Van élet a halál után? (beszélgetős fórum)

Nincs, azaz nincs rá tudományos bizonyíték.

Józan logikával szemlélve is valószerűtlen.

Jól értelmezem, hogy Te is materialista vagy? Én az embert is ugyanolyan élőlénynek tartom mint az állatokat. Ha igaz, hogy az ember lélek formájában örökké él, akkor miért ne lenne igaz az, hogy az állatok is élhetnek örökké?

Nem tudom, hogy a nyitó cikk szerzője hogyan vélekedik a kérdésről. A cikk emberekről szól, de nem tartom kizártnak, hogy ugyanezt írná az állatokról is.

Nem írtunk a nővényekről, baktériumokról, gombákról, vírusokról, egysejtűekről és ki tudja még miről. Ezek is életformák, számomra pontosan ugyanúgy rejtélyesek mint az ember. Hogyan rendeződhetnek atomok, molekulák oly módon, hogy végeredményben életjelenségeket produkáljanak, szaporodjan, ráadásul magasabb életformáknál már létezik hím és nőnemű egyed?

Az élet legkezdetlegesebb formája is jóval bonyolultabb mint szerencsés atom- illetve molekula rendeződés. Hallottam olyat, hogy pont a legnagyobb tudósok azért valásosok mert dacára kutatásaiknak, nem tudnak a dolog legmélyére eljutni és azt mondják, erre a természet csak úgy spontán nem képes, ide kell az Isten. Ha pedig van Isten akkor már minden egyéb szellemi jelenség is elképzelhető.

Hamarabb lesz egy ócskavastelepn egy forgószél után működőképes repülőgép mint élet atomokból isten élkül. - mondta valaki.

Én nem tudom mi az igaz, buta vagyok hozzá.

Semmilyen misztikus élményben nem volt még részem.

egyszer elájultam a vonaton, teljesen kiesett az a perc. amikor mélyen alszom, 8 óra tűnik el, még akkor is, ha álmodtam. egyszer altattak, min. 4 órát voltam öntudatlan.

szerintem ilyen a halál utáni lét vagyis nemlét. megszűnés.

"Minden esetre érdekes és elgondolkodtató, hogy az orvosilag halottnak nyilvánított ember – akinek megszűnnek az életfunkciói, nincs agyi tevékenysége, és már a szíve sem dobog – hogyan hallhatja, mit beszélnek az ágya mellett álló orvosok, vagy hogyan láthatja a másik kórházi szobában, vagy akár a kórház udvarán lezajló eseményeket?"

Én azért megnézném ezeket a helyzeteket, mert nem mindegy, hogy egy éppen egy nagy traumát keltő testi behatás során gondolják ezt az orvosok vagy laboratóriumi körülmények között. Merthogy könyvek, kiadványok jól tudnak görbíteni, de egy tudományos tanulmány is állhat egyik vagy másik oldalon.

De az mindenképpen érdekes, mindegyik ugyanazt a történetet adja elő. Viszont szerintem ez még nem ad alapot arra, hogy bármire is következtessünk ebből...

"el tudod-e fogadni, hogy csupán a fizikai születéseddel jöttél létre"

mi az hogy el tudom-e fogadni? rossz a kérdés, én ezt így gondolom. ilyen hülyeséget, hogy egy fentibb erő törli, mint én a fájlokat :)

"fizikai haláloddal örökre megszűnsz létezni"

ahogy nagyon jól megfogalmaztad: "A haláltól való félelem véleményem szerint csupán az ego félelme a megsemmisüléstől."

az ego beszél belőled, mert a tényeken túlgondolva kreálódik meg benned a gondolat az egod hatására, hogy na, talán mégiscsak lesz valami halál után, ÉN nem szűnök meg.

tudod, mi nem szűnik meg? a félelem a haláltól. mindenki azt mondaná az utolsó percben, hát még egy évet ráhúznék.

"Teljesen egynek érzed-e magad a folyamatosan változó, öregedő testeddel, vagy érzel magadban valami többet, valami megfoghatatlant, valami sokkal hatalmasabbat, akinek halálát egyszerűen nem tudod elképzelni?"

ego, ego, ego... én nem vagyok valami hatalmasabb. élek, vagyok, nem akarok én sem meghalni, de ki tudja leszek-e utána és nem képzelek dolgokat bele dolgokba.

lássuk csak az állatokat! akinek van és foglalkozik vele (főleg kutyások) mondják, hogy nekik is vannak érzelmeik, racionálisan viselkednek. ők is meghalnak. az ember miért nem azon szenved, nekik van-e lelkük és vajon tovább él-e? ego! mi a különbség ember és mondjuk kutya, delfin között? hogy mi állatoknak mondjuk. de miért gondoljuk, hogy ránk nem ugyanaz vár, mint rájuk? ego?

most komolyan, azt leszámítva, hogy civilizációkat építettünk, ennyivel különbek vagyunk ilyen nagy léptékű történésekben? tovább élünk emiatt, hogy kitaláltuk a pénzt, netet, tudást?

A halál után van élet, egy másik élet!

A lélek örök életű!

Előlem nem lehet meglépni!!

Kérdések a cikkből és a válaszaim:

"el tudod-e fogadni, hogy csupán a fizikai születéseddel jöttél létre, és a fizikai haláloddal örökre megszűnsz létezni? "

Nagyon nem tudom elfogadni, de mégis ebben hiszek sajnos. Talán egy hajszálnyi esélyt adok az ellenkező esélynek is, tekintettel arra, hogy az élet keletkezése számomra abszolút rejtélyes és érthetetlen. Persze a vallás egy csapásra magyarázatot ad, dehát az ember attól függetlenül tépelődik.

"Teljesen egynek érzed-e magad a folyamatosan változó, öregedő testeddel, vagy érzel magadban valami többet, valami megfoghatatlant, valami sokkal hatalmasabbat, akinek halálát egyszerűen nem tudod elképzelni?"

Majd' 30 éves koromig minden hétvégén összejöttünk barátokkal futballozni. Nagyon jó fizikai kondícióban voltunk. Családot alapítottunk, elmaradtak a focik, más, kevesebb mozgást igénylő faladatokat kellett megoldani, elpuhultunk, bár próba híján nem tudtuk mennyire. Egyszer újra alkalom lett egy kispályás focira. Itt jött a nagy megrázkódtatás! 10 lépés után nem kaptam levegőt! Meccs után pörköltevés, pörköltevés után pörkölt kihányás! :(

(Most újra járok kocogni, hátha kicsit javul a kondi.)

Amit érzek az szomorúság afelett, hogy öregszem, minden térem romlik a teljesítményem. Igen ám, de szellemileg is leépülőben vagyok! A szellemi képesség és a lélek az kettő? Mert akkor még hagyján... Bár így már érthetetlen az a vélemény számomra, hogy a test csak egy ruha amit levesz a lélek. Azért tudom elképzelni a teljes halált (bár nem egyszerű) mert amikor műtöttek és elaltattak, akkor abszolút öntudatlan lettem, pedig azt gondolnám, hogy a lélek immunis az altatóra. Másrészt nem emlékszem az előző életemre még foszlányokban sem. Persze erre is van magyarázat: A felsőbb akarat törli az előző élet emlékét...

érdekes a téma.

ami tény,hogy sokkal többen haltak már meg mint ahányan most élünk.

szóval ha ezt nézzük, akkor nem is annyira félelmetes majd a többséghez csatlakozni.