Változtattam, de... (beszélgetős fórum)

No igen. Kulcsmondat.

Balféknek tartom magam. Aki nem képes normális társat találni, nem tudom normálisan nevelni a gyerekemet és nem tudok anyagilag boldogulni. Ennek fényében látom saját magamat.

Pajzsmirigy problémáim lettek az évek óta tartó stressz miatt. Aki ismeri ezt a betegséget, tudja mivel jár.

Anyagi nehézségekkel küzdök, és nem tudom megoldani, mert állandóan fáradt vagyok, ha túlhajtom magam, nem pihenek, erősödnek a tünetek. Mint egy ördögi kör amiből nem lehet kikeveredni...

Nem tartom magam erősnek, mert évekig nem voltam képes változtatni, pedig kellett volna.

Abban igazad van, hogy kétszer meggondolod, kit engedsz közel magadhoz...én teljesen elvesztettem a bizalmat az emberek felé. Sorozatosan csalódtam az úgynevezett "barátoknak" a váltás után.

Mintha az egyik téren való változás hozta volna magával a többit is, és ez borzasztóan nehéz. Nagyon egyedül maradtam...

Magadat kell tudni szeretni.

Mert különben olyannak a társaságában töltöd az életed, akit nem kedvelsz...

Szerintem mindenkinek jut jó és rossz is, kinek ilyen, kinek olyan.

Véleményem szerint a legfontosabb dolog az életben az egészség, mert amíg az meg van, az egyéb problémákat meg tudod oldani, vagy nem, de ez esetben mindig arra kell gondolni, hogy mindig van valahogy...

De ha nincs egészség, akkor nincs semmi, mert az egészséget nem lehet megnyerni, megvenni, kiérdemelni, stb., vigyázni kell rá, és szép sorban, ahogy telik tőlünk rendezni kell amit tudunk.

És igen, lehet egyedülálló szülőként boldogulni és boldognak lenni. Az én barátnőm mindig egyedül nevelte a gyerekét és boldog, nem nyafog, szórakozik, nevet.

Csak beszélgetni szeretnék róla...a nagybetűs Életről...hogy miért alakul úgy, ahogyan...hol hol lépünk tuti helyesen és hol hibázunk...mert sehogy sem akar sínre kerülni a kis mocsok...

Évekig tartó huzavona után új életet kezdtem. Volna. Illetve...van benne új és szép, de többnyire nehezebb bizonyos szempontból, mint eddig. És van, ami mit sem változott.

Van olyan, hogy nyugalom? Élet, amiben élünk, dolgozunk, hajtunk, de haladunk, szórakoztunk, nevetünk is? Vagy van, akinek csak az első része jut? Vagy csak hozzáállás kérdése lenne? De lehet egyedülálló szülőként boldogulni?