Van olyan, hogy egy férfi csak több hónap után lesz szerelmes a párjába? (tudásbázis kérdés)

Nem tudom ,hogy leírhatom-e ide, de nekem a legnagyobb szerelmeim a tanárnőim voltak...Most visszagondolva 13-14 évesen egy 28 éves tanárnő.

23-25 évesen egy 42-45 éves nő...nah hát itt a nő észre is vette rajtam, nem tudom hogy pedig próbáltam leplezni...-- flörtölgetett is velem elég rendesen-- habár mindig az ő óráira jelentkeztem be...egyszer haza is kísértem este...vártam, hogy hívjon fel vagy vmi, de csak beszélgettünk a ház előtt..habár, ha fel is hívott volna...hát nem is tudom, tuti nagy égés lett volna és a szeme elé se mertem volna kerülni...hisz tudjátok miért...

de ezt csak elmeséltem...

...csak jelzem, hogy a fórum 2012-ben íródott... az ő döntésük meddig húzták az időt. Lehet hogy még együtt vannak? :)

Jó lenne.

igen.

meg olyan is van, aki soha.

Nekem a férjem 7 év után egyszer csak azt mondta, hogy "most kezdelek megszeretni":(

Csak néztem, mint a lukinyúl... Mi volt az eltelt 7 évben, amit érzett irántam?!:(

Másfél év után, márt tudnod kellene a választ.

De, ha még mindig nem tudod, akkor soha nem is lesz szerelmes beléd.

Én megláttam a férjemet, és abban a pillantban mintha fejbe vertek volna! Rendesen megszédültem! És ez totálisan kölcsönös volt! Négy hónap után -8 éve- házasodtunk össze, a harmadik gyerkőcöm van a pocakomban. És még ma is imádom. Minden nap újra és újra beleszeretek.

A sógornőm neten ismerkedett meg a párjával,egy éve együtt is élnek. Kb fél éve mondta, hogy talán már tényleg szereti, és ha továbbra is működik a kapcsolat, jövőre eljegyzés, 2 év múlva esküvő. Pedig már 30 éves. Ők nagyon meggondolják. Nem mondom, hogy a hirtelen dolgok mindig jól sülnek el, de szerintem ez is túlzás. Úgy voltak vele, a szimpátia kölcsönös volt, a szerelem meg majd megjön...

A szerelem mint egy villámcsapás! Vagy nem?

Annyiban szeretnék hozzászólni, hogy/ a kenyerem javát már megettem,66 éves vagyok/ ami gyorsan megy fel, az gyorsan is megy le. Ezt megtapasztaltam.

Szép lassan, az idő elteltével megismeri egymást 2 ember- jól érzik magukat együtt és egyszercsak azon veszik észre magukat, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Ezt most nagyon tömören írtam, de van ilyen.

Hát jól át.asznak téged, hogy mit ne mondjak.

Látod így kell menekülőutat megtervezni ha lépni kell.

Én a helyedben nem hinném el.Olyan nincs hogy valakinek ilyen sok idő kellene a "szerelemhez".

Mások meg - akik nem szélhámosok - kb. 5 percnyi ismeretség után igaz szerelmet hazudnak a naiv és ártatlan leányzónak, aztán "bőszen töcsköl"-ik, amíg tehetik, majd miután megunták, valami hülyeséget kitalálnak és lazán lecserélik egy másik lánnyal.

Ki is akkor a szélhámos?

Van!

Az igaz szerelem kialakulásához, általában sokkal több idő kell, mint azt legtöbben gondolják.

Na ők azok, akik rendszerint összekeverik a szerelmet valamilyen másfajta érzelemmel, érzéssel, vággyal, stb.

Én is így gondolom,hogy személyiségfüggő.

Nekem tetszik ez az őszinteség,és tapasztalatból tudom,hogy ha egy ilyen bizalmatlan férfi valóban beléd szeret,akkor az már nincs elkapkodva,nem fog 2 hét után továbbállni,mint mondjuk az,aki 2 alkalom után már "szerelmes".

A kapcsolat eleje ilyenkor nem könnyű,de ha az érzelmeiden,és a külső tetszésen kívül is úgy látod,hogy sok,számodra értékes dolog van benne,akkor érdemes várni.

(én pattantam már le férfiakról azért,mert túl gyorsan lettek 'belém' szerelmesek:Ilyenkor nyilvánvaló,hogy még nem is ismernek,hanem vagy a külsőm jön be nekik totálisan,vagy már annyira hiányzik nekik a szerelemérzés,hogy csak rámakasztották)

Sziasztok!

Szerintem ez nem nem, sokkal inkább személyiség függő dolog.

Amikor összejöttünk a párommal, már több mint egy hónapja jártunk, de én még mindig azon filóztam, hogy érdemes-e ebbe a kapcsolatba időt és energiát fektetni. Aztán sosem lehet tudni alapon adtam egy esélyt a dolognak, és 3-4 hónap is kellett, amire azt éreztem, hogy hoppá, szerelmes vagyok!

A párom ugyanakkor már a 3-4. randin kimondta, hogy szeret. Ilyenkor mit lehet tenni? Elmondtam,hogy szíve joga és én is nagyon szimpatikusnak tartom, de bocsásson meg, mert ilyen nagy szavakat én még nem mernék mondani...

És az az érdekes, hogy egy nagyon jól sikerült együtt töltött nap/hétvége után, amikor először éreztem, hogy "hoppá", akkor ugrott meg igazán a páromnál is a fokmérő. :)

Tehát - szerintem - ezen nem szabad megsértődni. Korrekt módon közölte, hogy mi a helyzet. Ezt követően, ha Te látsz benne fantáziát, akkor egy próbát megér. Hidd el, ha ő egyszer igazán kinyílik és azt mondja, hogy szeret, akkor az úgy is lesz.

Persze megszeretni valakit és szerelmesnek lenni valakibe nem ugyanaz... Döntsd el, mi a helyzet, aztán hajrá!