Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Van olyan dolog az életedben amit nem sikerült feldolgozni/elfogadni? fórum

Van olyan dolog az életedben amit nem sikerült feldolgozni/elfogadni? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
134. Sylvia81 (válaszként erre: 132. - Lilluska25)
2009. aug. 3. 22:36
"peches vagyok" - önmagát beteljesítő jóslat! Már megint bevonzod a negatívot!!! ;)
133. noika
2009. aug. 3. 22:36
Babátváróknak.Én is két babát vesztettem el,de csak az járt a fejemben,hogy CSAK AZÉRT IS!!!!Két egészséges gyermek anyukája vagyok!
132. lilluska25 (válaszként erre: 130. - Noika)
2009. aug. 3. 22:33
igen csak a sok rosz után nem tudsz hinni..ha meg jó van,várom már h mikor lesz rossz mert ugye én ugyis peches vagyok.----
131. Sylvia81 (válaszként erre: 85. - Lilluska25)
2009. aug. 3. 22:32

Bocsi, most jutott eszembe, hogy erre a hozzászólásodra nem válaszoltam:

"érdekes lehet aki ezzel foglalkozik...mit mondott még?tényleg az ilyen embereknek várni kell???"

Ez az ember igazából nem is tudom mi volt. Foglalkozott rontáslevétellel, csakrákkal, hozzánk tapadt szellemek "levételével", meg a jó ég tudja, még mivel...

Ő vette észre magától, hogy anyukám "hozzámtapadt", bár nem a klasszikus értelemben, mert nem szívta az energiámat. Csak vigyázott rám, mert érezte, hogy nem tudom elengedni.

De ugyanez az ember mondta azt is, hogy az egyik kolléganőm a köldökcsakrámből szívta az energiámat. De akkoriban éreztem is, hogy valami nincs rendben!!!

Meg azt is közölte velem, hogy van egy elvarratlan szerelmi szálam, ami nagyon erős, és átkötöttem az akkori kapcsolatomra. Szétszedte őket, az a kapcsolatom nem sokkal később véget is ért...

Utólag aztán kiderült, hogy ez a valaki valami sötét erőt szolgál, szóval többet nem mentem. De ezek a dolgok igazak voltak.

130. noika
2009. aug. 3. 22:32
Csak pozitiv dolgokat szabat mondogatni mert az ember bevonzza a bajt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
129. noika (válaszként erre: 120. - Leoborta)
2009. aug. 3. 22:31

Szép estét!

Az én életem is tökéletes volt.Megharcoltamérte,de szép házasság ,két egészséges gyerek,A gazdasági válság ellenéáre is nagyon boldognak éreztem magam.Mondogattam a páromnak,hogy vajon megérdemlek én ennyi jót,mikor annyi mindenkinek rossz a környezetünkben?!Addig mondogattam,mig egy verőfényes napon jött a telefon,hogy Apukám lezuhant a tetőről,már ujraélesztik és jön a helikopter.......1,5 órás küzdelem után hagyták abba.

128. lilluska25 (válaszként erre: 120. - Leoborta)
2009. aug. 3. 22:31
Köszi!
127. misz
2009. aug. 3. 22:31

A babát váróknak, akaróknak üzenem: tudom milyen soha nem múló fájdalom egy magzat elvesztése. Nekem 2 babám lett angyalka. 20 kg-ot fogytam 2 hónap alatt, és egy percre nem múló gyomorfájdalmak kínoztak. Többször vitt el a mentő éjjel, a gyomortükrözéstől a hasi CT-ig mindent megcsináltak rajtam. Míg végül kiderült pánikbeteg lettem. Gyógyszereket kaptam, így álltam talpra. Ne féljetek segítséget kérni!


Csodák pedig vannak : védekezés mellett fogant a kisfiam, aki most 1 hónapos.

126. lilluska25 (válaszként erre: 125. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 22:31
na eztuti igaz sajna
125. Sylvia81 (válaszként erre: 120. - Leoborta)
2009. aug. 3. 22:24
Azért, mert most jó, nem kell, hogy elromoljon! Nem szabad félni, mert a félelmeink valósággá válnak, és arról elsősoban mi tehetünk.
124. misz
2009. aug. 3. 22:23
Mindenkinek sok-sok erőt kívánok, aki elveszítette a szerettét. És kívánom, hogy a Jóisten adjon olyan dolgokat az életetekbe, ami feledteti a vagy enyhití a fájdalmatokat. Tiszta szívből kívánom.
123. misz (válaszként erre: 120. - Leoborta)
2009. aug. 3. 22:21
Most olvastam végig a fórumot. És arra a következtetésre jutottam, hogy én csak ne siránkozzak. Az én szüleim élnek, fantasztikus a férjem, csodás a 2 gyermekem...
122. rózsakő (válaszként erre: 120. - Leoborta)
2009. aug. 3. 22:18
Köszi:)))
121. misz (válaszként erre: 110. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 22:17
Most úgy gondolom, hogy a 6 hetes vizsgálaton a fogadott dokimmal leülök és elmondom neki mi történt. Aztán meglátom mit reagál. Arra gondoltam még, hogy az oszályvezető főorvossal beszélek. Tényleg nem a kártérítés kell, az nem adja vissza, amit elvett. Csak tényleg, amit írtál, hogy mással ne fordulhasson elő.
2009. aug. 3. 22:14

Ahogy így Titeket olvaslak, elgondolkodom, hogy csak én vagyok ilyen szerencsés? Ennyi nyomorúság még leírva is borzasztó, átélni meg...

