Változtatni szeretnék ezen a helyzeten! (beszélgetős fórum)

Nálunk ez a helyzet, amit leírtál. De azt hiszem, ő tudja hogy nem teketóriázok ha szemétkedik velem és költözöm, meg fél, hogy mit mondok róluk a faluban(városból költöztem ide de itt is sok embert ismerek és nem rajtuk keresztül) ezért nem veszekszik. Beszólogatás meg egyebek sajnos vannak.

Ő az elején volt mézes-mázas, aztán mikor idejöttem leste mit csinálok(most is). A baba nem változtat semmit, max. jóban kell legyen veled hogy a gyereket láthassa, vigyázhasson rá.

Nem ettől függ a babavállalás, csak félek, hogyha állapotos leszek, és előjön a mézes-mázas arcával, attól én még mindig ugyanannak az embernek fogom látni, aki valójában.

És más azt látja, hogy kedves, de én akkor már azért fogom elutasítani a közeledését, mert 1. eddig nem volt képes rá, 2. kételkednék az őszinteségében.

Azt már párszor megkérdezte a férjem, és a válasz mindig az volt, hogy semmi. :S

Szia!

Biztos nem vagy könnyű helyzetben.

Az biztos, hogy ha babát szeretnétek, ne ettől a kapcsolattól ted függővé.

Én biztos nem próbálkoznék többet a helyedben, ha tényleg úgy érzed, hogy mindent megtettél már. Lehet, hogy az unoka majd meglágyítja a szívét, de akkor is már neki kell nyitnia feléd. És ha ez megtörténik és úgy gondolod, hogy tényleg őszintén szeretne változtatni a kapcsolatotokon még egy próbát tehetsz. De csak ha tényleg öszinte a közeledés.

A férjed nem tudna beszélni az anyukájával? Lehet ha elmondaná neki öszintén, hogy mennyire szeret téged és milyen jól megvagytok, sőt már babát is terveztek és megkérné hogy probáljon meg őrá is gondolni, mert ez neki így nagyon rossz. Szeret mind a kettőtöket de ez a két szeretet más és nem lehet összehasonlítani és mindegyikőtöknek van helye az életében. Vagy megkérdezné, hogy mi is veled a problémája?

Az én anyósom is ilyen, csak ő úgy mond csendes háborgó... nem nekem, hanem másoknak mond el mindennek, a mama utál, pedig nem is ismer, de anyós mivel minden rohadt mocsok kurvának elmondott neki, ezért utál.

Két éve vagyunk párommal együtt, de a családba nem fogadott be még most sem. Após igen, de anyós talán soha nem fogad el.

Én is próbáltam változtatni, de úgy gondolom, és az én szüleim is mondták már, hogy ha nagyon nem megy, akkor ne törd magad mert felesleges.

járulékos károk :) ha te nem érdekled az anyóst, nem kell erőlködni. az enyém anno a mellettem álló páromnak mondta: minek hozod ezt ide? úgy utálom!

azóta sok víz lefolyt a Dunán, mondhatni nem is érdekel más agyproblémája amíg engem nem csesztet vele :D de mivel már külön élünk, külön a világunk így nem kell vele különösebben foglalkoznom. a gyerekeinket szereti, de az fáj neki, hogy én nem nyalizok, nem keresem a kedvét neki külön (nem is vagyok ilyen típus, főleg azokkal akiknek csak ebből áll a világuk)

ez a fajta ember szereti ha látja mennyire szenved a másik attól hogy ő nem foglalkozik vele :D szeret játszani veled meg az érzelmeiddel. de a pároddal mindketten felnőttek vagytok. nem kell a játszmáiban részt venned, a játékmezőn helyet foglalnod és akkor nem is fog érdekelni a véleménye. nem kell erőlködni, pont le kell szarni, és ha rájön a hiszti, faképnél hagyni. a kisfia meg döntse el hogy az anyjával akar élni vagy veled :D

Mindig meglepődök az ilyen anyákon! Hát igen, lehet rosszul is szeretni.

