Van valaki, aki pók fóbiás? Segítség kellene, egyáltalán lehet tenni valamit? (tudásbázis kérdés)

Hát igen!Pókfóbia :(

Én személy szerint irtózok a lepkéktől.Főleg az éjszakai lepkéktől.Gyermekkorom óta.

Én csak egy módszert ismerek erre,hogy ne féljek tőlük,az pedig az,hogy elhiszem ,hogy az a lepke nem bánt engem,meg mást se.Az a lepke nem azért van ott,hogy bántson.Sőt az a lepke nem azért lepke,hogy "megcsípjen"

A pók is ilyen,csak személy szerint én imádom a pókokat.Mert megfogja a lepkét.Tehát, a pók jó a lepke nem jó.Inkább tartok pókot,mint lepkét.

Amúgy nálunk nincsenek madárpókok.:)

Nézd, nem is tudok mást tenni, tiszteletben tartom a döntését.

Mondtam neki ma, hogy aludjon még rá egyet, beszéljük át, de azt mondta, hogy nem mer így menni:(( Nem hisztizett, amúgy korrekt, értelmes leányzó, de ez a nem, úgy gondolom, határozott "nem" a részéről:(

(Na, ezt még nem is írtam, de többször mondta már, hogy ha nap közben lát egy pókot, akár itthon, akár a suliban, akkor utána való éjjel arról álmodik, hogy egy csomó pók jön felé, aztán a felébredés függvényében vagy rá is másznak, vagy felébred:(((

Bár én változatlanul mennék az ő helyébe. Meg kell tanulnia kezelni a dolgot, lesz még bőven buktató az életben. Tudom, hogy nagyon nehéz, nekem is az.

De már nem olyan kicsi a lányod, hogy ezt ne értené, és ne tudna egyedül dönteni. Kimarad sok-sok élményből, amiről ugye azért sokáig beszélnek majd a suliban is, amihez nem fog tudni hozzászólni. Biztos, hogy ezt akarja? Támogasd, bárhogy is dönt! Csak ne hagyd, hogy bezárkózzon emiatt!

Én is nyaraltam faházban, táborozni is voltam faházban, két hétig, ami azért nem egy kétnapos osztálykirándulás. A fóbiámmal együtt is túléltem, és bár voltak valóban nehéz pillanataim, de akkor is hatalmas élmény volt, és nem bántam meg!

Várjatok, a faház azért más ám tényleg. Én is nyaraltam már faházban, és ott még nem is, de a zuhanyozó blokk az külön épület volt, de faház az is, hát ott az álmennyezeten póktenyészet volt, ez komoly:(((

(Engem annyira nem izgatott, mert nem iszonyodom tőlük).

Amikor tégla panzióban osztálykirándultak, akkor simán ment, táborban is volt a nyáron, ami egy kolesz volt, szintén tégla ház.

Ofő mondta, hogy itt sok pók lesz, és ez van, csak hogy tudjanak róla a gyerekek, nem tudnak mit kezdeni velük.

Nekem nem feltétlenül kell hogy megöljék. Vigyék tőlem tisztes távolságba, és nincs bajom vele. A párom kidobja az ablakon, és máris rendben minden. De ha sok van, akkor már nincs más :)

Viszont nem hiszem hogy most a kiránduláson túl sok lenne :S elég hűvös van, ilyenkor azok is elbújnak. Nem hiszem hogy ott fognak figyelni a sarokban, hisz enniük sincs mit :)

Most mindenki ezt olvassa...

Elég érdekes. Eddig csak megéltem, de valahogy sose néztem utána.

Pozitív hozzáállás! :-)

Bárhogy is, de írtani őket! Persze, tudom, hasznos lények, az agyam tudja, az érzékeim meg nem! Így van ez. :-(

A ruhák fóliázásáról még nem hallottam. De én is dobtam már földre tiszta ruhát, amit kertben levő szárítókötélről szedtem le, mert volt rajta egy pókica! Akkor épp egyedül voltam, szóval kb egy órát volt a földön a ruha, majd párom mikor megérkezett, megölte, és kezdhettem újra a mosást...

[link]

a fóbiárol -viszont nem kell külön kezelni ahogy azt állitják mert adott ember tudatát berögzött félelmeit a filmen látható modszerrel pár perc alatt fel lehett oldani

amugy a darazsaktól méhektől féltem -gyerekkori emlék megcsiptek bedagadtam :) erre azt mondanátok alergia -amiota nem félek már 2x csipet meg darázs csak egy kis puklim lett ..

uhh

úgy látom nem érted mit mondok..

Igen egyet értek veled :s

Addig amíg egy fóbia nem befolyásolja a mindennapi életünket, addig nincs nagy baj. De ha már egy kirándulásra sem merek elmenni, mert ott lesznek, az nagy baj. A következő lépés a ruhák fóliázása, nehogy belemásszon egy (láttam ilyet, ez már szélsőséges).

Amit én tennék: vinnék vagy 3 flakon morteint, és adnék a dögöknek :D

Már így olvasni is borzasztó a szavaid...

Nekem már ennyi is elég, és megnő a pulzusszámom!

Szerintem nem most kezd el szembenézni a problémával, folyamatosan szembesül vele, amikor csak pókot lát, vagy pókra gondol.

Ezért nem értem, miért kellene kihagynia egy kirándulás, ez csak egy lépés.

Akkor ne menjen suliba se, mert egyszer már óra alatt is felállt a padból, mert pad alatt pók volt?

Pókkal egész életébe találkozni fog, bárhol él, bárminek tanul, bármi is lesz a foglalkozása.

Ahogy azt az óra alatti pók kérdést a pad alatt is simán megoldotta, így ezt a problémát is átugorja majd. Ezt a tudatot kellene erősíteni benne, szerintem.

félelem??

félek a tűztől, mert tudom hogy megéget... mégis használom.

A pókoktól rettegek, pedig sose ártottak nekem, ez több szimpla félelemnél. Ha egy rám mászik, leizzadok, alig kapok levegőt, a szívem majd kiugrik, lemerevedek...

Pókot eltaposni balszerencsét jelent!!! (na tessék, még ez is...:-) )

Most számoltam össze, 7 darab pók van a szobában, ahol vagyok. :) (tudom, kéne néha takarítani)

Tudtátok, hogyha beledobtok a hálójába a póknak egy kis falevelet, akkor odaszalad, és kidobja onnan? (mert rezegteti a hálóját, és nem tudja, mikor repül bele egy aljadék szúnyog)

Nagyon okos egy állatka, a hálójából sok gyógyszert készítenek, és a hálójának az anyaga az egyik legerősebb anyag, a haditechnikában is használják. Szegény pókoknak csak annyi a hibájuk, hogy nem úgy néznek ki, mint egy 2 hetes kiscica(pedig valójában ugyanolyan lélekkel bírnak) :-)

Tessék szépen szeretni őket.

[link]

3 részes - és ez bizomy félelem nézzétek meg a kezdést és a legvégén az arcát

Igazad lehet, én sem tudnék szembesülni a pókkal, ez nálam se jönne be! Még a gondolattól is kész vagyok! Szerintem is hülye ötlet.

Ugyanakkor nem hiszem azt sem, hogy ebből ki lehetne gyógyulni.

Én azt vallom, hogy meg lehet tanulni ezzel a fóbiával együtt élni. Lehet úgy alakítani az életet, hogy jó legyen, és a szabadidős tevékenység is beleférjen.

én sem azt mondom hogy zárkózzon be!

a kezelést meg úgy értettem hogy ne egy iskolai "rendezvényen" kezdjen el szembe nézni a problémával,mert rosszul is elsülhet...

Nálunk se volt soha senki, aki félt volna, sőt kislány koromban én is megfogtam. És nem emlékszem miért alakult így, a gyerekem előtt nem mutatom ki hogy rettegek tőlük. Én egyébként írtózom minden ízeltlábútól... Odáig már eljutottam, hogy az állatkertben képes voltam bemenni a pillangó házba (szerencsére egy se szállt rám), de a pókoktól még vitrin mögül is félek.

Ahhoz hogy valaki kiláballjon ebből, ahhoz nagy akarat kell. Én pl. nem érzek erőt hozzá, ne is próbáljanak rábeszélni hogy fogjam meg, nem akarom. Ha valaki rám tenne egyet, azt megütném, amint magamhoz térnék, és valószínü, hogy csak rontana a helyzeten. Szóval valaki javasolta hogy szembesítsétek vele: hát inkább ne!

Én ezt nem kezelésnek hívnám, nem annak szántam. Csak szerintem nem szabad emiatt kimaradni semmiből. Minden szituból ki lehet hozni a legjobbat, és így minden közös programon részt lehet venni. Legyen a akár egy kirándulás.

Megjegyzem, nekem ebbe a problémámba soha nem avatkoztak bele sem szülők, sem nagyszülők, egyszerűen mindig segítséget kértem, attól, aki épp akkor a közelembe volt.

Én is ugrottam már fel iskolapadból, sikítva, majd mikor egyik osztálytársam rálépett, mosolyogva ültem le, és hangos köszönömöt mormogtam. Fél perc múlva folytatódott az óra. De ettől még sose gondoltam volna, hogy ettől kezelésre szorulnék.

Szerintem pont akkor fog kezelésre szorulni bárki is, nem csak a fórumindító lánya, ha emiatt bezárkózunk. Szerintem nem az a megoldás.

Igen, ez az, hogy a tanár néni szólt, így már tudja, és így már napokkal előtte, meg az utazás közben, a programok közben is nyomasztaná, ezt mondta ő is:((

Akkor Te is alaposan benne vagy a dologban, sajnos:(((

Igen, én is azt mondom, hogy tényleg nehéz elképzelni, de biztos, hogy úgy van, ahogy mondjátok.