Válni készülök... (beszélgetős fórum)
az is hülyén hangzik hogy fizet 40 ezret egy albérletre amit csak 8 napig használ egy hónapba
vagy nem?akkor inkább én megyek el otthonról ha ő ott van :)
Igazad van biztos tudna máshol is lenni de így legalább a lányával lehet. Barátnő(kb 2 hónapja vannak együtt) az ország másik végén lakik én meg nem engedem a lányomat oda. Amúgy a panzió nem lenne olcsóbb mivel a ház felét is fizetnie kell így a kettő egyszerre már megerőltető.
Bárhogy is végződik egy válás, nagyon fontos: egyik szülő se köpködje a másikat a gyereknek. Épp elég teher a gyerek számára a csonka család, nem kell felturbózni azzal, hogy az apád/anyád ilyen, olyan ...
Ezt igyekeztem betartani, s azt hiszem, a gyerekeim apja is ezt tette. (A mai napi nem váltunk el, csak lassan 20 éve nem élünk együtt.)
Ausztriában dolgozik és nincs annyi pénze,hogy kifizessen havi 90 ezret plusz mondjuk 40 albérletet?Ez azért nehezen hihető.
ket targyalas es elmulik meglatod deee ne hibazz meg1x legkozelebb a karira v nyaralni keszulodj...soxerencset
en nem hiszem el, hogy havi 2x4 napot ne tudna a baratnojenel, baratjanal, csaladnak, rokonnal tolteni. mar ne is haragudj, de ez meg egy olcsobb panzioban is siman beleferhet kiadaskent
Az én történetem(már ha valakit érdekel)elég bonyolult.Van egy közös 4 éves kislányunk és még 7 év svájci frank alapú lakástörlesztőnk ami azt jelenti hogy még 7 éven keresztül havi 90 ezer forint törlesztő van, amit egyedül nem tudnék kifizetni így igaz hogy külön vagyunk már a gyermekem apukájától, de közös háztartásban élünk ha épp itthon van, mert Ausztriába dolgozik és csak havi 2 szer jár haza 4 napra.ebből is sajna csak 1 v 1/5 napot tölt a gyerekkel mert a többi időben a barátnőjéhez utazik messzire.
Tudom h nem egésséges ez így mivel már mindkettőnknek van párja de egyikünk se tudná egyedül fizetni a kölcsön felét és az albérletett is. Oda pedig nem akarunk vinni senkit.
Eladni nem tudjuk annyiért h ki tudjuk fizetni a kölcsönt. szóval pad helyzet.
A lányommal elbeszélgettünk az elején errő a dologró igazából szerintem felfogta h apa és anya nem szereti már egymást, és már nem is követeli h mennyünk közösen ide oda
Soha nem keltetek egybe, mert senki nem tud egybekelni. Tehát ha válsz, azzal mindent visszaállítasz az eredeti állapotba.
és a gyerek megértetésén kívül minden flottul fog zajlani? Megegyeztetek?
Nekem is 4 volt a lányom,amikor elköltöztünk az apjuktól(a nagyobb 10 volt akkor),Ő először azt hitte,hogy a mamánál alszunk párat aztán visszamegyünk(valószínű azért mert hirtelen döntés volt a költözés,azt tudtam már nagyon régóta,hogy elakarok onnan költözni,de hogy mikor az nem volt megtervezve,amikor eldöntöttem,másnap költöztünk is),akkor ültem le vele beszélgetni,elmondtam,hogy nem megyünk vissza soha többé,hogy anya és apa nem tudnak már együtt élni,mert nem szeretik már egymást annyira,hogy ne veszekedjenek,és így már nem jó együtt élni,mert mindenkinek rossz kedve van ettől,és szomorú.Nem mondom,hogy könnyű volt,főleg,hogy az apja mindig amikor elvitte mondogatta neki,hogy még mindig engem szeret,úgyhogy a gyerek szemében én voltam a gonosz,hisz nem szerettem az apját pedig az apja szeret engem.De aztán sok sírás,és sok beszélgetés után sikerült elfogadnia a dolgokat.
Jól meggondoltad?
A következő kapcsolatba viszed a problémádat is.Ami Te vagy!
