Van még remény a számunkra? (beszélgetős fórum)

"Mondta hogy hiányzom a családjának meg hogy menjek Pestre.(ahol tanul.) Kérdeztem tőle miért, mondta hogy hát miért ne"

nyomós érvek

Fél éve szakítottunk a párommal amiatt, hogy nem bírtunk már találkozni és alig tudtunk bármit megbeszélni. Nem váltunk el haraggal, bár bennem egy hatalmas űr keletkezett, miután vége lett. Szép kapcsolatunk volt, szinte egy külön világot alkottunk magunknak. Szoktunk néha beszélni, és úgy érzem , ő még mindig a kettőnk világában él.

Fél év után tegnap találkoztunk először egy buliban, nem tudta hogy ott leszek. Beszélgettünk, szóba került a kapcsolatunk is, hogy hol romlott el, a távolság stb. Mondta hogy hiányzom a családjának, meg hogy menjek Pestre.(ahol tanul.) Kérdeztem tőle miért, mondta hogy hát miért ne. Aztán valahogy burkoltan kisült a dologból hogy ha ott élnék valószínű még együtt lennénk. Az este további részében sokat volt a közelemben és egy ágyban is aludtunk, bár 2 másik ismerősünk közöttünk aludt, tehát ő az ágy egyik én meg a másik végében... Reggel elmentem átöltözni a fürdőbe és rám is nyitott, be is jött, de semmi nem történt. Látszódott hogy hiányol, de mivel az ő akaratából mentünk szét így nem tudom van-e okom reménykedni. Azóta udvarolt is egy lánynak tudomásom szerint, és mikor mondtam neki hogy az a lány úgyis ott van pesten , inkább ő való hozzá, erre azt mondta hogy " de az nem ugyanolyan..".

Tanácstalan vagyok most nagyon, szerintetek a helyzet hozta ezt ? vagy van még remény kettőnknek ?