a távozását követően is.
Mint ahogy winnynek már írtam, Téged is kérlek: A három részt mindenképpen tikintsd egy egységnek, így ad csak pontos képet a történetről.
Sőt, mivel az érdeklődésed kiterjed más kérdésekre is, Tőled még azt is kérem, hogy első résznek az Amott című írásom tekintsd, és a jelenlegivel be sem végződik a történet, amely a benned felmerült kérdésekre tud majd kielégítő választ adni... még vannak további fejezeteknek mondható részek, amit Hoxa a terjedeleme miatt így megszaggatva/részekre osztva javasolt aktivizáltatni. Szóval amit itt ebből a "cikkből" hiányolsz, mind megtalálod a többiben...
Mindenképpen remélem, hogyha ilyen alapos érdeklődést tapasztalhatok ebből a hsz-edből, elolvasod a többi írásom is és elnyerem megértésed, és egyértelműen láthatóvá válik előtted, mi miért történt.
Előzetesen mindenképpen el kell mondanom, hogy bizony nem veszítettem el soha őt, mint ahogy Ő sem engem. Ennél szorosabb, érlelőbb, formálóbb kapcsolatot nem tudnék elképzelni sem... bárhogy ment ki a közös életünk. Mindent fel lehet dolgozni, és nekem sikerült.
Én megbocsájtottam anyámnak, egy gyereke vagyok, és én törődtm vele, de elfelejteni sosem tudom, amit csinált.
Adtam neki pénzt és pakoltam fel kajával, ha nem volt neki, én vettem a cigijét, én látogattam. . mert csak én voltam neki, akire számíthatott!!Én voltam az, aki hívtam telefonon, én vittem a kórházba, én hoztam haza. Én láttam bevert orral, és szétvágott nemiszervvel a kórházban, én láttam azt, hogy úgy összeverte az élettársa, hogy majdnem megvakult...én voltam az, aki 4 éve kora óta szenvedett az anya hiánya miatt!!
És én voltam az, aki ezt egészen februárig csináltam...elég volt..nem bírtam már a zsarolást..és azt hiszem nem fog űrt hagyni a nem léte...
Sajnos a cikksorozat valóságot írja le.
Ha jobban belegondolok, egy, az anyja szeretetétől megfosztott gyerek vergődése a szeretethiány és a lelkiismeret furdalás között.
A szülőt szeretet, elismerés iránti reménytelen sóvárgás tud olyan kegyetlen lenni, mint a legsúlyosabb betegség. Ugyanakkor a gyerek a lelke mélyén tudja, hogy mégiscsak az anyja, akkor is, ha ütlegelte a testvérével együtt, s képtelen szabadulni attól a lelkiismeret furdalástól, hogy nem tudja az érzelmi veszteségen átlépve megbocsátani a megbocsáthatatlant.
A halál hozott valamiféle enyhülést. Már meg tud bocsátani, már ki tudja mondani, hogy anyu, szeretlek, mert már nincs aki kövekként záporozó kegyetlen szavakkal, igazi ok nélkül, haragtól villámló szemekkel megakadályozza újra és újra a közeledést, kiprovokálva az önvédelmet…
Nagyon szomorú történet; s még szomorúbb, hogy elég gyakori.
Abban, hogy anyámat el tudtam engedni érzelmileg, sokat segített Zizzi, és Fata..ha nem lettek volna, és nem segítettek volna, talán még mindig rabságban élnék..
Csak még az kérdés számomra, mi lesz, ha már nem lesz?
Gondolod? Ezekután feltétlenül el fogok gondolkodni ezen. A gyerekeim pedig kérdezd meg, hogy nehogy az elhamarkodott véleményalkotás hibájába ess.
Köszönöm a részvéted.
A cikkből nem derül ki igazán vajon kinek a hibájából alakult közted és anyukád között az ellenséges, gyülőletes kapcsolat? Legalább megírtad volna milyen indok alapján történt meg az elhidegűlés? Szerintem nem árultad el miért utasított el tégedet és mi késztette erre a cselekedetre. Csak az a baj későn jötettek rá a probléma megoldására és az életben kellett volna törekedni és a felmerülő problémákat lerendezni.
Egymásnak megbocsátani. Ez a védekezés nem vezetett sehová, csak elveszítetted anyukádat.
Őszinte résztvétem Üdv.Ágnes
Szeretettel üdvözöllek!
A három részt mindenképpen tikintsd egy egységnek, így ad csak pontos képet a történetről.
Ez a rész pedig a történet "slusszpoenja"... tán valóban a mélysége is, ahogy érzed: valóban "nagyon mélyről jött".
Kedves Lhara!
Döbbenet! Mind a két cikked de ez a folytatás nagyon mélyről jött.
Nem lehet "csak" a képzelet varázslatos szomorúsága.
Ugrás a teljes írásra: "Védd magad!… Mindenáron." I/3.