Tudom! Végig csináltam.
egy 4 evesnek nem kell tulbonyolitani a 'miert'-et, csak el kell mondani, hogy mi fog valtozni (hogy az apja elkoltozik), de meg kell erositeni, hogy nagyon szeretitek ot, es sokat lesz az apjaval is. igy nem fogja varatlanul erni a koltozes es nem fog felni, hogy nem latja majd az apjat
Én kb. 5 voltam, tesóm 12, amikor váltak a szüleink. Pontosan nem emlékszem, de anyu szépen elmondta nekünk. Bár sokat magyarázkodnia nem kellett, a tesóm is és én is láttuk, éreztük, hogy nem jó már apuval, állandóan balhé volt. Anyu sose nevelt minket ellene, a nagyszüleimmel is rendszeresen találkoztam. Azt, hogy apuval nem nagyon akartam, azt ő érte el magától, alkoholista volt és nagyon csúnyán tudott viselkedni még velem, a kisgyerekkel is. Aztán késő-kamaszkoromban úgy-ahogy rendeződött a kapcsolatunk, de már nem volt közös témánk. Azóta már nem él, Isten nyugosztalja szegényt, de tényleg nem lehetett vele együtt élni, és egyáltalán nem vádolom anyukámat semmiért, jobb volt így nekünk. Ezért is vallom azt, hogy nem kell mindenáron, a gyerek érdekére hivatkozva megmenteni egy házasságot. Néha a gyereknek is jobb a válás, hiszen békés, nyugodt környezetben nőhet fel. Plusz a szülőnek akkor is joga van a boldogsághoz és a szerelemhez, ha szülő! Bocs, ha sok voltam, de kijött... :-)
Amennyiben mindenben meg tudtok egyezni: gyermekelhelyezes, gyermektartas, kozos vagyon elosztasa, stb., akkor viszonylag rovid ido alatt kimondhatjak a hazassag felbontasat; ugyfelfogadasi idoben bemenni, es ott mindent elmondanak. Igy kulturaltan megoldhato, ha ti is igy akarjatok.
Sajnos én nem emlékszem,hogy a szüleim hogy váltak el,hogy hogy mondták nekünk. Akkor én 5 éves voltam kb, tesóim 2 és 1. Nálunk valahogy nagyon elrontották,mert bár apukám minden 2. vasárnap elvihetett magához és a szüleihez,de anyukám ellenük nevelt mindhármunkat. Évekig nem is beszéltünk velük, 5 éve vettem fel velük újra a kapcsolatot, akkor voltam 17... tehát úgy 10 évig nem is beszéltünk. Mint utólag rájöttem,anyukám és a szülei nevelték azt belénk,hogy apa családja "rossz". De szerencsére Párom felnyitotta a szeme, és hála Neki,már renben van a nagyszüleimmel és apukámmal a kapcsolat, igaz,anyukámnak egyáltalán nem tetszik.
A lényeg,hogy ne szidd az apukát és a családot (nem tudom,hogy lenne-e rá ok), mert aztán a kisgyerek nem fog kapcsolatot tartani velük,és utólag nagyon bánni fogja. :) Remélem,tudtam segíteni!
Négy voltam amikor a szüleim váltak. Édesanya leültetett és elmondta, hogy apám nem fog velünk élni tovább, két emelettel lejjebb költözik a barátnőm anyukájához.
Leültem külön-külön mindkét fiammal (7,5 év korkülönbség van köztük), s elmondtam: mostantól apa nem fog velünk élni, mert ugye sok veszekedés van.
Elgondolkodtak.
A nagy közölte: ő marad velem, nem akar innen elköltözni, meg is indokolta miért.
A kicsi (4 éves, nagyon apás volt) azonnal rávágta: ő is ott akar élni, ahol apa. Mondtam, hogy ez sajnos nem fog menni. Nehezen, de belenyugodott.
Nálunk mondjuk nem volt békés elválás,de megmondhatod neki,h már elmúlt a szerelem és külön jobb,de az apja is szereti őt-gondolom lesz láthatás-,közösen döntöttetek így,de fog találkozni apuval is.
Sziasztok!
Még nem vagyok erre az egészre "felkészülve", gondolom nem is lehet, csak szeretnék érdeklődni, beszélgetni Veletek kinél hogy zajlott, illetve hogy lehet könnyebben, főként a gyerek szempontjából a válást kezelni.
Én mondtam ki konkrétan, hogy legyen vége, miután egyáltalán nem működött köztünk az elmúlt évben már szinte semmi.4 éves akisfiunk, a férjem fog elmenni, mi maradunk a kisfiammal a közös lakásban.Nem tudom mennyit és mit mondhatok el ebből az egészből a gyereknek.
Ti hogy csináltátok?
Köszönöm:
Kata
További ajánlott fórumok: