Valós probléma vagy csak én reagálom túl? (beszélgetős fórum)

Nem. Ebben pont megalkuvás nincs.

Más megoldás tényleg nem nagyon van. Te nem akarsz/tudsz utána menni, ő viszont ott akar dolgozni. Tényleg mi más lehetséges, mint elfogadni, vagy külön válni?

Miért gondolod azt, hogy ez csak hiszti?

Ha te jelezted ezt a párodnak, hogy zavar, és ő semmibe vette, az nem hiszti.

Arra én is.

Milyen problémával kerested meg a szakembert?

A szakember alatt pszichológusra gondolsz?

A pszichológus veled fog foglalkozni, neked segít, erre a helyzetre nem fog reagálni, hogy ez jó/sem, mert nem ez a lényeg.

Nem is értettem, hogy mi az hogy nincs miről beszélni? Én nem élek együtt a párommal még, kb úgy jön ki, hogy 3 napot együtt élünk, 4 napot nem. Abban a négy napban minden este telefonon beszélünk, nem sokat, csak egy órát, de azt végig tudjuk beszélni. ÉS bizony néha kevés, de többet akkor sem tudunk, mert néha aludni is kell :D

Aztán mikor együtt vagyunk személyesen bepótoljuk. Annyi de annyi mindenről lehet beszélni a párunkkal :) szerintem :)

Sztem is.

Ő élvezi az életét így, ahogy van, te meg nem.

Vagy elfogadod, hogy ő ennyit ad (de ha szenvedsz, nem hiszem, h érdemes), vagy keresel mást.

Ha jól értem ő nem is törekszik egyáltalán semmilyen kompromisszumra. Ez elég beszédes. Nem véletlenül vagy bizalmatlan sem. Mindegy, hogy ő mit csinál, mit nem, ha te ebben így nem érzed jól magad.

"Persze van lehetőség napközben beszélni, hívni egymást de sok esetben ugye az átlagos munkanapok miatt és mivel már jól ismerjük egymást nincs miről beszélni."

Több,mint 20 éve vagyunk együtt, mégis elalvásig beszélgetünk...

"világosan közölte számomra, hogy vagy elviselem ezt a helyzetet vagy folytassuk külön"

Ne haragudj, de egyértelmű!!

Szereted? Akkor megoldjátok.

Ha nem, akkor meg...

Ugyanmár! Kéthavi váltásokban igazán elviselhető kéne legyen a távolság.

Ha nem a világ végére és nem háborús övezetbe megy akkor nem aggódnék a helyedben.

Igen, túlreagálod.

Nem is őt félted, hanem magadat, hogy mi lesz veled.

Ha kevesebbet lenne kint, akkor miért érzed, hogy jobb lenne?

Esetleg nem dolgozhatnál Te is kint? Nem megoldható, hogy állandóra mindketten kimenjetek?

A párommal közös életünk van, szeretetben élünk. Lehetősége van a munkáját külföldön végezni (hivatali szerv) emelt fizetésért cserébe. A munkavégzés 2 hónapig itthon történik a szokásos munkarendben és 2 hónapig külföldön ( számomra a hozzá való kiutazás hosszú távon, nem megoldható ). Ezáltal az év felét külön töltjük. Persze van lehetőség napközben beszélni, hívni egymást de sok esetben ugye az átlagos munkanapok miatt és mivel már jól ismerjük egymást nincs miről beszélni. Az így külön töltött idő engem (F) borzasztóan megvisel, nyilván Őt is de Ő az ott töltött újdonságok illetve, új környezet miatt másképp éli meg. Ezt tetőzi még számomra egy bizonyos fokú bizalmatlanság is. Megbízom benne, de a napok folyamán többnyire férfi kollégákkal dolgozik, munkán kívül közös túrák, wellness, napközbeni étkezések. Szerintem ez a legmagasabb bizalmi szintnél is szülhet aggályokat.

Nem várnám el tőle, hogy ne menjen a kollégáival sehova, mert ez nyilván irreális. Azt sem, hogy ne menjen dolgozni mert enélkül a lehetőség nélkül nehezen haladna egyről a kettőre.

Jelen esetben milyen kompromisszumot "várhatok el"? Reális egyáltalán bármit is kérni? Netalán tán, hogy a 6 hónap helyett legyen csak 4? Azt gondolom, hogy azzal, hogy én ezek leírtak mellett mellette vagyok már hoztam egyfajta áldozatot, hisz ettől vannak napok, hogy rosszul érzem magam.

Amennyiben Ő ezen semmiképp sem hajlandó változtatni és világosan közölte számomra, hogy vagy elviselem ezt a helyzetet vagy folytassuk külön abban az esetben szerintetek mi a helyes cselekedet?

Önző dolog részemről kompromisszumot kérni?

Persze szakembert is megkerestem már a problémával de sajnos csak 2 hónap múlva kaptam időpontot így addig a válaszotokat szívesen olvasom.

Köszönöm