Vallomások

A sok családos férfi szeretőjének: egy 3 családos apa valamiért engem akart. El is hagyta őket értem pedig soha meg sem csókoltam . Nem aláfeküdtem! Hazaküldtem a gyerekekhez és az asszonyhoz! Azóta már 4 családos apa! :)

Már nem érdekel a vírus... És semmi..

A dohányzás jelentős kockázati tényező most a vírus megkapására. Férjem alig szívta el a cigijét, már gyújt a következőre. Mondhatom én neki, most is csak jót nevet rajtam. Nincs nekem szavam itthon.

Próbálunk nem kimozdulni a házból. Észrevettem, hogy dupla mennyiségű kaja fogy, mindenki egyfolytában rágcsál valamit.

Legyen nyár, menjünk nyaralni, kezdjünk el élni!

Most hallottam egy jó ötletet, aki postán át kapja a pénzt az vasalja át és úgy fertőtlenítse!!!!!!

Reggel földrengésre keltünk. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy hallucinálok.

Féltem őt...

Lehet, hogy valaki pánikban van, de én mégsem. Pedig régen elmúltam 70 éves...

Nagyon szeretnék királynő lenni... olyan királynő, akinek a fejéről már leesett a korona....

Aggódok mi lesz, ha kijárási tilalom lesz, még ennyit sem fogom látni.

Nem tehetek róla. Szeretem. Nem lenne szabad, tudom, de ennek nem tudok parancsolni.

Kicsit összevesztem ma valakivel. Egyik ismerősöm azt mondta, ez az Isten büntetése, mert megy a pénzhajhászat. Most elvesz mindent, összezárja a családokat. Hogy tanuljatok meg szeretni. Azt mondtam neki hogy ez hülyeség.

Ha a szüleim gyerekkoromban úgy szerettek volna mint most a kutyájukat , akkor egy kiegyensúlyozottabb felnőtt lettem volna.

Egy halom csokit vettem ma, betöltök egy sírós filmet (tisztulnom kell) és halálra eszem magam csokival.

Egyedül élek és birtokomban van 95 guriga WC-papír. Elfér a fészerben csak egy van a fürdőben.

Bűntudata van, azt akarja, hogy hagyjuk abba. De én nem akarom abbahagyni.

Vágyom egy ölelésre, szeretetre, jó szóra..

Hát én ma el fogok menni sétálni egy erdőbe, ahol egy kis tó is van. Akármilyen idő is lesz. Hallgatni fogom a madárcsicsergést, nézni az eget. Kiengedem a fáradt gőzt az egész hetes hajtás után...

Az egész ország pánikban van és már annyira unom, hogy ez a téma...

Hetek óta nagyon szerencsés vagyok a Bakancslista játékban. :)

Unom, hogy beteges vagyok, pedig még 41-et sem töltöttem be. testileg és lelkileg is bele vagyok fáradva az életembe. Mindig fáj valamim, rossz a közérzetem..

Úgy utálom, hogy keresem, keresem és nem találom.

Ha nem fog valami változni, vagy nem lesz valamiféle korlátozás, nem zárunk be jövő héten, akkor valószínű felmondok, akármennyire jó munkahely és fizu. Olyan a munkám, hogy nap mint nap veszélynek vagyok kitéve és a kutyát nem érdekli. 😪

Nagyon szép mondatot hallottam ma. Miszerint most mindenkit megérint a halál szele, ezért a rossz szomszédok kibékülnek, a szülők - gyermek kapcsolat rendeződik, az ellentétek kisimulnak. A szeretet előtérbe kerül, és a megbocsátás.

Elegem van az időseket leszóló megjegyzésekből. A vírust a fiatalok hurcolták be és hiába maradok itthon, ha akar megtalál.

Annyi minden nyomaszt és néha úgy érzem, hogy egyedül megyek neki a világnak.

Nem örülök, hogy összeköltöztünk.

Az uram ma elment szerelni az anyjához.. Tajtékzok a dühtől! A kedves mama meg elküldte a barkácsboltba szerelvényeket. Önző dög!

Dühös vagyok, hogy az emberek nem tartják be a szabályokat. Miért nem képesek megülni a fenekükön? Ha az egeszségét nem félti, gondoljon a gazdasági következményekre!