Szép gyermekkorom volt, jó családi hátterem volt, van. Szüleim még éldegélnek, jól érzem magam ilyennek, amilyen vagyok, de sokszor elkap a szorongás, hogy ez így túl szép, és majd egyszer jön valami, mint derült égből a villámcsapás, és akkor minden széthull, darabokra törik.

Nagyon optimista ember vagyok, mindenben keresem a jót, remélem ez mejd átsegít mindenen, de néha félek, aggódok...

Kívánok mindenkinek kitartást, sok-sok lelkierőt!

119. Sylvia81 (válaszként erre: 118. - Misz)
2009. aug. 3. 22:08
:((((((((((
118. misz (válaszként erre: 16. - Lilluska25)
2009. aug. 3. 22:04
A naplómban az 1. bejegyzésnél elolvashatod. Azért fáj annyira, mert az 1. gyerekem vészhelyzetcsászárral született, aztán 2 babát elveszítettünk. Ezt a gyereket szerettem volna szépen megszülni, csodaként.
117. misz (válaszként erre: 10. - 7c79ff1565)
2009. aug. 3. 22:01

Szerencsére mindketten jól vagyunk. Csak a lelkem fáj nagyon.


Sajnálom, hogy sokat bántottak. Remélem már csak a múlt.

116. rózsakő (válaszként erre: 114. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 22:00
Nálunk is Hajmáskéren.
115. lilluska25 (válaszként erre: 114. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 21:54
én meg most látom h nagyokat villámlik,de szééép
2009. aug. 3. 21:52

Offtopik:

Jelentem, Sopronban esik az eső!

113. Sylvia81 (válaszként erre: 112. - Rózsakő)
2009. aug. 3. 21:52
Hát ja. És még messze nem nekem a legrosszabb. Sajnos. Bárcsak azt mondhatnám, hogy gyerekek, nekem volt a legrosszabb, nektek csak jobb lesz! Ezt a szerepet szivesen bevállalnám.
112. rózsakő (válaszként erre: 111. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 21:49
Iyenkor jövök rá,hogy másnak még rosszabb volt mint nekem :))
111. Sylvia81 (válaszként erre: 109. - Rózsakő)
2009. aug. 3. 21:47

:)))))))))

És ez még csak az eleje! Ez az alapszitu. Az én lelki terrorizálásom még csak ezután jött.

110. Sylvia81 (válaszként erre: 107. - Misz)
2009. aug. 3. 21:46

:(

Nem tudok erre mit mondani igazából, mert gőzöm sincs, hogy vizsgálják ki, de szerintem én nem hagytam volna annyiban a dolgot. Nem is a kártérítés miatt, mert itt nem az a lényeg, hanem a következő többtíz, esetleg többszáz nála szülő nőért... És ha valami baj lett volna? Akkor se ért volna rá, ha te netán elájulsz a fájdalomtól? És ha legközelebb lesz egy ilyesmi esete, és azt is félvállról veszi, és a baba örök életére nyomorék marad, vagy valaki meghal?

Bocsi, nem ítéllek el a döntésed miatt! Csak ha mindenki így fogja fel a dolgokat, sose állítják le azt a hentest... :(

Egyébként ez melyik körházban volt? Vannak debreceni rokonaim, még nincs gyerekük. Csak hogy tudjam, hova, kihez ne menjenek...

109. rózsakő (válaszként erre: 105. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 21:41
Hát nem volt egy könnyű életed neked sem.
108. lilluska25 (válaszként erre: 106. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 21:40

nemkell bocsénatot kérj semmmiért

euért ez a fórum

107. misz (válaszként erre: 73. - Sylvia81)
2009. aug. 3. 21:38
Akkor akartam, de aztán azt mondta a férjem, hogy a végén még én maradok bajban becsületsértés miatt. Nem tudom bizonyítani, hogy úgy történt.
2009. aug. 3. 21:38

Áááááááá....!!!!!

BOCSI!!! Folyton!!!

2009. aug. 3. 21:37

Nem akartam leírni, mert nincs szükségem szánakozásra, de mégis megteszem...

Anyukámnak Apu volt az élete nagy szerelme. Ennek az első gyümölcse voltam én. Apu anyukája már az elejétől ellenezte a kapcsolatot, utólag kiderült, hogy nem Anyu volt a rossz, hanem a mamám felfogása (3 nőből egy se felelt meg neki, mint a fiacskája párja). Gyakorlatilag fojton Anyut piszkálta, és vele együtt a családom is, mert a mamámank mindenki meg akart felelni - nem akartak Anyu sorsára jutni...

És hát ebbe tönkre is ment a házasságuk. Ja, közben Anyu egyszer elvetélt, persze ezért is ő volt a hibás.

9éves voltam, mikor kimondták a válást. Mindenki ment a maga útján, de Anyu még mindig Aput szerette. És hiába jött az új lehetőség, egy élettársi kapcsolat, a régi szerelem csak nem múlt el. Sajnos - nincs mit szépíteni rajta - alkohollal próbálta szebbé tenni a saját világát, de érdekes módon csak akkor nyúlt hozzá, ha az élettársa otthon volt (mondjuk ő is ivott).

Aztán jött öcsém, de persze, amint az sejthető, ő sem oldotta meg az alapproblémát, mert ez nem is várható...

Aztán anya meghalt.

1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook