Van kiút a depresszióból? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Van kiút a depresszióból?
És különben is... NEM BIZTOS, hogy egy 20 éves Gyereknek van elég tapasztalata...
Akinek meg van, ilyen fiatalon, Azt esetleg már megérintette a depresszió szele, és tudja, mi fán terem...
Osztom a véleményed, nem kellene Mindenkit lebeszélni a gyógyszerszedésről, hisz Ő nem orvos, és honnan tudná, hogy Kinek mi zajlik le a szívében-, lelkében-, agyában-, és gondolatmenetében...
Van, Akinek tényleg csak a gyógyszer segít, hisz zavar van az ingerületátvitelben, és van, akinek nem termel elég szerotonint az agya...
Mindenki saját maga tudja, hogy szüksége van-e gyógyszerekre, vagy nem, de ezt inkább döntse el a szaktekintély-, vagy a szakorvos...
Nekem is milliószor ment el a kedvem az élettől, talán csak az antidepresszáns az, ami miatt nem csináltam hülyeséget, és a napi egy tabletta nem okoz függőséget...
A függőség nem egy darab tablettánál kezdődik naponta...
Gratulálok hogy sikerült kigyógyulnod, szerencsés vagy hogy ennyi elég volt hozzá.
Mivel nem vagyok orvos, így nem tisztem diagnosztizálni, de az a sanda gyanúm hogy Neked nem depressziód volt, hanem múló hangulatzavarod.
Nem kötekedés vagy a bajaid lekicsinylése mindez, ne érts félre, de az kicsit meredek hogy mindenkit lebeszélsz a gyógyszerszedésről, mondván hogy az tudatmódosító.
Én is szedek antidepresszánst, és elmondhatom hogy a tudatom csak annyiban módosult, hogy már nem minden pillanatban akarok öngyilkos lenni.
Nem hinném hogy ez nem pozitív változás.
Barátaim és szerető családom nekem is volt, van is, de mindössze ennyi sajnos általában nem elég annak, aki valóban beteg.
Minden jót Neked!
Szia, az érzés teljesen ismerős, igen, ez depresszió, vagy ha nem is depresszió, de egy jó alapos hangulatzavar.
Magam is úgy voltam, hogy évekig tartott mire rádöbbentem hogy amennyiben mégis az életet választom s nem az önirtást, akkor szakember segítsége kell a gyógyulásomhoz.
Találtam egy nagyon lelkiismeretes és vérprofi Átert, aki gyógyszert adott és járok beszélgetős terápiára is, amiktől már így 6 hét elteltével is összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam a bőrömben.
Neked is ugyanezt tudom tanácsolni: segítséget kell kérni. Nem biztos hogy gyógyszer is kelleni fog, de hogy terápia igen, az egyértelmű a soraidat olvasván.
Minden Jót!!!!!!
Szia, sok kis csata megnyeréséből áll a háború győzelme is, nem ?
Hogy mi motivál, az talán nem is annyira lényeges, mint az hogy akarj felállni és tovább menni, bármennyire nehéz és fájdalmas is az egész lét.
Az én véleményem szerint nagyon szépen felvázolták az ingerült átvivő-, hírvivő-, agyi-, biokémiai folyamatok zavarát...
Képekben is nagyon szépen szemléltették, hogy hogy működik a zavar, nemcsak szavakban...
Szerintem ez a rész figyelemfelkeltő volt, és nem volt unalmas, mint némelyik rész...
Szia, megnéztem, pont azért hátha mond valami újat vagy elgondolkodtatót, de nekem sajnos nem mondott.
Biztosan van valamilyen kiút, csak roppant nehéz rálelni még akkor is, ha valaki szakember segítségét kéri.
Alapból kéne a depressziósok és hangulatbetegek túlérzékenységét és világról illetve önmagáról alkotott képét átformálni, ami szinte teljességgel lehetetlen. Azért a szinte szó, mert van akinek mindez sikerül, láttam pozitív példát, csak irtó keveset, az a baj.
