Vallomások (beszélgetés)
"Nem vagyok jó anya, 3 hete szültem és nagyon nehezen tudom megtanulni mikor mit szeretne a babám, kiborulok ha sír, feszeng pelenkázáskor és ha nem akar elaludni."
Ez csak a kezdeti bizonytalanság, ne aggódj! Szinte mindenki így érez az elején. Majd belejössz! Úgysincs más választásod 😁
Ma felnyomtam egy figurát, aki nekitolatott egy parkoló autónak, egy zárt parkolóban. Szóltam a biztonsági őrnek, ő pedig hívta a rendőröket. Végre visszanyalt a fagyi :D
Hát aki erre is kukoricát nyom, az biztosan örül ha összetörik a kocsiját egy parkolóban, és lelép a károkozó.
Meg kérdezheted a Komlói kórházat.
Ma talán megnézik.
Azért híres ez a kórház. Öcsémnek volt egy csúnya balesete 15 éve, akkor bátyám vitte be, ahol kopogott a sürgősségin, az asszisztens kérte várják ki a sorukat, az addigra teljesen átvérzett kötést látva.
Aztán az orvos szólt ki, mert hallotta hogy a bátyám ordítva mondja az asszisztensnek, Hogy hát ember. Levágta az ujjait.
"Fiam lehet eltörte az ujját. Sínbe tették, de nem röntgenezték meg, mert a Covidosoknak van fenntartva. Nooormálisak?"
Ugye nem baj, hogy ezt nem hittem el;)
Petőfi Sándornak van a legszebb szerelmes verse. Még mindig... Örökké...
Egyetértek! Szeptember végén.
"Nem tudok utánaérdeklődni a felmondásnak, mert a felettesem minden HR-munkatársat ismer."
Ha beadtad, akkor miért kell érdeklődni?
"Nem értem mire jó àll hoxa felhasznàlokat csinâlni. Jeleket kérni. Törölni. Ujat csinàlni. Törölni stb......Idiota .ön imàdat!!!!!!!"
ÁL !!!!
Más is vállal gyereket 40 fölött. A szomszédunkban pl 47 éves volt a férfi mikor megszületett a harmadik gyerekük. Azt hozzá teszem hogy a felesége kb. 10 évvel fiatalabb.
Unokatesómnak most fog megszületni a második gyermeke ő most 38 éves. Egyik ismerősünk pedig 43 évesen lett apa és most 4 éves a kisfia.
Papám 40 éves volt mikor Anyukám megszületett és utána neki még született egy testvére és szépen felnevelték őket mamával.
Hirtelen ennyi jutott eszembe de szerintem még tudnék írni sok példát...
Úgyhogy szerintem ha még úgy érzed hogy lenne hozzá energiád akkor simán bevállalhatod. 🙂
"Párom szeretne közös gyereket de én már nem merem bevállalni mert 40 éves vagyok. (Én vagyok a férfi)"
Ha a párod nálad fiatalabb, vagy kb. annyi, mint te, simán bevállalhatod. Tudom, hogy az ember meg is akarja érni, hogy az a gyerek felnőjön, de a 40 év még nem olyan sok. Két ismerősömnek is (férfiak) az 50-es éveikben született gyereke, szóval a 40 nem kirívó.
Szerintem jó dolog ha az ember sok mindent kipróbál, Világot lát, és nem csak egy faluban vagy kis városban éli le az életét, 40 évet ledolgozva egy helyen. :)
Persze ez a másik véglet, de rengetegen voltak régen így.
"Ebben a vírusos világban, gőzöm sincs, hol levegőzöm."
Nyisd ki az ablakot!
"Nem tudok utánaérdeklődni a felmondásnak, mert a felettesem minden HR-munkatársat ismer."
Attól még érdeklődhetsz. Nem lesz semmi baj. Ha elakarsz menni, úgyis elmész.
"Nem tudok utánaérdeklődni a felmondásnak, mert a felettesem minden HR-munkatársat ismer."
Olvasd el a munkaszerződésed, azt kell betartanod és nekik is!
Libákra?
Meddig liba a liba? Hány éves koráig?
Én már 21 évesen sem voltam az, most már eltart 40-ig is?
Csak egy történt:
28 éves lány. Neki mindenképp a nős pasi kell, aki szakít vele, mert még is a feleségét akarja, akitől még nincs gyereke, de a felesége.
Van másik férfi, aki már egy ideje próbálkozott a lánnyal, de neki csak a nős pasi kell, aki nem mellesleg drogozik is.
Ezzel a másik férfivel most azért nem akar már semmit, mert kiderült, hogy terhes a nős pasitól, aki azt mondta, hogy oldja meg, hogy ne szülessen meg a gyereke.
Ő is liba, mert mit tesz? Megtartja a gyereket, bármi áron. Persze megy vizsgálatokra, mert fél, hogy a drogos pasi miatt beteg lesz a gyereke.
Inkább vállalja azt, hogy örökre egyedül marad...mert nem biztos, hogy kell majd valakinek egy gyerekes nő, minthogy elengedje ezt a kapcsolatot...
28 évesen is liba.
"Rám férne pár nap szabadság. Úgy érzem pihennem kell."
Idén már 90 körüli napom van összegyűlve. Adok belőle 🙂
A párom már nem dolgozik hétvégéken. Kicsit hiányzik a magányos, szombat délelőtti énidőm. Persze annak is örülök, hogy itthon van, csak... na.
Nálunk pont fordítva van. Szombaton a párom a konyhában sertepertél. Én meg a nagyszobában (A ház legtávolabbi pontja a konyhától) vagyok, mert a konyhában csak útban vagyok. Nem szereti ha ott vagyok.
Kb egy hete átköltöztünk apósom szobájába, ami a konyha mellett van. Mindketten úgy érezzük hogy jó dolog, mert halljuk egymást, és megosztjuk a gondolatainkat, és ha kell valami segítség, tud szólni is.
Az élet maga a rizikó. Amikor úgy érezzük minden sínen van, tuti történik valami, ami megbillenti a hajót, és korrigálni kell.
30 év alatt sokszor kockáztattam.
Volt fiatalon hogy forró fejű voltam, és összebalhéztam a főnökkel. Persze a 90-es években nem volt könnyű munkát találni. Azon kaptam magam, hogy egy parkolóban ülök a szakadt ladámban, amit úgy toltam be pár idegennel, mert elfogyott belőle a benzin, és nem tudtam reggel miből veszek pékárút, mert nem volt munkám, és nem volt pénzem. Hihetetlen, de olyan helyről érkezett segítség, ahonnét nem is vártam, és abból lett pék árum, és munkám másnap.
Az utóbbi időben nem tehettem meg, mert nem voltam egyedül. De mindig lépni kell, ha valami nem jó. Persze fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre, és nem baj ha van B terv, ha valami rosszul sül el.
Ezt úgy mondom, hogy már nem is számolom hány helyen dolgoztam, bejárva a fél országot, és több nyugati ország városát.