Vallomások

Fáradtan fekszem le minden este.

Nyekergek a betegségem tünetei miatt, de amikor az orvos megkérdezni, hogy mi a helyzet, azt mondom, hogy minden szép és jó. Mert akkor örül.

Annyira utálom hogy egyes emberek értékrendjében első helyen szerepel a szex!

Nagyon sajnálom azokat a nőket, akiknek nem lehet gyerekük.Igazságtalan, hogy aki nem akar, annak összejön, aki meg vágyik rá, annak nem sikerül.

Rákattantam a Családi titkok sorozatra.

Az én pasim elvárja az orált de nem viszonozza.

Vannak emberek, akik legyenek bármennyire is kedvesek velem, írtózom tőlük. Pedig nem szolgáltak rá.

Nem akarok orvoshoz menni, biztos csak képzelem ezeket, nincs is semmi, csak hipochondria az egész.

Idegesít, hogy minden budapesti férfi a vidéki nőkért van oda, mintha azok többet tudnának, mint a pestiek!

Nem eszik semmit a gyerekem az oviban, (reggelizik mielőtt megyünk és délben, ha haza érünk ebédel). Minden nap mondják az óvónők, már elegem van belőlük. Olyan fos kajákat én se ennék meg.

Szánalmasnak és kiábrándítónak tartom, hogyha összeveszek a párommal és pasi létére elsírja magát, majd másnap pitizik nekem, akkor is ha nem Ő a hibás. Számomra ez antiférfias.

Szeretem a munkám. Közel van a lakhelyemhez és a gyerekek iskolájához, a munkaidő is gyerek barát.

Ma egész nap halászlét eszem csípős chillivel. Isteni.

Nő vagyok és nem is hoz lázba a téma szexuálisan, mégis imádok meleg férfiak találkahelyiről minél többet megtudni.

Két hónapja már dagadt bal arccal járok dolgozni, nem sokan látják, raktárban pakolok 8 órát. Érkezéskor és távozáskor, meg a sűrű és hosszú hajam jól takar. Rettegek a fogorvostól, ez van !

Én bizony nem kérek engedélyt a férjemtől egy új táska, cipő, parfüm vásárlása előtt, megveszem magamnak, és otthon megmutatom neki.

30 vagyok és szeretném kipróbálni hármasban a szexet. A férjem és még egy pasi. A férjem, én és még egy csaj. A férjem már volt hármasban, mielőtt megismerkedtünk.

Nem tudom. Nem megy. Ha beismerem, oda a remény, hogy megúsztam ennyivel.

Úgy gondolom sosem leszek annyira gyenge ember, hogy rá szokjak a drogra. Vagy bármely káros élvezeti szerre.

Le kell szoknom arról, hogy azt higgyem, az orvos udvariasságból kérdezi, hogy mi újság, és okvetetlenkedésnek gondoljam az új tünetek felsorolását és ezért azt mondom, hogy jól vagyok.

Magamban kiröhögöm az olyan hiszékeny embereket, akik szerint a patikasó jobb, mint a sima bolti konyhasó.

Fogyokúra, diéta már napok óta. Ma gyros tálat vacsoráztam! Ó mennyi manna volt.

Azon agyalok, hogy hogyan érhetném el, hogy megöleljen.

Vonzódom a főnökömhöz és tudom, neki sem lehetek közömbös. A felesége kedves kolléganőm, én is jó kapcsolatban élek. Semmi nem fog történni, nem is próbálkozom,ő sem, ez egy kis kémia. De azért jól esett vele álmodni.

Nem tehetek róla, de annyira idegesít, mikor a gyerekem mindenért visít, hogy "anya,anya". Ha elviszem játszani egy barátnőjéhez az oviból, akkor is végig ott kell ülnöm, különben ordít és fut utánam. Néha elegem van már belőle és a 0-24es őrizetből.

Baromi büdös lett a lábam ma a tornacipőben.

Hat év után végre úgy mentem haza a munkámból, hogy várt otthon valaki. Az új férfi. Éppen lefőtt a kávé amire hazaértem:) Végre, nem az üres lakásba mentem haza. Boldog vagyok!

A gyerekem alig beszél pár szót. Az óvónő, meg dadus folyton ezzel piszkálja a gyereket is és minket, a szüleit is. Nagyon elegem van belőlük.

Nem tudom elfelejteni Giovannit!

Nem akarom észrevenni az új tüneteket. De nem hajlandóak eltűnni. Pedig ha nincs új tünet, még van esély egy teljesen átlagos életre. Ha van, akkor sokkal kisebb.