Csak ha érdekel Valakit...
Ma este, a Spektrumon, 20.30h-kor: Az elme biológiája sorozatból. A mély depresszióról lesz szó...
Azt nem lehet előre tudni, hogy uncsi lesz-e, mint egyik nap a pánikbetegségről szóló rész, azért érdemes belepillantani, hátha érdekes lesz...
Kedves Mindenki! Szerintem nincs olyan ember akit ne értek volna negatív hatások. Van aki ezeket fel tudja dolgozni, és van aki mélyen eltemeti. De attól azok még ott vannak, és mérgezik tovább kegyetlenül. Előszőr a pszichéjét, később a fizikai testet is. Kerestem én is a megoldást, nagyon sokat olvastam ebben a témában, és számomra a megoldást a hit, a lélek erősítése, ápolása hozta meg. Ezt megtanultam, és gyakorlom. Egy jó ideje már másoknak is tudok segíteni, mégpedig a bioenergia segítségével. Ennek lényege, hogy a fizikai testet körbeveszi egy energiatest, s ezen keresztül történik a gyógyítás. A negatív energiától kell megtisztulnunk, és a pozitív, gyógyító enerval kell feltöltődnünk.Ez az élet alapja, és mindent az alapoknál kell kezdeni. Ha szeretne valaki erről beszélgetni, kérdezni szívesen válaszolok.
Szeretettel
Ági
Sziasztok,
Nekem szorongásos-depressziót állapítottak meg szülés után (1 éve), egyébként pánikos vagyok.
Minden depisnek ajánlom az Omega3-at, de csak olyat, aminek halolaj tartalma 1000mg felett van, DHA 120mg EPA 180mg tartalommal bír.
Cirka 1 hónapja szedem, azóta kivirultam, tettre kész vagyok, jó a hangulatom van stb...
Üdv
Barack
Na, az ilyen hozzászólásokért hagyom itt a Hoxát! Mindig ez a válasz!!! NE SAJNÁLTASD MAGAD!!! Ok akkor törlöm a regisztrációmat. MErt látom akármit mondok, azt nyavajgásnak veszitek. Ez a társaság csak rossz hatással van rám! Könnyű osztani az észt meg okoskodni!
Sziasztok!
Kedves alfoldi13! Gyönyörűek és tényleg igazán megszívlelendőek amiket írtál! De akkor te miért nem eszerint próbálsz meg élni? És eszerint boldognak lenni azzal amid most van?
Sz.
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk
jobb lesz, ha megházasodunk, ha megszületik az
első gyerekünk, vagy ha megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez, vagy ahhoz és azt gondoljuk,
hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként, kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.
Megvagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk,
mikor ezen a korszakon túljutnak.
Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk
megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk,
ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni.
De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink.
Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
Alfred Souza mondta:
Sokáig abban a hitben éltem,
hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni
és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes
tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök.
Majd aztán kezdődik a valódi élet!
Végül megértettem, hogy ezek az"akadályok "a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni,
hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet,
mert a módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire…
Így akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha
vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola,
majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot,
majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a
gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre
nyugdíjba megyek, majd ha megházasodom,
ha végre elválok.
Nem kell, hogy várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást.
Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem döntsük el magunkban,
hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat.
Az életöröm és a boldogság nem úti célok,
hanem maga az utazás.
Néhány ötlet mára:
Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre!
Szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás!
Táncolj úgy, mintha senki sem látna!
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
Sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!
Sorolj fel 10 Nobel-díjast!- sorolj fel 5 Oscar díjas színészt!
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj!
Senki sem emlékszik a tegnap legjobbjaira.
A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak,
a győzteseket elfelejtjük.
Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
Sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni,
aki lettél!
Sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt!
Mondj olyan embert, aki azt éreztette veled,
hogy különleges vagy!
Sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet!
Hogy megy? Jobban?
Azok az emberek, akik az életünket
különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak,
vagy a legnagyobb díjak nyertesei.
Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.
Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet!
Te mit akarsz tőle? Ki vagy te?
Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre.
Valószínűleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek
egyike, de olyanember vagy, aki miatt ezt az e-mailt
körbeküldtem.
Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta
(akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek)
felálltak a 100 méteres futás startvonalához.
A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva),
de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak ,az egyik fiú elesett az
aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi 8 versenyző is hallotta a sírást, lelassított és hátranézett.
Majd mindenki megállt és visszafordult... Mindegyikük.
Az egyik Dawn-kóros leány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.
Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak
és együtt sétáltak át a célvonalon.
A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak.
Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért?
Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem
az egymás felett aratott győzelem.
Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is,ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.
Ha tovább küldöd valakinek ezt az e-mailt, talán gondolatokat ébresztesz benne is, ha pedig nem,
akkor sem ér semmilyen "szerencsétlenség",
mint amilyet a sok "csodálatos" e-mailben
ijesztgetésképpen kapni szoktál.
EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT,
HA LÁNGJÁVAL MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.
Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket,
ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel.
Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk...
És közben elfelejtjük, miért is csináljuk…
Szép napot és gyönyörű életet kívánok neked
nekem ezek a gondolatok megfognak....mennyi bennük az igaz???????????????
tUDOD, ÉN PONT GYEREKKÉNT VESZTETTEM EL A HITET.
MOST OTT TARTOK, HOGY ENYI ROSSZ UTÁN ÁTGONDOLTAM AZ ÉLETEMET. RÁJÖTTEM, HOGY CSAK A MI ISTENÜNK AZ,AKI MINDIG MELETTED VOLT, VAN ÉS LESZ ÖRÖKKÉ.
SOHA NEM FOG BÁNTANI, BECSAPNI.
ÉN MÁR CSAK TŐLE VÁROM A SEGÍTSÉGET, ÉS TUDOM, HOGY SEGÍTENI, FOG, MERT MINDIG KIHÚZ A BAJBÓL, CSAK MOST SOKAT VÁRAT, DE ELJÖN AZ IDŐ.
Jaja. Így van. Kérdezik mi baj: bármit mondok. Neked mitől lenne az? Miért nem vagy boldog? Kérdem én: mire fel? Látszólag, persze, tökéletes minden. Vagyis átlagos. De amit külső szemlélő nem lát... Nem azt szeretném elérni, hogy sajnáljanak... Nem! Csak egy-két jó tanács! Vagy csak a bizalom megadása! Csak egy kicsit átérezni másnak a gondját/baját. Csak a közönyösség...
A gyerekkor. Hm... Az nekem sem volt átlagos. Tudod, én is szoktam magamtól kérdezni. Miért? De ez csak költői kérdésnek marad.
Az Istenes dolog. Sajnos képtelen vagyok hinni. Régebben más volt... pár évvel ezelőtt. De megrendült gyermeki hitem.
Tudom, hogy milyen érzés.
Nekem sem hiszik, hogy tényleg bajom ban, csak óóóó 20 éves, csak hisztizik.
Nem a korral jár a baj.
Volt nekem olyan gyerekkorom, hogy senkinek nem kívánom, és bizony most is van bajom, és együtt már túl sok, nem értem, mivel érdemeltem ki.
Az a legrosszabb, amikor senki sem áll mellettünk... Eddig csak egy közeli barátom mondta, hogy keressek dokit, mert ez nem vezet jóra, hogy ilyeneken jár az eszem. De senki ms.. csak azt hiszik, opénkodom, vagy hogy csak rossz hangulatom van. Ha a múlt ne lenne olyan, amilyen... El lehetne felejteni... Ha a család legalább biztatna, mellettem állna.. Ha már ott nem voltak mellettem akkor, amikor kellett volna. Bosszantó.
Tényleg néha azt gondolom, hogy belém a lélek csak hálni jár... Semmi érzelem. Üresség. Dehát tudják/tudjátok milyen ez. :(