Vallomások

Nem tartjuk egymással a kapcsolatot. Ez mindig így volt, így van és így is lesz.

Ha beteg vagyok, esetleg szomorkodom a magány miatt mindig egy mondásra gondolok."Nem kell beszarni, szólt a papagáj a macska szájába."

Városból kisebb településre költözöm a nyáron.

Unom a szerelmes képeslapokat!!!

Kívancsian várom a holnapot. Sorsdöntő lesz (így vagy úgy)

Hagyom, hogy megöleljen. Nem baráti ölelések ezek, erre ma végképp rájöttem. De akármennyire is szeretném, nem mehetek tovább ennél.

Mindig megkérdezem Tőle: szeretsz? Olyan jó hallani.

Szomorú vagyok, mert nagyon beteg az Öcsém és nem tudom meg látogatni, mert nagyon messze lakik. Én meg sajnos Ágfalván a szociális otthonban vagyok. Így csak telefonon és a neten tudom vigasztalni.

Ma nagyon csinos leszek! Frangipáni rakok a hajamba, és megetetem a zsiráfokat, és az oroszlánokat.

Boldogtalan vagyok a kapcsolatomban, pedig megad mindent, de én nem szeretem igazán.

Szerelmes vagyok a mellém rendelt férfiba lassan 5 éve. És nem múlik. Sőt... Egyre erősebb az érzés. 💝

Barátoknak fogadtuk egymást a pasival, de kéthetente max 1x ha beszelünk. Talizni nem is tudunk mert 300km-re lakik, 2hónapja nem láttam. Megbízható pasas, bármit megoszthatok Vele, de nekem ez a kevés kontakt egyre gázabb.

Úgy érzem lenéznek a kollégáim. Én csak a "jó hogy itt ülsz kategória" vagyok...

Mostanában, hogy elmúltam 40, nagyon hiányoznak már a Nagyszüleim. Egyre többet gondolok rájuk!

Nem kaptam ma értékes ajándékot, de eszmeit igen! És ez mindennél többet ér!❤

Kedden lesz a szülinapom. Egy gyönyörű szigeten ünnepelhetem általa. Ma lement a bárba, sörözni, amikor visszajött elmondta, hogy sírt. Boldog, mert ilyen szép családja van. Imád minket, és én tudom, érzem!

Nem szeretem a piros színt, még virágban sem!

Nekem nem jelent semmit a mai nap, úgyhogy nem hiányzik az ajándék, a vacsora, és hasonlók. Viszont az már bosszant, hogy évek óta én gondoskodom az anyja meg a sógornője ajándékairól, mert ők viszont elvárják az ajándékot. Meg se köszönte.

Belenéztem a szemébe és láttam az összes szenvedéseinket előző életeinkből. Másodpercek alatt. Bármi is fog történni ezt a férfit teljes lelkemből szeretni fogom... Amíg a szívem dobog...

Töröltem magam a Facebookról. Az összes rokon úgy néz rám, mint egy Ufóra. Nem értem, miért olyan fontos. Máshol is elérjük egymást.

Nagyon megfáztam. Azon gondolkodom, elmegyek orvoshoz, kiíratom magam és jövő héten itthon maradok.

Szánalmas, hogy 13 évesen nem tud bicajozni fiú létére a párom fia. Szégyellheti magát az anyja, de az apja is.

Szükségem volna rá.

Egyvalamit megtanultam, ha barátnak, testvérnek segítségre van szüksége megtalálnak. De ha te vagy bajban vagy csak egy jó szó kéne, egyedül maradsz.

Egy valamit megtanultam, minél több a poszt az idilli életről, annál nagyobb a baj a párkapcsolatban!

A barátnője posztolgatja a "boldog" közös képeket. Pedig a pasi munkaidőben néha kijön hozzám. De nem érdekel. Az az ő dolga, hogy elhiszi, hogy egy ilyen sármos pasi hűséges egy pláza cicához!

Ha belegondolok, mennyi bántást és mennyi megalázást viseltem el, csak azért, mert szerelmes voltam, akkor most tiszta fejjel nézve, nem voltam normális!

Szinte fáj a sok helyesírási hiba a fórumokban, címekben. Sokan nem tudják, hogy mikor kell vesszőt használni.

Én Ágfalván lakom 1 szociális otthonban mint rokkant nyugdíjas, de szeretném kialakítani az életemet, hogy legyen megfelelő célja.

Egy váratlan pillanatban mögém lépett, és azt mondta, nagyon szeretlek. 12 éve a férjem.