Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1. (beszélgetős fórum)

"Én utálnám ha ezt mondanák nekem: de rázd meg magad"

Én is utálom:)

A Monkot nagyon irigylem hogy van asszisztense,akkor azért én is pengébb vok,ha van segítségem.Akkor nem ellenőrzök annyit,pl blokkokat.

A 4. cikkem után szétoltott 1 csaj!!,hogy miért hasonlítom magunkat a "félkarú óriáshoz"(féllábát elvesztett emberhez),aztán pofátlanul le is lépett.

Valóban hajlamos vagyok lepunnyadni,kétségbeesni,de az ismétlő/ellenőrző kényszercselekvéseim iszonyúan megnehezítik bármit is csinálok..

Munkám(elfoglaltságom)végülis van vmennyi,önkéntes+otthoni.

"Meg kellene próbálnod elmenni dolgozni, mert bármi történne veled, bármilyen szorongásod teljesülne és válna valóra (egyébként nem fog), már az sem lehetne ennél szörnyűbb mint amiben most élsz."

Igen az igaz,hogy a gödör alját már elértem.Ez miatt kicsit bátrabban járok el otthonról.Sajnos mindennap meg kell küzdenem a "defektemmel":nehéz korán kelnem,reggel mindig elkések,nem bírok annyit vállalni,gyakrabban megbetegszem,nehezebb a gyógyulás pl.Az önkéntes munkáim erre nagyon jók,hogy visszavezetnek a munka világába,emberek közé,a részmunkaidőt tudják biztosítani,fizetést(nyugdíjt,TB-t) nem nagyon.

Az ellenőrző kényszercselekvéseim+kényszergondolataim mostanában napi 1 órát vesznek el kb az időmből a régi 2-3 óra helyett(hasznos a terápia!),ez mondjuk nagy szó,de azért a reakcióidőmet kicsit lassítja munka közben.Plusz a terápia pénzes és ritkán jutok el.

Egyébként legextrémebb esetben van akinek ez egész napját kitöltik a kényszerek.(szakirodalom)

Az, hogy nincs munkád és gyereked a kényszer miatt annyira borzasztó, hogy át kellene lendítenie a másik oldalra. Meg kellene próbálnod elmenni dolgozni, mert bármi történne veled, bármilyen szorongásod telejesülne és válna valóra (egyébként nem fog), már az sem lehetne ennél szörnyűbb mint amiben most élsz.

Én a penésztől félek, de azt szoktam mondani magamnak, hogy még mindig jobb egy penészes világban élni mint egy ilyenben.

A szökés című sorozatban fogalmaztáék meg jól: Személyiségünk rabjai vagyunk a saját magunk által emelt börtön falai között.

Én utálnám ha ezt mondanák nekem: de rázd me magad (persze tudom, ez nem ilyen egyxszerű, pedig talán igen), mert a világon semmi vesztenivalód nincs. már nincs. Ennél borzasztóbb már nem lesz. Keress munkát, aztán vállalj gyereket!

Hát igen, sajnos egyik sem jobb. 2 éve nagyon erősen pánikbeteg voltam, akkor azt gondoltam ennél nem lehet rosszabb, de utána ami jött, szinte egyik napról a másikra (kényszeres gondolatok), na akkor mondtam, ez már sok.

Most Sretagen-t szedek. Ebből első évben 1 szemet, akkor úgy éreztem jobb volt, de most előjött megint, és most másfelet.

Frontint csak akkor, ha nagyon muszály.

Van úgy hogy egy hónapig semmit, de ha nagyon rosszul vagyok, akkor nincs mese, kell.

Te?? Milyen kényszeres cselekvés??

Most kezdik kutatni??? Hajjjjj.

Erről én is szeretnék tudni többet!!

Minden jót.

Ancsi

Sziasztok.

Úgy tűnik, most jött el az idő, hogy én is leírjam hogy is élem le mindennapjaim.

Remélem kapok biztató leveleket, és ezt egyben egy terápiának is veszem, hogy kiírhatom magamból, amit igazából senkinek nem merek elmondani.

Szóval ezek az őrült rossz gondolatok (bűnügy), akár egy híradó, egy újságcikk.....már nem merek semmit nézni, mert utána mindig az jön be, mi lesz, ha én is megbolondulok, vagy a gyerekemnek megyek neki(akit imádok, és soha nem bántanám, mert ő az életem), főzés közben, ha kést látok, kidobnám az ablakon, mert beugrik az a szörnyű gondolat.

Először kb egy éve jött elő, és úgy megrémültem, napokig zokogtam, mert úgy féltem. Pszihológushoz jártam (magánhoz), mivel előtte pánikbeteg voltam.

Ő egyből lehúzott egy csomó pénzzel, mert látta milyen rosszul vagyok, és mondta muszály járnom, nehogy tényleg bekövetkezzen a legrosszabb. Na ez volt a hab a tortán. Azóta még nagyobb a félelmem.

Most egy másikhoz járok, ő gyógyszert írt fel, és mondta nézzek utána, a kényszerbetegségnek, ami nekem is van.

Ekkor olvastam, sosem teszünk rosszat, ez csak (nálam) a pánikbetegség miatt jött elő.

Kérlek írjatok biztató szavakat.

Lehet egyszer boldog életet élni így??

Mindig pozitívan gondolkodom, sok vitamint eszem, amit írnak idegrenszer erősítésre, úgy érzem nagyon sokat teszek azért, hogy boldog lehessek, de jön egy pillanat, és megint félelem, remegés, hidegrázás...., és rombadől minden.

Van valaki, aki szinte ugyanilyen problémával néz szembe nap mint nap??? Olyanokkal szeretnék beszélgetni, hátha így könnyebb lesz???!!!!!

De tényleg miért pont én?? Boldog családban élhetnék, gyönyörű családom van, és még sorolhatnám.

Huuuu, egy könyvet tudnék írni, de nem untatok senkit. Várom leveleteket.

Örülök, hogy írhattam.

szia

és mit mondott a DOKI?

Strangel,megírnád az amerikai lány webcímét?Érdekelne más honlapja is,hogy milyen.

Szoktam olvasgatni a naplódat(Macska a tiéd is),és az véletlen,hogy nem lehet hozzászólni,vagy te így döntöttél?