Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » "Védd magad!… Mindenáron." I/3. fórum

"Védd magad!… Mindenáron." I/3. (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Védd magad!… Mindenáron." I/3.

1 2
23. Lhara (válaszként erre: 13. - Homokóra)
2010. okt. 2. 15:51

A gyerekeidről írsz? Hogyan tudtak segíteni, és miben áll, hogy érzelmileg el tudtad engedni? Ó, igen. A gyerekek... mind segíteni érkeznek, hogy a szüleiknek és a világunknak több fény jusson. Ezt az enyémeken vettem észre.


Bátorság! Csak szeresd itt is és tudod szeretni majd a távozását követően is.

22. Lhara (válaszként erre: 11. - Homokóra)
2010. okt. 2. 15:42
Érezd! ...megfogtam a két kezed és együtt hallgatjuk a Csendet míg a fájdalom szűnik kissé...
21. Lhara (válaszként erre: 14. - Syria)
2010. okt. 2. 15:38
Köszönöm. Így valahogy. Remekül esszenciáltad. Bár tudnék ilyen kristálytiszta racionalitással fogalmazni...
20. Lhara (válaszként erre: 8. - Vica009)
2010. okt. 2. 15:29
Bizonyára Téged is meg fog nyugtatni etémában majd az Örömről című cikkem, amit Hoxa mostmár csak valamikor nobember végén, december elején fog aktivizálni, mert annyi mindent sorba állított már, hogy alig győzi az ostromom... de karácsony környékére éppen megfelelő lesz a hangulata. Kész vagyok priviben megelőlegezve elküldhetem Neked, ha gondolod. Annyira megtisztel az érdeklődésed irántam, hogy mindenképpen hálával tartozom. Fogadd majd hálám jeléül.
19. homokóra (válaszként erre: 16. - Vica009)
2010. okt. 2. 15:22
Hát perze..anya csak egy van..de megszülni nem érdem egy gyereket, hanem felnevelni, és útnak indítani..ez is egy anya feladata.
18. Lhara (válaszként erre: 7. - Anyuci91)
2010. okt. 2. 15:21

Mint ahogy winnynek már írtam, Téged is kérlek: A három részt mindenképpen tikintsd egy egységnek, így ad csak pontos képet a történetről.

Sőt, mivel az érdeklődésed kiterjed más kérdésekre is, Tőled még azt is kérem, hogy első résznek az Amott című írásom tekintsd, és a jelenlegivel be sem végződik a történet, amely a benned felmerült kérdésekre tud majd kielégítő választ adni... még vannak további fejezeteknek mondható részek, amit Hoxa a terjedeleme miatt így megszaggatva/részekre osztva javasolt aktivizáltatni. Szóval amit itt ebből a "cikkből" hiányolsz, mind megtalálod a többiben...

Mindenképpen remélem, hogyha ilyen alapos érdeklődést tapasztalhatok ebből a hsz-edből, elolvasod a többi írásom is és elnyerem megértésed, és egyértelműen láthatóvá válik előtted, mi miért történt.

Előzetesen mindenképpen el kell mondanom, hogy bizony nem veszítettem el soha őt, mint ahogy Ő sem engem. Ennél szorosabb, érlelőbb, formálóbb kapcsolatot nem tudnék elképzelni sem... bárhogy ment ki a közös életünk. Mindent fel lehet dolgozni, és nekem sikerült.

2010. okt. 2. 15:20

Én megbocsájtottam anyámnak, egy gyereke vagyok, és én törődtm vele, de elfelejteni sosem tudom, amit csinált.

Adtam neki pénzt és pakoltam fel kajával, ha nem volt neki, én vettem a cigijét, én látogattam. . mert csak én voltam neki, akire számíthatott!!Én voltam az, aki hívtam telefonon, én vittem a kórházba, én hoztam haza. Én láttam bevert orral, és szétvágott nemiszervvel a kórházban, én láttam azt, hogy úgy összeverte az élettársa, hogy majdnem megvakult...én voltam az, aki 4 éve kora óta szenvedett az anya hiánya miatt!!

És én voltam az, aki ezt egészen februárig csináltam...elég volt..nem bírtam már a zsarolást..és azt hiszem nem fog űrt hagyni a nem léte...

2010. okt. 2. 15:14
Anya csak 1 van,bárki bármit is mondd!Bent van a bennsőnkben,a szívünk egy darabjában.
15. vica009 (válaszként erre: 13. - Homokóra)
2010. okt. 2. 15:11
???Ez itt a nagy kérdés!
14. syria (válaszként erre: 3. - Evawitch)
2010. okt. 2. 15:10

Sajnos a cikksorozat valóságot írja le.


Ha jobban belegondolok, egy, az anyja szeretetétől megfosztott gyerek vergődése a szeretethiány és a lelkiismeret furdalás között.


A szülőt szeretet, elismerés iránti reménytelen sóvárgás tud olyan kegyetlen lenni, mint a legsúlyosabb betegség. Ugyanakkor a gyerek a lelke mélyén tudja, hogy mégiscsak az anyja, akkor is, ha ütlegelte a testvérével együtt, s képtelen szabadulni attól a lelkiismeret furdalástól, hogy nem tudja az érzelmi veszteségen átlépve megbocsátani a megbocsáthatatlant.


