Van élet a halál után? (beszélgetős fórum)

Egy ideje már nem agyalok azon mi igaz, mi nem, mert igen nehéz eldönteni.

Mindenki higgyen abban, amitől jobban érzi magát. :-)

Sziasztok! Egy kis érdekesség:

[link]

Tökéletes magyarázat!

Minden szavával egyetértek.

Nagyon kevés helyen találkoztam ehhez fogható, logikusan összeszedett érveléssel, ami ráadásul tükrözi az én hittel kapcsolatod elképzeléseim/meggyőződésem.

Egyetlen apró dolgot jegyeznék meg csupán (ezt azt hiszem, már említettem is itt, vagy máshol) mégpedig azt, hogy a fizikai halál utáni állapotot szerencsésebb lenne talán nem ÉLETNEK, hanem LÉTEZÉSNEK, vagy valami hasonlónak nevezni, mert így egy kicsit "fából-vaskarika" magyarázatnak tűnhet. Olyan kissé komolytalan/megfoghatatlan/érthetetlen/értelmezhetetlen a HALÁL UTÁNI ÉLET!!

Ahogy mondod, “nincsen olyan, hogy igaz, vagy hamis, jó, vagy rossz hit” de van olyan dolog amit könnyen elhiszünk és van olyan is, amit egyáltalán nem tudunk elhinni. A forrás hitelessége is befolyásolja, hogy elhiszünk valamit vagy sem. És az egyik ember könnyebben elhisz valamit, mint egy másik aki kevésbé hiszékeny. Vallásos kifejezéssel ezt a kegyelem dolgának tulajdonítanánk.

Elhinni azt, hogy a halál elkerülhető, nagyon nehéz. Könnyebben elhisszük azt, hogy van élet a halál után, amit semmiképpen sem kívánok cáfolni, hiszen tudatunk nem anyagi, jóllehet nem semmisül meg a halál alkalmával. Ehhez hozzájárul az is, hogy a túlvilági életről nem tudunk semmit, körülöttünk azonban minden változik, minden elmúlik, és nem ismerünk senkit, aki már mondjuk 120 évesnél idősebb.

De ha tudjuk, hogy valójában a testünk sem anyagi, hanem tudatunk kivetítése az anyagi világba, és annak állapotát tükrözi vissza, akkor talán könnyebbe hiszünk a halál elkerülhetőségében. Az ember, - a placebo hatóerejéhez hasonlóan - aki azt gondolja magáról, hogy beteg, ő kétség kívül az, még akkor is, ha a tünetek még nem jelentek meg rajta, tudata már fertőzött. Ennek fordítottja is igaz. Jézus azzal gyógyította a betegeket, hogy meggyőzte a beteget arról, hogy ő valójában nem beteg – és nem mulasztotta el a betegnek tudtára adni, hogy nem ő, mint nagy varázsló, hanem a beteg hite volt az, ami meggyógyította.

A vallásos emberek kétség kívül elfogadják azt az állítást, hogy ember Isten tökéletes ötlete önmagáról, mi mégis folyton tökéletlenséget látunk körülöttünk és saját magunkban is. Vajon honnan ez a tátongó szakadék a számunkra elrendelt isteni ötlet, és aközt amit mi abból megvalósítottunk?

Ennek oka szerintem nem lehet máshol mint (ön-)tudatunk szánalmas állapotában. Hogyan is lehetnénk tökéletesek, ha azt tudjuk magunkról, hogy gyarlók vagyunk?

Názáreti Jézus, nagyjaink legnagyobbja, feladatának tekintette tanítványai tudatát javítani, színvonalát felemeli oly magasra, hogy azok a tudatban megközelíthessék a számukra elrendelt tökéletes isteni ötletet. Ennek érdekében hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni, amire egy ember képes lehet. Kevésbé ismert az a tény hogy már kora ifjúságától kezdve folyton az „Atya dolgaiban” szorgoskodott. Ő elindított és végbevitt magában egy folyamatot, egy életre szóló lelkigyakorlatot, melynek csúcspontja volt a színeváltozása. Tanítványai azonban nem értették meg a jelenség lényegét, úgy arra kényszerült hogy vállalja a gyötrelmes halált.

Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra, hogy a nagy cél érdekében vállalja a keresztre feszítést.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elkerüljük a halált. Nem válunk halhatatlanná, mert bármikor vállalhatjuk a halált, de továbbá nem kényszerülünk arra, hogy elszenvedjük.

Hitem van. Igaz, hogy kissé sajátságos, de nem állítom, hogy kevésbé szilárd lenne, mint bárkié, vagy éppen nem állná meg a helyét bármikor, bárhol.

Szerintem nincsen olyan, hogy igaz, vagy hamis, jó, vagy rossz hit.

Saját magadban. De hát gondolom ezt te is jól tudod.

Ha netalán ez a válasz neked mégse lenne kielégítő, mert te egy konkrét forrásra gondolsz, ami téged azonnal egy szilárd meggyőződésre vezet, akkor nagyon sajnálom de arra kényszerülök, hogy kiábrándítsalak, ilyesmi nem létezik.

A hit – ami egy ilyen vállalkozáshoz nélkülözhetetlen – alig észrevehetően illeti meg tudatunkat. Ha ez megtörtént akkor növelni, gyarapítani, gondozni kell azt, hogy tudattá szilárduljon.

Vannak megbízható források, de ha nincs meg benned a hit, akkor a legkonkrétabb bizonyíték se vezet a meggyőződésre. A hit egy sokoldalú valami, egy kiváló eszköz. A hit az a talaj is, amelybe az eszmény magvát ültetve nagyszerű, bőséges termést hoz.

Az örök élet feltétele a változás, de a halál egy nagyon kíméletlen végzetes változás, és vajon miféle örök élet az, ha előbb el kell szenvedni a halált? A halál majdnem mindent tönkretesz és csak azt remélhetjük, hogy lelkünk vagy (ön-)tudatunk hajlamainkkal (eszközeivel) együtt, túléli ezt a könyörtelen változást, hogy tudatunk később egy újabb megtestesülésről gondoskodik.

Létezik azonban egy kevésbé ismert lehetőség, ez a színeváltozás. A színeváltozás nem csak kíméli a testet, hanem tökéletesíti is. Az előkészület - ami a színeváltozást eredményezi - azon felül megadja egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni, akkor olyan dolgokat vihetünk végbe melyeket azelőtt csodáknak minősítettünk.