Van élet a bölcsődei beszoktatás után? (beszélgetős fórum)

Hasonló cipőben járunk, én is most szokatom a kisfiamat a bölcsibe.

Nekem eddig nem volt aggályom ezzel kapcsolatban, mert azt gondoltam, mind neki, mind nekem jót fog tenni a változás. Tudom, hogy imád gyerekek közt lenni, szeret játszani, nem hittem volna, hogy gond lesz.

Aztán odamentünk, első nap ketten, és jött a sok agresszív nagyobb gyerek, mentek neki az én kicsikémnek, elesett, sírt... Azóta én is kétségbe vagyok esve. Nincs ehhez hozzászokva, eddig "normális" gyerekekkel játszott.

Mint a Gabika. Ő is megérezte, és a mai napig egyre ragaszkodóbb. A hintát is csak én lökhetem, az apukájának sem engedi. Pedig amúgy, apa a sztár. Én már uncsi vagyok. :)

Ugyanazt tudom mondani neked is, mint amit magamnak mondogatok, hogy ne sírjak.

Ha feszült vagy ha nem, akkor is el fog jönni az az idő, amikor elkezditek. Akkor is letelik a három hét, ha végigsírod és feszkózod az addig hátralévő időt. Tehát inkább próbáld meg kiélvezni minden egyes percét. Csináljatok meg mindent, amit már régóta terveztél, de eddig valamiért nem jött össze.

Te is boldogabb leszel, és a kicsikéd is nagyon hálás lesz érte.

Képzeld ma a játszótéren odahúzott magához minket apával a lábunknál fogva jobbról - balról, és úgy ölelt, mint aki sosem akar elengedni. Hihetetlen mennyire tudnak szeretni a gyerekek. :) <3

Nekünk az ovi jön, de bölcsis nem volt. Én már 2012 májusban visszamentem dolgozni, csipetkém anyucimmal volt itthon. Most picit tartok az óvodától, ő viszont nagyon várja, roppant szociális gyerek egyébként.

Most épp nyaral a másik nagyszülőknél.Na ez borzasztó Iszonyúan hiányzik. Főleg mikor hazajövök munkából.

Szóval azt hiszem, könnyebb úgy távol lenni, ha dolgozol.

és teljesen igazuk van. :)

Én júliustól kezdtem 2011-ben dolgozni, akkor azért bőgtem mert otthon hagytam Mamákkal, aztán mire megszoktam újra jött a beszoktatás, akkor megint kezdődött előről. Októberre áltam be. És valószínűleg majd a második is gyerkőcnél is végigmegyek ezen.

Pesti bölcsi?

Hátha ismerem.

Az még segít, hogy nagyon jól elvan.

Ma már sokat küldte be, ő pedig kinn játszott a többiekkel és a gondozónkkal.

Egyedül megette a karfiolfőzit és utána az almát. Le is fotózták nekem. :)

Csak a délutáni tente nem sikerült még. Holnap újra próbáljuk. :)

Én egy hónapja szinte minden másnap sírok. Ami durván hangzik, de legalább kiadom magamból a bánatom, és megnyugszom.

Bőgök, kibeszélem, és utána minden rendben.

Íme néhágy hozzám közel álló személytől kapott bíztató szó:

- Ezen minden anya átmegy, sírj csak ha jólesik, nem szégyen

- Sajnos ez az élet rendje, nem tudsz mit csinálni

- A vele töltött idő ugyan lerövidül, ne annál tartalmasabb lesz

- Majd ha dolgozol, legalább több kisautót tudsz neki venni :)

- Hamarabb szocializálódik, könnyebb lesz majd az oviban ... ahol basszus, nincs beszoktatás

nekem már nagyon rég volt, de emlékszem, a férjemet küldtem, hogy vigye a lányunkat a bölcsibe, meet én képtelen voltam rá.

mentem lesni, hogy mit csinál, pedig direkt kérték, hogy ne!!! :-) de nem bírtam megállni.

jobb lesz, ha majd dolgozol, belerázódsz. az lesz a természetes, nem az ami eddig volt.

igen, kezdodik levalas a gyermekrol;

s ez egyre gyakrabban fog megismetlodni;

Jó, jó! Kicsit talán drámaira sikerült ez a fórumcím, de megmondom őszintén, gyakran én is elég drámai módon élem meg a dolgot.

Négy napja szoktatom a drágám a bölcsibe, és olyan sokszor rámtör az érzés, hogy már soha többé nem lesz semmi olyan nyugodt és szép, mint eddig amíg csak ketten voltunk otthon. És akkor jön a sírás. Amit csak nagyon nehezen tudok abbahagyni.

Azt is tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy vissza tudok menni dolgozni. De akkor is. A szívemnek nagyon fáj, hogy nem lehetek vele.

Tehát, ha te is hasonló cipőben jársz. Azaz, most szoktok vagy már túl vagy rajta és újra dolgozol, gyere és beszélgessünk! Segítsünk egymásnak átlendülni a nehéz időszakon!

Mert én igenis hiszem. Hiszem, hogy ezzel nincs vége a világnak. És, hogy élet is van. Ráadásul ugyanolyan szép! :)

ROSSZINDULATÚ MEGJEGYZÉSEKET NEM KÉREK! KÖSZÖNÖM