A halál hozott valamiféle enyhülést. Már meg tud bocsátani, már ki tudja mondani, hogy anyu, szeretlek, mert már nincs aki kövekként záporozó kegyetlen szavakkal, igazi ok nélkül, haragtól villámló szemekkel megakadályozza újra és újra a közeledést, kiprovokálva az önvédelmet…


Nagyon szomorú történet; s még szomorúbb, hogy elég gyakori.

2010. okt. 2. 15:04

Abban, hogy anyámat el tudtam engedni érzelmileg, sokat segített Zizzi, és Fata..ha nem lettek volna, és nem segítettek volna, talán még mindig rabságban élnék..


Csak még az kérdés számomra, mi lesz, ha már nem lesz?

12. Lhara (válaszként erre: 6. - Vica009)
2010. okt. 2. 14:58
Az energia rablás "művészetéről" szóló könyvekkel könyvtárakat lehetne megtölteni. Jól gondolod, a szeretetet nem is tudja kifosztani senki, az ősforrás mindig buzog, de a jobbító szándékaink, optimizmusunk ajándékba adott energiáját bárki képes elpazarolni és további energia rablásokkal folytathatja, mert tobábbra is üresnek, gyengülőnek ítéli önmagát. Ennek a rablásnak pedig igen pontosan lejegyzett módjai ismeretesek és a lelkileg fejletlenebb emberek tulajdonsága általában, mint szegény anyánké volt anno. Bizony nem tehetett róla, nem is bántotta senki közülünk, csak tűrtük a viselkedését és nagyritkán védekeztünk, amikor már nem tudtuk elviselni... akkor sem támadta senki. Valahogy így volt.
2010. okt. 2. 14:50
Ez döbbenet...akár én is írhattam volna.Bár az én anyám még él...érzelmi zsarolás..igen, ismerős..sajnos nagyon ismerős..
10. Lhara (válaszként erre: 4. - Vica009)
2010. okt. 2. 14:43

Gondolod? Ezekután feltétlenül el fogok gondolkodni ezen. A gyerekeim pedig kérdezd meg, hogy nehogy az elhamarkodott véleményalkotás hibájába ess.

Köszönöm a részvéted.

9. Lhara (válaszként erre: 3. - Evawitch)
2010. okt. 2. 14:40
Ez bizony számomra is kérdés. Valóság vagy mese? A teljes történetet ajánlom figyelmedbe, vagyis mindhárom részt egyben. Vagy talán a "másik" szó alatt a másik/előző két cikket értetted?
8. vica009 (válaszként erre: 1. - Lhara)
2010. okt. 2. 14:25
Remélem azt is tudod,hogy az Anyukád valahogy fenevelt,és te itt vagy kritizálni az idős asszonyt holtába! Hááát megérdemelsz egy jó nagy adag lelkiismeretfurdalást!
2010. okt. 2. 14:23

A cikkből nem derül ki igazán vajon kinek a hibájából alakult közted és anyukád között az ellenséges, gyülőletes kapcsolat? Legalább megírtad volna milyen indok alapján történt meg az elhidegűlés? Szerintem nem árultad el miért utasított el tégedet és mi késztette erre a cselekedetre. Csak az a baj későn jötettek rá a probléma megoldására és az életben kellett volna törekedni és a felmerülő problémákat lerendezni.

Egymásnak megbocsátani. Ez a védekezés nem vezetett sehová, csak elveszítetted anyukádat.

Őszinte résztvétem Üdv.Ágnes

6. vica009 (válaszként erre: 1. - Lhara)
2010. okt. 2. 14:19
Bizonyára nem szeretetet vittél a szülői házhoz,mert azt írtad ,hogy ott csak KIFOSZTOTTAK téged!Remélem ,tudod,hogy a szeretetet nem tudja kifosztani senki,mert bennünk van?!
5. Lhara (válaszként erre: 2. - Winny)
2010. okt. 2. 13:59

Szeretettel üdvözöllek!


A három részt mindenképpen tikintsd egy egységnek, így ad csak pontos képet a történetről.

Ez a rész pedig a történet "slusszpoenja"... tán valóban a mélysége is, ahogy érzed: valóban "nagyon mélyről jött".

2010. okt. 2. 13:40
Lhara!Te ugyanolyan vagy mint anyukád,de nem ismered el!A te gyerekeid ugyanezt fogják tőled kapni,de te észre sem veszed!(az egoizmusod határtalan!)Részvétem anyukád miatt.
2010. okt. 2. 12:21
Ez most valóság vagy mese? Másik cikket is olvastam már és nem tudom eldönteni!
2010. okt. 2. 10:58

Kedves Lhara!

Döbbenet! Mind a két cikked de ez a folytatás nagyon mélyről jött.

Nem lehet "csak" a képzelet varázslatos szomorúsága.

2010. okt. 2. 10:08
Valahogy a kiutasításom óta anyám egyre jobban hidegen hagyott, önkéntelenül olyan ridegen kezdtem viselkedni vele, hogy magam is meglepődtem. Ezután már meg sem próbáltam az érkezésemkor megölelni. Csak egy szűk pillanatig néztem rá, röviden köszöntem, és már fordultam is el tőle.

Ugrás a teljes írásra: "Védd magad!… Mindenáron." I/3.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook