Van élet a halál után? (beszélgetős fórum)

Aki csak az anyagban hisz, az sokszor hivatkozik a tudományra. Csakhogy a tudomány is rendszeresen elérkezik a transzcendenciához, és amikor már ott tart a tudomány, hogy a vizsgált részecskét befolyásolja a vizsgáló elvárása, akkor azt hiszem körbeértünk.

Aki azt akarja hinni, hogy ő kizárólag anyagból van, és a halálközeli élmény csak az agya működéséből adódik, hát legyen hite szerint. Én egy jó ideje nem korlátozom le a világot a tudományos szintre, mert túl rövidlátó.

Ha valaki valamit nem akar érteni, annak bármit lehet mondani, mert minden bizonyíték kevés lesz. Úgyis a saját tapasztalat a döntő.

Mondjuk sajnálom az ilyen anyagelvű embereket, mert könnyen beszippantja őket a nihil. Az én világom sokkal derűsebb, és színesebb, úgyhogy köszönöm szépen, én élek majd a halál után is. :-)

Meg igyekszem még előtte is, ha már itt vagyok. :-)

Nem olvastam el a hozzászólásokat, mert nem akartam befolyásoltatni magam. Csak a saját véleményem mondom.

Szerintem itt és most élünk. Minden, ami él, létezik, egyszer el is pusztul és elenyészik. De csupán az ember képes arra, hogy ezt tudatosítsa magában. Aki megszületik, születése pillanatától az óra ketyeg és visszafelé jár. Az idő egyre fogy.

Mindenkinél másképp. Hogy kinek mennyiből indul a visszaszámlálás, nem tudható. De mint ahogy egyetlen perc sem ismételhető újra, úgy az élet sem. Amit elvesztegettél, örökre elveszett.

Itt és most! Mert nem lesz javítási lehetőség, mert ez nem próbaút, hanem AZ út. Csak egyirányú, nem megfordítható, átírható, lecserélhető vagy újrakezdhető, mint egy virtuális játék. Naivság lenne azt gondolni, hogy ok. most elrontottam, majd legközelebb (egy másik életemben), majd ügyesebb leszek! Élj felelősséggel most! Tedd a dolgod úgy, hogy később se legyen lelkiismeret furdalásod miatta. Nem könnyű és életünk során nagyon sok döntést kell meghoznunk, amiről nem tudjuk előre, mit fog eredményezni. De ha tetteink és döntéseink összhangban vannak önmagunkkal, akkor érdemes végigélni az életünket.

ezzel az a bajom, hogy ez csak egy könyv. az író fantáziáján múlik, mit ír le, még ha a szerző és a főszereplő ugyanaz az ember is...

egy könyvet, egy újságbeli cikket, a neten megjelent hírt hogy lehet tényként kezelni, ha az nem tudományos tanulmány???

szerintem vannak emberek, akik szívesen hisznek dolgokban (mert az egojuknak az a kényelmes) és vannak, akik próbálnak a realitás, ok-okozati viszonyok talaján maradni...

[link]

Pl. itt meg tudod rendelni.

Nem olvasta valaki az Igazából mennyország c. könyvet?

Egy kisfiúról szól, aki járt odaát, és a saját szavaival, gyereknyelven mesél azóta is arról, amit látott. Az orvosok döbbenten állnak a dolog előtt, semmiféle magyarázatot nem találnak rá.

Találkozott pl. a kisfiú a magzati korban elhunyt testérével, akiről neki soha senki a családban nem mesélt.

Én nagyon kíváncsi vagyok rá, csak még nem sikerült beszereznem.

Jól van, tudom, tudom, én meg költözzek be a diliházba, mert ki merem jelenteni hogy TUDOM nem "csak" hiszem hogy a lélek nem hal meg. :DD

Figyelj, én csak leírtam egy történetet amit az anyukám olvasott...én nem ettől a történettől lettem olyan amilyen. :D

És honnan tudod hogy nem hajtották végre? Általában az ilyen kijelentések csak biztonságot adnak az illetőnek, mivel általában csináltak már olyan kísérletet, csak nem fogadja el, mert mindig kitalál bizonyos indokokat hogy miért nem lehet igaz. :))) Azt javaslom még keresgélj, hátha találsz egyet. :DD

Még anyum mesélte régen, hogy egy könyvben olvasta: egy hitetlen orvos, aki nem hitt a halál utáni életben különös kísérletre szánta el magát, ugyanis az emberek, akik a műtőasztalon haltak meg, és visszatértek érdekes dolgokat meséltek...így egy számot felírt egy papírra és műtét előtt felhelyezte a szekrény tetejére, nem szólt senkinek...megtörtént hogy a páciens meghalt de visszahozták, és kérdezte az orvos mi volt...és elkezdte mondani a dolgokat, hogy látta a saját testét és hogy megpróbálják visszahozni, majd hozzátette, hogy valaki otthagyott egy papírt a szekrény tetején, és megmondta a számot is.... :)))

Én tudom hogy a lélek nem hal meg, és köszönöm szépen, de nem vagyok sem elmebeteg, sem vakhitű, és nem vagyok vevő értelmetlen veszekedésre. :)))

Én nem hiszek a halál utáni életben,Szerintem ha leáll a szív,akkor elsötétül minden és ennyi!

nem érzel semmit és nem látsz semmit! De ezt soha nem fogjuk valójában megtudni.Ha meghalunk,nem tudjuk megüzenni a többieknek,hogy figyelj mégis élek ám. Szóval ez az én véleményem.

Valahol olvastam és nagyon tetszett. Talán egy kicsit ide is illik:

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Előre bocsátom... én megéltem nem is egyszer az "átlépést". Evvan.

...és úgy gondolom, hogy vannak az ateisták. a vallásosak és azok akiknek már hitük van és nincs szükségük vallásra. Ezeknek már nem kérdés ez a kérdés.

Ez nagyon jó kis téma. :) Tetszett a cikk.

Én személyszerint hiszem hogy van a halál után élet. Ha belegondolunk ezt nemcsak onnan gondolhatjuk, hogy egyes emberek akik baleset, műtét során jártak a túloldalon és erről mesélnek. Biztosan mindenki hallott már a szellemekről. Én hiszek is bennük. Aki nem, az persze emiatt sem hisz a fizikai halál utáni életben. De ebben sokan (mint ahogy én is) akkor hisznek, ha történik velük valami felfoghatatlan, azaz találkoznak egy szellemmel. A szellem igazából egy lélek. Szerintem ahogy sok ember nem tudja elfogadni, hogy szerettük már nem él (fizikai létre gondolok), úgy sokan a fizikai élet után sem értik ezt a helyzetet és visszajárnak oda,azokhoz, ami vagy aki fontos, kedves volt számukra.

Persze ezen a témán lehetne vitatkozni, mert mindenki a saját igazát szajkózza. Ami nem baj.

Nem hiszem hogy Sly7105 nővére a műtét után ébredve amikor még olyan kába, hogy igazából azt sem tudja hol van, kitalálna egy ilyen történetet.

Azt szoktam mondani, hogy két tábor van:

1. Vallásosak

2. Nem vallásosak

Persze vannak ingadozók is. Vajon minden valásos ember 100%-ig vallásos? Minden istentagadó 100%-ig istentagadó?

Szóval a két határozott álláspontot képviselő tábor közül valamelyik téved. Melyik téved? Én vagy ők? Lehetek abban 100%-ig biztos, hogy nekem van igazam?

(Na ezt most "jól" összeszedtem! :D)

Az igazság valahol e körül lehet:

[link]

az állatokkal azt akartam hangsúlyozni (újra és újra), hogy az egorol prédikál, de közben a saját egoja által feltételezett dolgokról ír :)

merthogy a lényege egy mondatban a mondanivalómban, hogy az ego (övé, tiéd, enyém is) szeretne ilyenekben hinni addig, míg nem tud ellene tenni. de ha a C-t c-nek vesszük és nem görbítjük O-vá, akkor még mindig ugyanott vagyunk, nem tudjuk, mi vár ránk halál után.

csak szeretnénk azt hinni vagy tudni, hogy van valami.

valami lesz, mert a nemlét is valami csak éppen nem-létező-valami formájában.

"Hallottam olyat, hogy pont a legnagyobb tudósok azért valásosok mert dacára kutatásaiknak, nem tudnak a dolog legmélyére eljutni és azt mondják, erre a természet csak úgy spontán nem képes, ide kell az Isten."

ezt én is hallottam annak idején, de kevésbé tudtam meggyőződni róla saját magam :(

"Minden esetre érdekes és elgondolkodtató, hogy az orvosilag halottnak nyilvánított ember – akinek megszűnnek az életfunkciói, nincs agyi tevékenysége, és már a szíve sem dobog"

Ez nem elgondolkodtató, hanem tévedés. Klinikai halál állapotában nincs légzés és vérkeringés, de az agy még működik. Ez agyi képalkotó eljárásokkal követhető. Ha az agy is megáll onnan már nincs visszaút.