Sztem anyós pajtás sosem fog megváltozni. Az ilyen típusú mama majd az unokával kapcs is csak azt fogja fújni, hogy te mit nem csinálsz jól.

Én a te helyedben nem erőltetnék vele semmit. Foglalkozz magaddal, a saját életetekkel. Nem hiába, anyós ne lakjon olyan közel, hogy egy otthonkában át tudjon tipegni :)

szerintem neked kellene nyitni, megprobálni...

elvégre szereted a fiát, nem?

beszélj vele kettesben, mondd meg neki hogy te nagyon szereted az ő fiát és nagyon tiszteled őt is hogy ilyen remek fiut neveltek és hogy nagyon bánt téged hogy nem jó a kapcsolatotok és hogy te mindent megtennél hogy együtt boldog család legyetek. az se baj ha közben jó szorosan megölelgeted és elmorzsolsz néhány könnycseppet.

ha ettől se hatodik meg akkor semmitől.

közös téma meg lehet a sütés főzés, háztartás, tanácskérés... meg majd később hogy meséljen a férjedről milyen volt kicsinek, meg hogy született stb.

nem egyszerű amit irtam de egyszer egy probát megér...

Az a várható reakció, hogy vagy nem változik semmi, vagy pedig az unokára várva teljesen másképp fog tekinteni rád. (Megpróbál közeledni, de nem biztos, hogy őszinte érzelmek lesznek)

Nehéz ügy, remélem helyre jön.

Korábban már írtam ki ezzel kapcsolatban egy témát, de azóta sem változott semmi

1,5 éve volt az esküvőnk, ahol anyósom balhézni kezdett a ruhám miatt a vendégek előtt, majd kitört belőle a féltékenység is, miszerint velem nem lehet boldog a fia, csak vele.

Az örömszülők azóta nem találkoztak egymással. Féltem anyut, mert képes lenne megtépni anyósomat.

Másfél év alatt eljutottunk addig, hogy van köszönés, havonta legalább egyszer van közös családi ebéd, és a kölcsönös hogy vagy kérdés. Ennél kb. meg is ragadtunk. Nem érzem azt, hogy nyitna felém, hogy szeretne ezen a viszonyon változtatni. És én sem érzem már azt, küzdenem kellene. Az első próbálkozásaim kudarcba fordultak, és azóta is úgy érzem, nem nekem kellett volna az első lépéseket megtenni.

Barátnőméknél hasonló balhé volt az esküvőn. Náluk viszont teljesen megváltozott a viszony. Már nem tartja az anyósa őt betolakodónak, aki elvette tőle a fiát, hanem elfogadta családtagnak.

Szóba került a babavállalás, de nem tudom, anyósom hogy kezeljem ebbe a szituba. Anyuval tök jókat tudunk beszélgetni a témáról. Hogy mondta el apunak, milyen érzés volt, amikor a hasában voltam, a szülés stb.

Anyósnál még annak a szükségét sem érzem, hogy ott legyen, amikor a szülőknek bejelentjük. Nem tudom elképzelni, hogy egyáltalán örülni fog-e neki, és nekem hogyan kell majd erre reagálnom. Változni fog-e a kettőnk között lévő viszony? És ha igen, akkor nekem feltétel nélkül el kell fogadnom?

Barátnőmék az anyósával már arról beszélgetnek, merre mennek majd a picivel együtt sétálni. Én elképzeltem minket, ahogy mi egymás mellett szótlanul megyünk, mert nincs beszélnivalónk.

Nem tudom, ha állapotos leszek, nyitni fog-e felém. És ha igen, nekem hogyan kell rá reagálnom, hiszen hosszú ideje minden próbálkozásom kudarcba fullad.

Hisz mindenki azt várja majd tőlem, hogy ugyanúgy bevonjam majd őt is a dologba, mint anyut. De nekem ő már csak egy idegen.

Változni fog ez valaha?